A jelenlegi 4 százalékos megtakarítói pozíció világviszonylatban is brutális alkalmazkodást jelent, ami azonban azt is jelenti, hogy hosszú távon ez egészen biztosan nem tartható. Ilyen magas nettó megtakarítással, ilyen hitelleépítés mellett a normális életpálya menti refinanszírozás is megszűnik, mondta az MNB alelnöke szerdán a Piac&Profit konferenciáján.
Király Júlia elmondta: a foglalkoztatási és jövedelemkilátások jelenleg nem túl rózsásak. A hitelkörnyezet feltehetően a közeljövőben is kedvezőtlen lesz. A magyar pénzügyi közvetítőrendszer a régióban az egyetlen, amelyben mind a háztartási, mind a vállalati hitelezés negatívan alakul. A bankok számára bizonytalan a környezet; a kockázatot be lehet árazni és lehet fedezni, a bizonytalanság azonban a döntések kiszámíthatóságát veszi el - mutatott rá.
Hozzátette: a külső környezet is bizonytalan, másodpercenként nézik a monitort, hogy ma éppen mi történik, s holnapra milyen megoldás alakul ki. "Bármi is lesz Európában, mi abban érintve vagyunk, ne legyen az az illúziónk, hogy nem meghatározóan a globális tényezőktől mozog a magyar kockázati felár, a magyar kockázati megítélés" - mondta Király Júlia, aki szerint jelen pillanatban nagyon éles helyzetben van egész Európa, 2008-cal hasonlíthatóak össze a paraméterek - figyelmeztetett.
A megtakarítások helyzetét elemezve ismertette: Magyarország közép-európai összehasonlításban jól áll. A pénzügyi vagyon/GDP aránya látványosan meghaladja a régiós átlagot és a balti országokét is. Ebben szerepe van, hogy 15 évvel ezelőtt változott a módszertan, a magyar háztartási megtakarításokba beszámítják az úgynevezett üzletrészeket is, aminek aránya jelentős.
A tőkeáttételt - azaz a pénzügyi vagyonhoz képest az eladósodottságot - vizsgálva azt látni, hogy míg 2000-ben ez a mutató mintegy 10 százalék volt, 2008-ra már 40 százalékra nőtt, átlépte az euroövezet 30 százalékos átlagát. A visegrádi és balti országoké nőtt hasonlóan, vagy még lendületesebben (60 százalék).
Bár a magyar lakosság nemzetközi összehasonlításban nem tűnik túladósodottnak - összes pénzügyi adóssága összes pénzügyi vagyonához képest a legmagasabb szinten is 40 százalék körül volt -, a bankrendszer szempontjából túladósodott. Nemcsak az összes hitel/betét arány lépte át a 100 százalékot, hanem 2006-tól kezdve a háztartásokra leszűkített mutató is 100 százalék fölött volt. Tehát a magyar háztartások nem többlet megtakarítók voltak, hanem többlet hitelfelvevők.
A folyó éves nettó megtakarítás/folyó nettó hitelfelvétel tekintetében a balti országokhoz képest - ahol ez -6 százalék (vagyis negatív nettó megtakarító volt) kifejezetten jól álltunk a 2010-es években. Az egyéb uniós országokhoz képest sem volt jelentős eltérés, 2008-ban a magyar lakosság nettó megtakarítása még mindig +2 százalék volt, s azóta folyamatosan emelkedik.
A lakosság bruttó megtakarítási hányada - amiben benne vannak az üzletrészek is - fölötte van a régiós országokénak, nagyjából az európai nem periféria országokkal mozog együtt.
Egészen mostanáig tehát azt látni, hogy magasabb a megtakarítás, látszólag nincs túladósodás csak a bankszektor szempontjából. Ha pedig csupán a hitelboom kérdését vizsgáljuk, az állapítható meg, hogy bár Magyarországon a primer adatok alapján nem volt hitelboom, a visszaesés a válság után mégis itt volt az egyik legmélyebb.
Hogy miért kevés mégis az a megtakarítás, ami látszólag sok? Király Júlia szerint azért, mert Magyarországnak gazdasági fejlettségéhez képest kiugróan magas volt a bruttó államadóssága. Azt nem vettük számításba, hogy az államadósságnak a visszafizetésére nem takarított meg eleget az állam, "a fiskális alkoholizmus" által kiváltott állami túladósodáshoz képest alacsony volt a magyar megtakarítás - mondta. Egy fegyelmezett, alacsonyan eladósodó államhoz elégségesek a háztartási megtakarítások.
A magánpénztári egyszeri változást kiszűrve az elmúlt korszak négy periódusra osztható - ismertette az MNB alelnöke. Az első a támogatott lakáshitelek kora, amikor a hitelfelvétel megugrott, akkor érte el a GDP 6 százalékát. Tehát ha valamikor volt túladósodás, akkor annak kezdete ebben a korszakban volt - mutatott rá. A nettó megtakarítás ezzel párhuzamosan visszaesett.
A szigorodó kamattámogatás idején a nettó megtakarítások elkezdtek nőni, majd amikor a kormányzati konszolidáció 2006-ban megkezdődött, a magyar háztartások simították a fogyasztásukat, ami a hitelek nominális GDP-vel egyenlő ütemben történő növekedésével valósult meg, tehát a folyó hitel a GDP 6 százalékán maradt, de akkor még növekedett a GDP - emlékeztetett.
Utána jött a válság, az ahhoz való alkalmazkodás "brutálisan egyértelmű": beszakadt a nettó hitelezés, gyakorlatilag negatív most a háztartási nettó hitelfelvétel, alapvetően keresletkorlátos a piac. Ezzel párhuzamosan nem nőtt a bruttó megtakarítás, a nettó megtakarítás pusztán azért nőtt, mert próbálnak a hitelektől megszabadulni. Tehát a válsághoz való alkalmazkodás az adósság leépítésével, a nettó adósság csökkentésével, nem a pénzügyi megtakarítások növekedésével jellemezhető - mutatott rá.
Bár mindenki csökkenti a saját nettó hitelfelvételét, az összes hitelállomány az átértékelődés miatt nem csökken, amivel meg kell tanulni hosszú távon együtt élni. Nincs gyors, kényelmes, biztos megoldás; stabil, kiszámítható gazdaságpolitikára van szükség ahhoz, hogy a magas hitelállomány lassan kinőhetővé váljon - mondta Király Júlia.
MTI
