A világgazdaság erejének 85 százalékát képviselő országok közös nyilatkozatukban kijelentették, hogy "a jobban a piac által meghatározott árfolyamrendszerek felé haladnak, és tartózkodnak valutáik versenyelőny céljából történő leértékelésétől".
Bár az árfolyampolitikák alakítása, és a globális bankreform terén csupán általánosságokig jutottak, nem sikerült konkrétumokat megfogalmazni, a tanácskozás sikerként könyvelheti el, hogy a résztvevők Nemzetközi Valutaalap reformjában meg tudtak állapodni.
A résztvevők egyetértettek, hogy meg akarják akadályozni a "leértékelési versenyt", de az álláspontok - és országérdekek - alapvető különbözősége miatt az egyesek szerint már devizaháborúnak minősített gazdasági előnyszerzést nem sikerült konkrét intézkedések bevezetésével korlátozni.
A G20 pénzügyminiszteri találkozón Kína már az első tárgyalási napon, pénteken világossá tette, hogy nem fog egyetérteni egy olyan zárónyilatkozattal, amely arra kötelezi az egyes államokat, hogy korlátozzák folyó fizetési mérlegük hiányát vagy többletét, illetve semmilyen más szabályozással sem a devizapolitika területén.
Az amerikai pénzügyminiszter a találkozóra küldött levelében ugyanis azt javasolta, hogy a nagy külső adósságállománnyal rendelkező fejlett gazdaságok folyó fizetési mérleghiányukat, illetve többletüket a következő években szorítsák bruttó hazai termékük (GDP) 4 százaléka alá. Timothy Geithner szerint a G20 országoknak kötelezniük kellene magukat arra is, hogy tartózkodnak az olyan árfolyampolitikáktól, amelyek célja, hogy az adott állam kereskedelmi versenyelőnyt szerezzen valutája tényleges gyengítése révén, vagy az alulértékelt fizetőeszköz felértékelődését megakadályozva.
Az amerikai javaslatok Kína mellett főként Németország részéről váltottak ki ellenállást: Rainer Brüderle német gazdasági miniszter - aki a megbetegedett német pénzügyminisztert, Wolfgang Scha:ublét helyettesíti a találkozón - ezzel kapcsolatban a tervgazdasági gondolkodás visszatérésére, valamint a növekvő nemzeti egoizmus veszélyére figyelmeztetett. Úgy vélte, hogy a javaslatokban foglaltak helyett inkább azokat a hibákat kell kiküszöbölni, amelyek az egyensúlytalanságokhoz vezettek. Berlin már régóta bizonygatja, hogy Németország exportsikerei és kereskedelmi mérlegtöbblete nem az árfolyampolitika következménye, hanem a német cégek jobb versenyképességére vezethető vissza.
MTI/mfor.hu
