A testület legutóbb 6 százalékról 25 bázisponttal 5,75 százalékra, rekord alacsony szintre csökkentette a jegybanki alapkamatlábat és nem zárta ki a további kamatcsökkentés lehetőségét sem, bár azt is jelezték, hogy a lazítási ciklus hamarosan véget érhet. Inflációs és reálgazdasági szempontból a további kamatcsökkentések lehetségesek lennének, ugyanakkor csökkenti a jegybank mozgásteret az, hogy a kockázati megítélésben az elmúlt 3-4 hónapban nem voltak komoly változások, sőt a közelmúltban romlott a nemzetközi befektetői hangulat, aminek voltak, bár nem számottevő hatásai Magyarország kockázati megítélésére is. Elhangzott olyan vélemény is, hogy az alapkamat jelenlegi szintje már inkább alacsonynak tekinthető a hasonló kockázati kategóriába tartozó országokhoz képest, ami az alapkamat szinten tartását is indokolhatja.
Bihari Péter, Bihari Vilmos, Csáki Csaba, Hardy Ilona, Karvalits Ferenc és Simor András voksolt a 25 bázispontos csökkentésre, 50 bázispontot Bánfi Tamás és Neményi Judit javasolt, míg Király Júlia a szinten tartásra szavazott.
A jegyzőkönyv szerint a tanácstagok többsége úgy ítélte meg, hogy Magyarország jelenlegi kockázati megítélése és a továbbra is bizonytalan nemzetközi pénzügyi környezet miatt a 2009 júliusa óta folyamatos kamatcsökkentési sorozat a következő néhány ülés bármelyikén véget érhet. Ugyanakkor az inflációs és reálgazdasági környezet továbbra is kamatcsökkentést indokol, így ha a külső és belső folyamatok kedvezően alakulnak, akkor az alapkamat még tovább csökkenhet.
A testület megítélése szerint az - akkor - legfrissebb makrogazdasági adatok alapján a konjunktúra-kilátások összességében nem javultak, ami a belföldi szektorokat továbbra is erős alkalmazkodásra kényszeríti. Egyes tanácstagok arra figyelmeztettek, hogy egyelőre nem láthatók a gyorsabb gazdasági növekedéshez vezető jelek, és a növekedési kockázatok enyhítése továbbra is komoly gazdaságpolitikai kihívást jelent. Többen úgy látták, hogy nehézséget okoz a külső kilátások megítélése is: egyik oldalról a korábbi nemzetközi gazdaságpolitikai programok kifutása miatt lassulhat a globális növekedés, a másik oldalról ugyanakkor a nemzetközi előrejelzések változásai és a bizalmi indikátorok pozitív tendenciákra utalnak.
A tagok egyetértettek abban, hogy 2010 közepétől, az indirektadó-emelés hatásának kifutását követően az MNB inflációs célja teljesülhet. Több tanácstag a kedvezőtlen tendenciák közé sorolta ugyanakkor a 2010-2011-re vonatkozó inflációs előrejelzés - külső sokkok hatására visszavezethető - megemelkedését novemberhez képest. Amennyiben az olaj-, és szabályozott árak emelkedése, illetve a dollárárfolyam-erősödése folytatódik, akkor nő annak a kockázata, hogy az infláció meghaladja a 3 százalékos célt.
Egyes tanácstagok szerint a monetáris politika meghatározása során mindezt hangsúlyosan kell figyelembe venni, mert a cél felüllövésének kockázatai a jegybanki hitelesség szempontjából nagyobbak lehetnek, mint az alullövésé. Elhangzott ugyanakkor olyan vélemény is, hogy az inflációs cél alullövésének költségei sem elhanyagolhatóak, így a 2011-es inflációs előrejelzés emelkedése a monetáris politika szempontjából kedvező.
A belföldi finanszírozási folyamatok értékelésekor többen kiemelték, hogy az elmúlt időszak adatai alapján a háztartások alkalmazkodása, csökkenő hitelkereslete is fontos szerepet játszott a hitelezés csökkenésében, miközben a hitelkínálat szűkülése elsősorban a kis- és középvállalati finanszírozásban okozhatott nehézségeket. Elhangzott olyan vélemény is, hogy emiatt a jövőben már romolhat a bankrendszer jövedelmezősége, és magasabb céltartalék képzésére, valamint a jövedelmezőség helyreállítására kényszerülhetnek a bankok.
Az MNB Monetáris Tanácsa március 29-ikén tartja következő kamatdöntő ülését.
MTI
