Egy "hardcore" facebookozó akár egy ezressel is megdobhatja a havi internetszámlát, de a HD videók nézegetése, vagy a telefonunk felhő-alapú biztonsági mentése is 10 ezrekbe fájhat. Mindez persze csak abban az esetben, ha nem állapítanak meg egy felső korlátot az adó mértékét illetően. A tegnap benyújtott törvényjavaslatból ugyanis nem derül ki egyértelműen, hogy a távközlési adóról szóló törvényben meghatározott, felső korlátról szóló számok (lakossági 700 forint, üzleti 5000 forint) az internet-szolgáltatások esetében is érvényesek-e.
Ha a kormány felső korlát nélkül vezeti be az internetadót, azzal nem csak, hogy komoly csapást mér az online szabadságra, de lényegében véget vet a közösségi wi-fi hálózatoknak, és elindítja a „törjük fel mások vezeték nélküli hálózatát” mozgalmat is. Veszélyes terepre tévedünk, az internet ugyanis nem luxus, hanem olyan alapszolgáltatás, mint például a közvilágítás.
Bő egy évtizede léptünk ki a korlátozott adatforgalmú internetcsomagok világából. Ma már egy laptop vagy egy mobiltelefon internet nélkül leginkább levélnehezéknek alkalmas, de sokan már a televíziójukat sem tudják offline használni. Az internet egyszerűen „van”, "létezik", mint a minket körülvevő levegő. Nem csoda, hogy a technológia is erre az alapvetésre építkezve fejlődött. Az egyre jobb és nagyobb méretű programok, illetve telefonos applikációk, a felhőalapú szolgáltatások, a videómegosztók, az online film és zeneboltok terjedése, mind-mind azt feltételezi, hogy maga a kapcsolat nem akadály, korlátlanul rendelkezésünkre áll.
1 GB persze lehet sok vagy bőven elég, ha például az mfor.hu cikkeit olvassuk, de mi van, ha például veszünk egy 64 GB háttértárral bíró mobiltelefont, amelyre szeretnénk applikációkat letölteni mondjuk a fele, 32 GB méretben? A másik felét pedig fotókkal, videókkal töltjük meg, amelyről felhőalapú szolgáltatásban szeretnénk biztonsági mentést készíteni? Ez a teljesen hétköznapi online tevékenység közel 10 ezer forintunkba kerülne.
Kérdés, hogy mi lesz azokkal az éttermekkel és kávézókkal, amelyek fogyasztás fejében vezetékes internetet kínálnak a vendégeiknek. Az adatforgalmat nem korlátozhatják, így marad a szolgáltatás megszüntetése a turisták jogos megrökönyödésére. Vajon hány per indul majd a feltört és 100 ezres számlát eredményező vezeték nélküli hálózatok miatt, vagy mi lesz azokkal, akik valamilyen oknál fogva nem védik jelszóval wi-fi routerüket. Beindulhat a netes munkahelyi cenzúra, hiszen ezentúl ha egy dolgozó magáncélra használja az internetet, vagy akár csak egy online rádió zenéjét hallgatja, közvetlen módon károsítja meg munkaadóját.
Kérdés, hogy a tömegközlekedési eszközökön, például a MÁV új IC-vonatain elérhető internet milyen extra költséget fog jelenteni a közlekedési vállalatnak.
Az internetadó természetesen megásná a hazai fájlcserélés sírját is, amely még egy közepesen aktív felhasználónál is többszáz GB adatforgalmat generál havonta, vagyis több 10 ezres plusz költséget az új adó bevezetését követően.
Egy haszna mégis lenne, méghozzá az internetes turizmus beindulása. A szomszédos országok határ menti vendéglátóipari egységei komoly forgalomnövekedésre számíthatnának a telefonjaikat frissítő, vagy filmeket letöltő magyarok révén.
Ha 20 milliárd forint hiányzik a költségvetésnek, azt nagyon sok módon be lehet szedni, de pont egy olyan szolgáltatást korlátozni, amelynek minél szélesebb körű használata közérdek, komoly öngól.
Szász Péter
mfor.hu
