3,8 vagy 4,6 milliárddal csökken majd a devizatartalék
3,8 vagy 4,6 milliárddal csökken majd a devizatartalék
A harmadik, és talán a legkevésbé kidolgozott eleme a programnak, hogy a jegybank a tartalékok terhére 3 milliárd euró értékben forrást kíván nyújtani a kereskedelmi bankoknak, ha azok abból rövid külső kötelezettségüket építik le. Ezáltal tovább csökkenne az ország külső adóssága, de a bankok likviditása is, amely csökkenti a kéthetes kötvények állományát. A jegybank szerint a jelenleg ebben a konstrukcióban parkoltatott 4500 milliárd forint (a publikus adatok szerint február végén egészen pontosan 4384 milliárd volt az állomány) ennek köszönhetően 900 milliárddal, 3600-ra csökkenhet. Tehát sem arról nincs szó, hogy ezt a csökkenést adminisztratív intézkedésekkel érnék el, sem arról, hogy nem fizetnének rá alapkamatot, ahogy azt a sajtó találgatta.
Kérdés, hogy ez a 900 milliárdos csökkenés a teljes Hitel Program következménye lenne-e, vagy csak a harmadik pilléré. Mert ha csak a harmadiké, akkor az első ponttal együtt (250 milliárdos kedvezményes kkv-hitel, amely az MNB-mérleg forrás oldalát is emeli) ez nettó 650 milliárdos csökkenést jelentene a kéthetes állományban. Ha viszont a 900 milliárd kötvény-állomány csökkenése a teljes program végeredménye lenne, akkor az első pontot teljes kihasználtságúnak feltételezve, a harmadik pontban legalább 1150 milliárdos csökkenést kell elérni. Ekkor persze a devizatartalék is jobban, 300-as árfolyam mellett 3,8 milliárddal csökkenne és erre jönne még rá a kettes pont 0,83 milliárdos tartalékcsökkenést eredményező hatása. Ebben az esetben így 4,6 milliárddal csökkenne a február végén 35,9 milliárd eurós tartalék. (Ami egyébként március végén valószínűleg mérséklődött, hiszen a kormánynak lejárt jenhitelt és IMF-törlesztést is kellett eszközölni összesen 0,9 milliárd értékben, amit az MNB-nél vezetett devizaszámláján levő összegből teljesített.)
Akár 3, akár 3,8 milliárd eurós összeg áll rendelkezésre ahhoz, hogy csökkenjen az ország rövid külső adóssága, az MNB szeretné, ha ebből a keretből a kormány is részesülne és a lejáró devizadósságát ebből a keretből finanszírozná. (Idén májusban egy 150 millió frankos kötvénylejáratunk lesz, illetve még hat alkalommal IMF-törlesztés.) Ebben az esetben a kormány hosszú forintkötvény kibocsátásból származó forrását váltaná át devizára. Persze ez attól is függ, hogy a magyar kötvénypiac mennyire képes felszívni a korábban számítottnál nagyobb kínálatot. A bankok részvétele pedig ebben a programelemben leginkább attól függne, hogy a lebonyolítás során kiírt swapok milyen árazásúak, illetve milyen futamidejűek lennének.
Azért vannak kockázatok
Nagy Márton a programmal, különösen a harmadik pillérrel kapcsolatos elemzői felvetésre hangsúlyozta, hogy annak végigvitele nem növeli hazánk sérülékenységét, mivel a devizatartalék úgy zsugorodik, hogy közben csökken a rövid külső adósság is. Ez részben valóban így van, hiszen a sokat emlegetett Guidotti-Greespan szabály ennek a két értéknek az azonos szintjét "írja elő". Ugyanakkor az, hogy az MNB tartalékokból a kereskedelmi bankok valószínűleg az anyabanki forrásokat fogják visszafizetni két okból is okozhat kockázatokat. Egyrészt, ha a külföldi bankok ki tudják vonni forrásaikat (osztrák, olasz, német betétesek pénzét), akkor onnantól kezdve kevésbé lesznek zsarolhatóak, ami szűkíti az Orbán-kormány velük szemben viszonylag sokszor alkalmazott diktátumszerű politikájának mozgásterét.
De ennél sokkal fontosabb, hogy bár valóban azonos mértékben csökken mindkét állomány bruttó értéke (tartalék, illetve rövid külső adósság), az ország nettó külföldi devizakitettsége nem csökken. Ráadásul pont azt a forrást sikerül leépíteni, ami a legkevésbé érzékeny a válságokra, hiszen egy leánybankból az anyabanki források agresszív kivonása és ennek következtében a leánybank megroggyanása az egész bankcsoport számára nagyon súlyos következményekkel járna. Vagyis egy viszonylag stabil devizaforrást építünk így le.
szp
mfor.hu
