Rövid távon lehet még megrázkódtatás a magyar bankrendszerben, mondta egy mai háttérbeszélgetésen Nagy Márton, az MNB pénzügyi stabilitásért és hitelösztönzésért felelős ügyvezető igazgatója. A szakember két problémakört is megemlített, ami még nem eldöntött, mivel bírósági döntésre vár, ugyanakkor a bankok gazdálkodását negatívan befolyásolhatja rövid időn belül. Egyrészt a korábban alkalmazott (a közép és a vételi árfolyam közötti) árfolyamrés körülbelül 60-90 milliárdos költséget jelenthet számukra, amelyet az ügyfelek részére vissza kell majd visszafizetniük.
Másrészt az egyoldalú szerződésmódosítás, illetve kamatváltoztatások megszüntetésével is szembe kell nézniük a bankoknak. Az igazgató szerint ez utóbbi a pénzintézetek jövőbeli bevételét biztosan apasztani fogja, de hogy visszamenőleges hatállyal lehet-e a kamatfelárakat (a referencia kamat és a hitelkamat közötti rést) csökkenteni, az még kérdéses.
Ráadásul Nagy Márton szerint a devizahiteleket egy éven belül ki kell vezetni a rendszerből, ami egyrészt rövidebb határidő, mint amit Gulyás Gergely ma reggel említett, másrészt biztosan további költségeket fog jelenti a pénzintézetek számára.
„Ez egy nem versengő piac”
A Nagy Márton és jegybanki igazgatótársa, Vonnák Balázs által jegyezett "Vitaindító a magyar bankrendszerre vonatkozó konszenzusos jövőkép kialakításához" dokumentum bemutatóján talán a leghangsúlyosabb kérdést az árverseny hiánya kapta. (A vitairat kivonatát kedden az mfor.hu is feldolgozta a "Nagyobb nyereséget adna a bankoknak az MNB, mint Csányiék" cikkében.)
A szerzők szerint ugyan van verseny a bankok között, de az sokkal inkább a kockázatok mentén folyik és nem az árazási kérdésekben. Jelenleg nincs egy összehasonlítható módszer, ahol a kamatokon felüli díjakat egyszerűen össze lehetne vetni különböző bankok különböző termékei között.
De kamatkérdésben sem állunk sokkal jobban. Ahogy arra a jegybank "Hitelezési folyamatok" kiadványában rendszeresen felhívja a figyelmet, a lakossági jelzálogpiacon a kamatfelár régiós összevetésben Magyarországon a legmagasabb. Ugyan a lakástakarék-pénztárak (ltp) fix és ezért a hosszabb kötvények kamatozásához igazodó árazása torzítja a statisztikát, de az ltp-k nélkül kimutatott kamatfelár is indokolatlanul magasnak tűnik. A 2010 végi 4,2 százalékpontos felár a végtörlesztés idején 6 százalékig ment fel, ahonnan mindössze 5,5 százalékig korrigált vissza mostanra.
A vitaindító anyag szerint az elfogadható felár 3-4 százalékpontot tenne ki a lakáscélú hiteleknél, míg a vállalatoknál 1-2-t. A hitelállomány növekedésében - a lakossági devizahitelek leépítését követően - nominálisan 6-8 százalék éves bővülés lenne kívánatos, amely a gazdaságot egészséges módon támogatni tudná. Emellett Nagy arra is felhívta a figyelmet, hogy a vállalati hitelek futamidejének növekedése fontos lenne, míg a lakosságiban kerülni kell a 20 év feletti kockázatos termékek értékesítését.
Egyébként a magyar hitelállomány GDP-re vetített értéke a nemzetközi összehasonlítások alapján nem nevezhető magasnak, és még 2008-ban sem volt az. Azonban a pénzügyi válság előtti 5 év hitelexpanziójának intenzitása később komoly problémákat okozott. Három terméket is megnevezettek a jegybanki igazgatók, amelyek hibásnak bizonyultak; a vállalati projekthitelezést (ingatlanhitelek), a vállalatok (azon belül is elsősorban a kkv-k) svájci frank alapú hitelezését, és a lakossági devizahitelezés egy részét.
Részben ennek a három termékcsoportnak köszönhetően 2008-ig a magyar gazdaság növekedéséhez a bankok hitelezési tevékenysége egy százalékkal járult hozzá. A válságot követően aztán a pénzintézeti szektor prociklikus viselkedése hasonló mértékben, de negatív irányban hatott a magyar GDP-re. De nem csak a magyar gazdaság sínylette meg a bankrendszer elmúlt években folytatott hibás reagálását a hazai és nemzetközi környezetre, hanem maguk a bankok is hatalmas veszteséget voltak kénytelenek elszenvedni. A tanulmány szerint 2009 és 2013 között 2393 milliárd forint volt a kumulált veszteségük, amelyből a jegybank kimutatása szerint 20-36 százalék egyértelműen a felelőtlen banki hitelezésre vezethető vissza. Sőt, akár még ennél több is lehet, hiszen Nagy szerint a végtörlesztés, illetve a banki különadók okozta veszteség egy részét is ide lehetne sorolni. Ha ugyanis nem lett volna devizahitel, akkor értelemszerűen végtörlesztésre sem került volna sor.
A hazai bankok súlyát nézve a magyar bankrendszer Európában a középmezőnyben van. A régiós társainkhoz képest nálunk viszont kedvezőbb az összkép. Ugyanakkor, ha az egyes piacokon nézzük meg a hazai hitelintézetek piaci arányát, akkor abban a szegmensben, amely leginkább tudná dinamizálni a magyar gazdaságot, mindössze 25 százalék körüli. A vállalati hitelek 75 százalékát ugyanis külföldi anyabankkal rendelkező pénzintézetek nyújtják.
A jegybank vitára szánt 10 pontjának túlnyomó többségének eléréséhez egyébként a hitelintézetek, a jogalkotók, a versenyhivatal és az MNB közös együttműködésére van szükség.
mfor.hu
