"Amikor a londoni KBC Financial Products kincstári részlegén dolgoztam, nagyon büszke voltam arra az értékpapír ügyletre, mely nem csak a finanszírozási költségek jelentős részét spórolta meg, de 2005-ben a legjobb európai strukturált finanszírozási üzletté is választották. A főnököm azonban egyszer azt mondta nekem: csak annyira vagy jó, mint amennyire a legutóbbi üzleted sikerült. Fernando Torres rekordösszegért, 50 millió fontért igazolt a Liverpoolból a Chelsea-be, aztán hónapokat kellett várni az első góljára. Ekkor már semmit nem ért a liverpooli múltja." - kezdi az eszmefuttatásást Choudhry a CNBC-n publikált cikkében, majd elárulja azt is, hogy mi köze ennek az egésznek a makroökonómiához.
Szerinte óvakodni kell a "szent tehenek" foglalkoztatásától, akik a múltban elért eredményeikből akarnak megélni a jelenben is. Az akkori környezet minden bizonnyal teljesen más volt, mint a jelen. Choudhrry úgy látja, hasonló történik most a politikában is. A pénzügyi válság utóhatása ugyanis az, hogy a kormányok olyan személyek felé fordultak, akik 20-30 évvel ezelőtt a bankszektorban a pénzügyi krachot szabályozó válaszlépéseket dolgoztak ki. Az akkori válaszok viszont a mai körülmények között nem lehetnek működőképesek a szakember szerint.
Majd rátér a legaktuálisabb helyzetre, amikor is bármely eurózóna tag elindíthatja az euróövezetből való "rendezett" kilépését. Éppen ezért jelenleg egy versenyfutás alakult ki, hogy megtalálják a legjobb megoldást, hogy lehetne mindezt levezényelni. Már néhány elismert személytől is lehetett opciókat hallani, ugyanakkor további különleges variációk is napvilágot láttak, mint például egy holland 11 éves kisfiú elgondolása, aki egyszerűen azt mondta: "Görögországnak ki kellene lépnie az euróövezetből, újra kellene élesztenie a drachmát és büntetésül arcul csapni azokat, akik az új valuta ellen vannak". Choudhry szerint ez nem kevésbé koherens stratégia, mint a többi más javaslat. Az szerinte biztos, hogy akármelyik teóriát is fogadjuk el, egy kérdés ugyanaz: hogyan lehet megakadályozni az azonnali és katasztrofális hatásokat eredményező bankpánikot?
Ha egy kormány bejelentené, hogy szándékában áll a helyi valutára váltani az euróról, abban a pillanatban a befektetők a bankokból kivennék a leértékelődött megtakarításaikat, és más euróövezeti országban helyeznék el. "Talán ha ezzel egyidőben az EU közzétenne egy határozatot miszerint a kivont eurók nem lehetnének elfogadhatók biztosítékként más EU-ország bankokban?" - elmélkedik a szakember az írásában. Véleménye szerint ez lehetséges lenne, bár erkölcsileg már kétséges.
Úgy látja, hogy az EU ragaszkodni fog a most kialakult eurózónához, vagyis bővülni nem fog, a pénzügyi áramlások pedig továbbra is észak-dél irányban zajlanak, vagyis az északi államok nettó befizetők, a déliek pedig nettó felhasználók lesznek. Ez történik akkor, ha végiggondolás nélkül beleugrik valaki egy projektbe. Korábban egyébként már több közgazdász, például 1990-ben Milton Friedman professzor is jelezte aggodalmát: hogyan lehet fenntartani egy monetáris uniót politikai (vagy pénzügyi) unió nélkül. A szakember úgy véli, hogy a stabilitási és növekedési paktum viszont nyilvánvalóan nem fog megoldani semmit sem a krach előtt.
Majd írása végén összegzi az eurózóna tapasztalatait. Szerinte a legjobb lecke, amit az egész európrojektből tanulni lehet, hogy politikai okokból soha senkinek nem szabad beszállnia egy hasonló szövetségbe, hacsak nem készült fel arra, hogy ennek megfizeti az árát. "Az EU adófizetői már fizetnek érte".
mfor.hu
