Arról van szó, hogy mindannyian egy csomó olyan eszközt veszünk meg, amire nem napi 24 órában van szükségünk, hanem mondjuk csak kettőben. A többi időben meg kihasználatlanul hever az értékes (vagy kevésbé értékes) vagyontárgyunk, például lakás, nyaraló, autó, bicikli, bármi. Ezek eddig azért nem kerültek "megosztásra" mert túl bonyolult lett volna megszervezni, hogy mikor, kinek, hogyan adom kölcsön, mennyit fizet érte, stb. Az internet legnagyobb előnye a rendkívül olcsó információáramlás, amely pillanatok alatt bárkihez eljut, s ennek segítségével lehetővé vált rendkívül egyszerűen kiadni a lakásunkat, az autónkat, snowboardunkat, mindent. Ennek előnye össztársadalmi-környezetvédelmi szempontból egyértelmű: sokkal kevesebb eszközt kell előállítani, ha megosztjuk egymással azokat.
Számos új vállalkozás el is kezdett ezekkel foglalkozni, és forradalmi változásokat okoznak több iparágban is. Az AirBnB segítségével bárki kiadhatja lakását, ami sok esetben sokkal kényelmesebb és olcsóbb mint egy szálloda. Egyelőre a szállodatulajdonosok nem veszik komolyan a fenyegetést, pedig jól tennék.
Ez az egész arról jutott eszembe, hogy a londoni taxisok sztrájkot terveznek az Uber nevezetű alkalmazás ellen (persze a ludditák is próbálkoztak, de hiába):
//www.bloomberg.com/news/2014-05-08/london-taxis-plan-10-000-car-protest-over-uber-ride-sharing-app.html
Az alkalmazás segítségével jelezhetjük ha van hely az autónkban, és valaki más pedig "leinthet minket". Beszáll a költségeinkbe, ami nekünk jó, de kevesebbet fizet mintha taxizna, ami meg neki jó. Ki jár rosszul? Nyilván a taxisok. Ez a foglalkozás egyébként is kihalófélben van, és valószínűleg 2050-ben már nem fog létezni.
A GPS-ek elterjedése volt az első lépés, azóta bárki lehet taxis, nem kell fejből tudni az összes londoni vagy éppen budapesti utca nevét. Ennek hatására aztán például élelmes hazai taxisvállalkozók elkezdték feltelepíteni Magyarország szegényebb régióiból a sofőröket, akik 24 órában folyamatosan használták az autót, 2-3-4-en folyamatosan váltva egymást. Nem számít, hogy nem tudták megkülönböztetni a Lánchidat a Gellérthegytől, a GPS igen demokratikus jószág: mindenkit elnavigál bárhova, a helyismeretre már nincs szükség. A szabolcsi/borsodi munkaerő olcsó, s ez leszorította a taxidíjakat (persze ezt a hatóság a 280 Ft-os szabott díjjal el is törölte).
A következő csapás a fenti alkalmazások elterjedése lesz, majd előbb-utóbb jönnek az önvezető autók (lásd Google driverless cars), és innentől fogva igazán a városi közlekedésben nem is lesz szükség saját gépjárműre: önvezető flotta alakul ki, amelyet taxiként lehet bérelni, de ember nem kell hozzá. Természetesen a taxisok azt hiszik, hogy elkerülhetik a sorsukat, de így hitték egykor a vitorlakészítők, a kötélverők, gyertyaöntők, és korábban a szakócapattintó kisiparosok is.
És mi mindebből a befektetési piacokra vonatkozó konklúzió? Számomra legalább kettő is van. Az egyik - amint már 2000-ben, a Nasdaq-buborék tetején is vallottam - hogy a technológia olyan gyorsan változik, hogy akár pár évre is szinte lehetetlen előrelátni, ezért a tech-cégek a nagy növekedés ellenére jellemzően nem nagyobb, hanem kisebb szorzót érdemelnek mint az "old economy" cégei.
Ezzel párhuzamosan az is igaz, hogy ma már egy jó ötletből egy-két év alatt dollármilliárdossá is válhat bárki, tehát a felfutási idő is lerövidült (bár az útnak ezt a részét jellemzően még nem bevezetett tőzsdei cégként teszik meg a vállalkozások, így a nyereség nagy részét az alapítók és kockázati tőkések teszik zsebre!).
A másik, hogy minden régi iparágba való befektetés előtt jól végig kell gondolni, hogy a technológia milyen változásokat hoz/hozhat, mert eddig megszokott dolgok, dogmák is pillanatok alatt hamissá válhatnak a technológiai változások hatására. Erre jó példa a defenzívnek tartott európai közműszektor mélyrepülése, az áramtermelők, elosztók egész üzleti modelljét felborítja az alternatív energiák elterjedése, és az ezzel járó problémák. Éppígy a hotelek, a taxiscégek, a síkölcsönzők, és még sokan mások igencsak megváltozott környezettel néznek majd szembe pár éven belül...
