Az új, unortodox monetáris rezsimben - és ez nem csak magyar jelenség - más szelek fújnak. Az alapkamat jelentősége csökkenőben van mind a megtakarítók, mind a hitelfelvevők számára. A hitelfelvevők a Növekedési Hitelprogram révén a jegybanki alapkamatnál olcsóbban jutnak hitelhez, míg a megtakarítók ennél magasabban fektethetik be a pénzüket állampapírokba. Az állam igencsak tevőlegesen beszállt a megtakarítások és a hitelek piacába.
Standard módon ugye ez úgy történik, hogy a bank fizet valamennyit a betétre, és ennél többet kér a hitelekért: a különbség (mínusz a költségei persze) a haszna. De az állam 1-2 éve beszállt a megtakarítókért folyó harcba, és rendre a jegybanki alapkamatnál magasabb hozamokkal (//www.allampapir.hu/) hódítja el őket, aminek hatására a lakosság zabálja az állampapírokat, 2013-ban 700 milliárd forintot vettek meg (//akk.hu//kepek/upload/2014/Jol%20indult%20az%20ev%20a%20lakossagi%20allampapir%20piacon.pdf). Most azonban még durvábbá válik a helyzet, verhetetlen papírokat bocsátanak ki:
//akk.hu//kepek/upload/2014/Sajt%c3%b3k%c3%b6zl_uj_lak_%c3%a1llamk%c3%b6tv%c3%a9ny.pdf
A papírok éves 1,75 illetve 2,5%ponttal (!!!) adnak magasabb hozamot mint a diszkontkincstárjegyek, ami elég brutális prémium. Miért rakna ezek után bárki bankba pénzt?
Mit csinál valójában az állam? A jegybanki alapkamatnál magasabb hozamot ad a megtakarítóknak és annál alacsonyabb kamattal ad hitelt a vállalkozásoknak, miközben elszívja a bankrendszertől a pénzt. Az állam gyakorlatilag a banki funkciók egy részét átveszi, de úgy, hogy ezen az üzleten garantáltan bukik sokmilliárd forintot évente. Miért? Két okból. Egyrészt azért, mert azt reméli, hogy a hazai megtakarítók stabilabbak, krízis esetén megbízhatóbbak, mint a külföldiek, másrészt pedig azt reméli, hogy az olcsó vállalkozói hitel fellendíti a vállalkozásokat és általa a gazdaságot. A sokmilliárdos garantált bukás így reményeik szerint megtérül.
Az állam tehát egyszerre nyújt kamattámogatást (az MNB-n keresztül) a vállalati hitelfelvevőknek ÉS a lakossági megtakarítóknak is. Ki fizeti mindezt? Természetesen az, aki se hitelt nem tud felvenni (nincs vállalkozása), sem pedig megtakarítani nem tud. Ez tehát teljesen beleillik a fő irányvonalba, amely a többi adófizető (elsősorban a szektoradókkal sújtott nagyvállalatok és a szegényebb rétegek) rovására a kis- és középvállalkozói réteget valamint a gazdagabb rétegeket, elsősorban a (felső)középosztályt hozza helyzetbe.
Fontos még, hogy korábbi történelmi tapasztalatok alapján ezek a többes kamatrendszerek sérülékenyek, számos kiskapu révén arbitrálhatóak és jellemzően emiatt nem is túl hatékonyak.
