Orbán Gábor, a Nemzetgazdasági Minisztérium adó- és pénzügyekért felelős államtitkára múlt hét kedden mutatta be az Országgyűlésben az új hitelintézeti törvényt. A törvénytervezet egyik pontja szerint - amelyre Orbán parlamenti expozéjában külön fel is hívta a figyelmet – a korábban kötött jelzáloghiteleket az ügyfelek ingyenesen kiválthatják az átlátható (fixált kamatbázisú) árazásnak megfelelő hiteltermékkel. Ez pedig első ránézésre nagyon hasonlít arra a javaslatra, amit a jegybank legfrissebb stabilitási jelentésében javasolt a lakossági devizahitel-állomány rendszerszintű kockázatának kezelésére. De csak első olvasatra, hiszen a fixált kamatbázisú átállás önmagában kevésnek tűnik több okból kifolyólag is.
Egyrészt az MNB javaslatában a meglévő hitelállományra kötelező jelleggel terjesztené ki az átlátható árazást, míg a törvénytervezet az ügyfelekre bízná, hogy élnének-e javaslattal. Márpedig, ahogy azt az árfolyamgátnál is láthattuk, azoknak a devizahiteleseknek, akik nem vették igénybe a lehetőséget, 20 százaléka bizalomhiány miatt nem lépett, míg 25 százalékuk még jobb konstrukcióra vár. Vagyis az önkéntes jelleg miatt nem valószínű. hogy a törvény elfogadása jelentős mozgást hozna.
Már csak azért sem, mert a tervezet nem maximálja a referenciakamat feletti felárat. Márpedig, ahogy azt a legfrissebb "Hitelezési folyamatok" kiadványában is láthattuk, az újonnan nyújtott lakáscélú forinthitelek felára Magyarországon a legmagasabb a régióban.
Ennek pedig az a következménye, hogy hiába csökken a jegybanki alapkamat az újonnan folyósított hitelek THM-e lakáscél esetében 9, szabad felhasználású jelzáloghiteleknél pedig 12 százalék környékén található. Márpedig a háztartási devizahitelek túlnyomó részét kitevő svájci frank alapú hitelek jelenlegi évesített kamata lakáscél esetén 6,28, szabad felhasználásnál pedig 7,6 százalék volt októberben. Ugyan ez utóbbi, vagyis az évesített kamatláb mértéke valamivel kisebb, mint a teljes hiteldíj mutatóé, így egy az egyben nem lehet a két számpárt összehasonlítani, de az kizárt, hogy a jelenlegi kamatfeltételek mellett megérje a frankhitelt forintra váltani, még ha az ingyenes is lesz a törvény értelmében.
Elvileg, ha valakinek van igazolt svájci frank alapú jövedelme, akkor a jelenlegi frankhitelét ki tudja váltani referenciakamathoz kötött frankhitelre, de ennek az aránya a hitelesek körében minimális lehet, ha egyáltalán a bankok hajlandóak ilyen terméket nyújtani. Ugyan valamivel valószínűbb az igazolt euró jövedelemmel és az euró alapú devizahitellel rendelkezők kombinációja, de tömeges változást biztosan ők sem fognak generálni.
De visszatérve a frankhitelek forinthitelekre történő leváltására, még ha sokkal kedvezőbbek lennének a forint alapú hitelkamatok, az sem biztos, hogy jelentős mozgásokat indítana el. Egyrészt a forintosítás azt jelentené, hogy jelentős árfolyamveszteséget könyvelnének el véglegesen a hitelesek – ami persze inkább pszichikai kérdés, mint gazdasági, hiszen a frank árfolyama 240 forint környékén mozog és semmi sem garantálja, hogy gyengülni fog a jövőben –, másrészt az alacsony jegybanki alapkamat sincs kőbe vésve.
Ugyan a jelenlegi körülmények között még tovább csökkenhet az MNB irányadó kamata, de inkább előbb, mint utóbb véget fog érni a kamatvágási ciklus. A gazdaság intenzívebb fellendülése, vagy egy gyengébb forintárfolyam pedig magasabb inflációt eredményezhet, amihez pedig a jegybanki alapkamatnak is igazodnia illene. Ez pedig automatikusan növeli majd a referenciakamathoz kötött hiteltermékek kamatát.
mfor.hu
