Szócska Miklós úgy vélte, hogy mind az ágazatban, mind a nemzetgazdaságban - a pénzügyi világválság után - új lehetőségek nyíltak a változtatásra, de minden beavatkozásnak módszeresnek és a szakmával egyeztetettnek kell lennie. Hozzátette: az elmúlt évek osztogató pénzügypolitikája kivette a tartalékokat, a betegutak ésszerűsítésével azonban lehet forrást találni a rendszerben, és a megtakarításokat az ágazatba lehet visszaforgatni. Szócska Miklós megjegyezte, hogy az egészségügyben újra kell gondolni a forrásteremtést. Az ágazatvezető a népegészségügyről szólva azt mondta, ezen a területen meg kell szólítani a lakosságot, és a tárca több kezdeményezésen gondolkodik.
Kiss István, a Magyar Orvostársaságok és Egyesületek Szövetségének elnöke úgy látja, hogy a gazdasági válság az egészségügyben valójában nem okozott újabb problémákat, csak a meglévőket tette kontrasztosabbá. Hozzátette: egy krízis generálta megoldás csak akkor lehet sikeres, ha központi akarat van mögötte.
Rácz Jenő, a Magyar Kórházszövetség elnöke azon a véleményen volt, hogy a válság összetett és elhúzódó. Összetettségről azért lehet beszélni a kórházvezető szerint, mert egyszerre van jelen a politikai, a szakmai, a morális és a bizalmi válság az ágazatban, és ez a helyzet tovább nem tartható, továbbá a válság egyben lehetőség is változtatásra. Azonban - tette hozzá - csak annyi változtatásba szabad belevágni, amennyit nyomon is tud követni a szakma.
Az egészségügyi ágazat "kivéreztetett, depressziós állapotban" van - jellemezte a helyzetet Szócska Miklós. Az egészségügy kihívásai a gazdasági válságot követően címmel rendezett nemzetközi szimpóziumon. Az ágazat rendbetételét pedig ahhoz hasonlította, mintha menet közben kellene a futás miatt összeesett lovat újraéleszteni.
MTI
