A lap csütörtöki számában a tanulmányt ismertetve azt írják: a mai támogatási rendszer évente 200-250 milliárd forintot emészt fel anélkül, hogy az igazán rászoruló csoportok lakásgondjait enyhítené.
A tanulmány készítői úgy vélik, hogy a szociálisan nem igazán rászorulók támogatását erőteljesen szűkíteni kell. Így például újra kell gondolni a lakástakarék-pénztárak támogatási rendszerét, míg az újlakás-építéshez kapcsolódó "szocpolt" le kellene építeni. (Csak utóbbi a használt lakás vásárlására fordítható félszocpollal együtt évi 62 milliárd forint kiadás.) Az így felszabaduló költségvetési forrásokat például bérlakásépítésre fordíthatnák.
Szerintük egy támogatási rendszer akkor érheti el valódi célját, ha eléri a háztartások 15 százalékát - 500-550 ezer családot -, és a lakásköltségeknek átlagosan a 30 százalékát fedezi. A program költsége előzetes becslés szerint évi 50 milliárd forint. A pénzhez új forrás sem kell, hiszen a meglévő támogatási formák racionalizálása révén források szabadulhatnának fel.
A Városkutatás Kft. javasolja a lakbér-támogatási rendszer bevezetését, amely lakásonként legfeljebb 15 ezer forint lenne a lakás mérete, lakbére, illetve a család jövedelmi helyzetének függvényében, de nem haladhatná meg a piaci lakbér 30 százalékát. A költségek 70 százalékát az állam, 30 százalékát az önkormányzatok finanszíroznák. A támogatás odaítéléséről azonban nem az önkormányzatok, hanem a kistérségi szociális irodák, illetve a munkaügyi központok döntenének. Utóbbiak a munkavállalók vándorlását ösztönözhetnék ezzel. Százezer háztartás támogatása évi 14-18 milliárdba kerülne.
A lakáspolitika változásához szervezeti változásokra is szükség van. Létre kellene hozni például egy "ügynökséget", amely koordinálná és felügyelné a támogatásokat, követné a különféle jogcímeken kifizetett pénzek hasznosulását - számol be a Népszabadság.
