Több mint 100 milliárd forintra becsülhető azon devizaügyleteken elszenvedett veszteség, amelyeket egy jól körülhatárolható, 4-5 kereskedelmi bankból álló kör nem kellő tájékoztatás mellett ajánlott ki az ügyfeleinek. Ez esetben nem lehet hivatkozni az ügyfelek profit éhsége és mohósága miatt létrejött ügyletekre, hiszen ezen befektetési lehetőségek a banki tanácsadó javaslatára juthattak egyáltalán az ügyfél tudomására. Sok esetben a befektetési banki tanácsadók által sem teljes egészében átlátott és megértett ügyletek keretében az ügyfelek olyan befektetési termékeket vásároltak, amelyek kockázatát a bank nem teljes részletességgel tárta fel ügyfele előtt. A szemléltetett és a tényleges kockázat közti különbség akár három-négyszeres is lehetett.
„Az ügyfelek hibás banki magatartás miatt bekövetkezett kárukkal szembeni jogorvoslati lehetősége hamarosan elévül. A határidő lejárta után a szerződések tévedés címen történő megtámadására már nincs lehetőség, így az ügyfelek jelentős része elveszíti az egyik leghatékonyabb jogi eszközt, amellyel, már veszteségeit részben visszaszerezheti.” – hívja fel a figyelmet a swap, profitmax és CDO ügyletekben érintett ügyfelek egy csoportját képviselő dr. Nógrádi Péter ügyvéd.
„A bankok arra hívják fel az ügyfelek figyelmét, hogy a jelenlegi árfolyamok mellett a befektetések lejáratig (kb. még négy év) történő megtartásával nem szenvednek veszteséget. Ám a valóság az, hogy az ügyletek lezárása a kezdeti befektetési értékre vetítve most két-háromszoros veszteséget jelentene, míg a pozíció fenntartásához megkövetelt letét a kezdeti befektetés három-ötszöröse is lehet.” – teszi hozzá dr. Zalán Gábor, az ügyet nyilvánosság elé táró egyik jogi iroda vezetője.
A szerződés megtámadására csak a szerződéskötéstől számított egy éven belül van lehetőség. Abban az esetben, ha a megtévesztés, vagyis a szerződéskötéskor elszenvedett információhiány csak később jutott az ügyfél tudomására, úgy a tévedés felismerésétől számított egy éven belül támadhatja meg a szerződést. A szóban forgó befektetéseknél a megtévesztés akkor juthatott az ügyfél tudomására, amikor a bank először hívta fel a fedezet kiegészítésére, vagy először tájékoztatta arról, hogy a banknál kezelt treasury limitjéből a szerződéskötéskor meghatározottat meghaladó összeget von be fedezetként az ügyletbe. Mivel ezen tájékoztatásokat a forint árfolyamának 2008. őszén kezdődő romlásával összefüggésben adták ki a bankok, ekkor indult az ügyfelek felszólítása a fedezet kiegészítésére, vagyis az ügyletekkel kapcsolatos tévedés az ügyfeleknek ekkor juthatott tudomására.
Az elmúlt időszakban egyértelművé vált, hogy a bankok előszeretettel alkalmazzák azt a gyakorlatot, hogy „kedvezőbb feltételekkel átstrukturálják” az ügyletet. Ennek eredményeként az ügyfelek egy látszólag kedvezőbb ajánlatot kapnak, mely azonban pénzügyi tartalmát tekintve egyenértékes kockázatot hordoz számukra. Az egyetlen előny az új szerződés aláírásából banki oldalon származik, az ügyfél ugyanis ezáltal megerősíti szándékát az ügyletkötésre vonatkozóan és elveszíti a kiinduló ügylet megtámadására vonatkozó jogosultságát.
„A Raiffeisen Bank is szívesen hivatkozik arra, hogy nem keletkezett realizált veszteség, miközben vállalati oldalon cégek működése kerül veszélybe a készpénzállomány ügylethez kapcsolódó befagyasztása miatt.” – tette hozzá Dr. Zalán Gábor.
„Amellett, hogy folyamatosan aktív jogi támogatást nyújtunk a hibás banki magatartás miatt jelentős hátrányt elszenvedő magánügyfelek és vállalatok számára, maximális mértékben támogatjuk a PSZÁF vizsgálatát. Bízunk benne, hogy egyértelművé válik; az összetett devizaügyletek - melyek nem standard termékek, csak tanácsadói, banki ajánlás révén elérhető befektetések - értékesítésekor elkövetett hibákra objektíven rámutat a Felügyelet.” – hangsúlyozta Dr. Nógrádi Péter.
