A lap szerint Dominique Strauss-Kahn nem fog Paul Wolfowitz sorsára jutni; a Világbank elnökének tavaly le kellett mondania, miután kiderült, hogy élettársát jelentős fizetésemeléssel járó előléptetéssel jutalmazta.
A The Washington Times szerint a magyar közgazdásznővel, Nagy Piroskával folytatott egyhónapos kaland megerősítette a volt francia pénzügyminiszter nőcsábász hírét, de arra egyelőre nincs bizonyíték, hogy szeretője javára visszaélt volna hivatali hatalmával. A lap ugyanakkor hangsúlyozza: az ügy elég súlyos ahhoz, hogy az IMF vezetősége egy független céget bízott meg a vizsgálattal.
Az újság szakértőket idézve arról írt: Strauss-Kahn támogatottsága erős az IMF felső vezetésében, míg Wolfowitz esetében kifogásolták beosztottjai, hogy rossz irányba vezeti a Világbankot, és sokan az iraki háború támogatása miatt sem kedvelték, ez is hozzájárult bukásához.
Az IMF-vezető már kinevezése előtt nőcsábász hírében állt, ez nem volt titok Franciaországban. Mint Philippe Aghion, a Harvard Egyetem közgazdász professzora rámutatott: e tekintetben kulturális különbség van Franciaország és az Egyesült Államok között; a munkahelyi szexuális kapcsolatok és az esetleges kivételezés kérdését Amerikában sokkal komolyabban veszik.
Zavarhatja a munkát az affér
A liberális The New York Times szerdán szinte ugyanúgy foglalt állást, mint az előző nap a konzervatív The Wall Street Journal: Dominique Strauss-Kahn afférja megzavarhatja azokat az erőfeszítéseket, amelyekkel az IMF kezelni igyekszik a nemzetközi pénzügyi válságot.
A The New York Times szerint az IMF-főigazgatónak a lehető legalkalmatlanabb időben kell védekeznie szerelmi ügyében. Az újság emlékeztetett arra, hogy az IMF erősen centralizált intézmény, minden hatalom a főigazgató kezében összpontosul, személyesen neki kell jóváhagyni minden hitelszerződés feltételeit és részleteit.
Strauss-Kahn szerelmi ügye esetleg gátolhatja az IMF gyors reagálását egy olyan időszakban, amikor a nemzetközi pénzügyi válság megfertőzi Közép-Európa és Latin-Amerika felzárkózó gazdaságait, és a térségek néhány országa számára a Valutaalap jelentheti az utolsó eszközt bankrendszerük stabilizálásához és a gazdasági összeomlás megelőzéséhez - írta a lap.
