Az Eurasia Group szerint ugyanis az eurócsatlakozás várható késése miatt gyengül az egyetlen olyan érdemi gazdaságpolitikai fegyelmező eszköz, amely a közép-kelet-európai országokkal szemben - azok uniós csatlakozása óta - még az EU-bizottság rendelkezésére áll.
Az országcsoport uniós csatlakozását évtizednyi gazdasági-politikai strukturális átalakítási folyamat előzte meg, ám EU-felvételük óta e belső reformlendület máris lassult. Az Eurasia Group szakértői szerint ez a magyarázata annak is, hogy Franciaország és Németország vonakodik Románia és Bulgária schengeni felvételétől, ugyanis jelenleg az egyetlen rövid távú további reformösztönző tényező a csatlakozás a belső határellenőrzés nélküli övezethez.
A nagyon széles és mély - az EU-felvétel előtti időszakhoz hasonló - további strukturális reformok egyetlen hosszú távú potenciális ösztönzője azonban változatlanul az eurócsatlakozás kilátása, a térségi országok eurófelvételi menetrendje viszont "elcsúszott", és ezzel nőtt a belső reformfegyelem lanyhulásának kockázata is - áll az Eurasia csütörtöki londoni elemzésében.
A JP Morgan 2019-et nevezi a magyar és a lengyel eurócsatlakozás lehetséges legkorábbi időpontjának, Csehország belépését pedig csak 2020-ra, vagy még későbbre várja.
A BNP Paribas a 2019-2024-es idősávra valószínűsítették Magyarország, Lengyelország, Csehország, Bulgária és Románia euróövezeti belépését.
A Goldman Sachs szerint az uniós pénzügyi hatóságok a görög tapasztalatok nyomán ezután várhatóan már csak akkor járulnak hozzá új tagállamok euróövezeti csatlakozásához, ha a tagjelöltek "a második tizedesjegyig" teljesítik az összes maastrichti konvergencia-feltételt.
A Capital Economics szakértői minapi átfogó elemzésükben közölték: "az általános konszenzussal ellentétes" véleményük szerint "meggyőző bizonyítékok" vannak arra, hogy a saját fizetőeszközök megőrzése kínálja a legjobb megoldást a felzárkózó európai gazdaságoknak.
A ház szerint éppen ezért ha az euróövezet "valamilyen módon szétesik", az rövid távon ugyan súlyos felfordulást okozna a kelet-európai piacokon, valószínűtlen azonban, hogy hátrányos hatása lenne a térség hosszú távú gazdasági kilátásaira.
A Capital Economics elemzői szerint az elmúlt évtized nagy részében az általánosan elfogadott vélekedés az volt, hogy az euró meghonosítása jelenti középtávon a legmegfelelőbb utat a gazdasági felvirágzás felé, mivel a valutauniós tagság jelentős kereskedelmi előnyökkel és alacsonyabb tőkeköltséggel jár a kelet-európai térség számára. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy ezeket az előnyöket "túlhangsúlyozták".
A ház szerint ezt a következtetést alátámasztja az úgynevezett "optimális valutaöveztek" elmélete is. Ez azt mondja ki, hogy egy valutaunió akkor megfelelő a tagországok számára, ha azok elfogadják a tőke és a munkaerő szabad áramlását, hasonló szerkezetű gazdaságaik vannak, munka- és termékpiacaik rugalmasak, és teljes mértékben összehangolják költségvetési politikájukat.
A felzárkózó európai országok zöme az első kivételével egyik kritériumot sem teljesíti. A gazdaságszerkezeti konvergenciától messze járnak, a térség munkapiacai még mindig túl merevek, a költségvetési politikák összehangolása pedig a régió legtöbb országában szóba sem kerül - állt a Capital Economics minapi londoni elemzésében.
A ház szerint mindez a jelenlegi euróövezeti tagállamok legtöbbjére is igaz, és éppen ez az oka annak, hogy "súlyos kételyek" övezik a közös valuta jövőjét.
MTI
