Általánosan elfogadott az a nézet, miszerint az olyan országok bevonása az eurózónába, mint Lengyelország, Bulgária vagy Észtország, rontaná az euró stabilitását, ám ez nem igaz - írja a Handelsblatt. Lengyelország például húsz évvel ezelőtt még kaotikus állapotban volt, ám azóta alapvetően megváltozott, és tavaly az egyetlen olyan EU-tagország volt, amely az általános európai recesszió közepette növelni tudta GDP-jét. Bulgária arról híres, hogy a rettenetes korrupció miatt az unió történtében először fel kellett függeszteni az EU-s támogatások kifizetését, ugyanakkor pillanatnyilag csak Szófia teljesíti a költségvetési hiány három százalék alatt tartását előíró maastrichti követelményt. A német kormányban többen úgy látják, hogy e három ország és a Cseh Köztársaság bevétele az eurózónába nem a kockázatokat növelné, hanem támogatást adna a közös valutának.
Ezek az országok a dinamikus szabadpiaci erők súlyát növelnék, szemben a dél-európai eurózónatagokkal, amelyek stagnálást hoznak a közösségbe. Kelet-Közép-Európa növekedésorientált gazdasági pályán mozog, aminek hátteréül az ottani kormányok sokkal hatásosabban vonják be a brüsszeli forrásokat, mint a kontinens déli országainak vezetői. Ez erősíti gazdaságukat, modernizálja infrastruktúrájukat és a fegyelmezett gazdálkodás irányába kényszeríti költségvetési politikájukat. Ugyanakkor a recesszió - amelynek idején jól jött, hogy a nemzeti valuták leértékelésével lehetett tompítani a válság hatásait -, továbbá a görög válság elbizonytalanította kormányaikat. Lengyelország például a 2012-es foci Európa-bajnokságra akarta bevezetni az eurót, ám a Varsó részben a krízis hatására, részben azért tologatja ki a dátumot, mert vonakodik végrehajtani az eurózóna-integrációhoz szükséges fájdalmas reformokat.
