Az egyik miniszter cáfolja a másikat, teljes a zűrzavar, senki nem tudja, hogy miből épül meg a paksi atomerőmű két új blokkja. Így értelmezi a magyar sajtó egy része azokat a nyilatkozatokat, amelyeket kormánytagok adtak az elmúlt két napban. Süli János egy csütörtöki tájékoztatón arról beszélt, hogy az orosz hitelt le fogjuk hívni, legfeljebb előtörlesztjük, ha arra lehetőség nyílik. Hasonló állásponton volt Aszódi Attila, aki eddig kormánybiztosként felelt a beruházás előkészítéséért, a jövőben pedig a Süli által vezetett paksügyi tárcánál dolgozik államtitkárként.
Ezzel szemben egy mai tévés interjúban azt mondta a nemzetgazdasági miniszter, hogy nem kerül sor hitelkiváltó hitel felvételére. Varga Mihály a Hír Tv stábjának kifejtette, hogy megvizsgálták a piaci lehetőségeket, de nem találtak olyat, amelyik 20 éves futamidőre az orosz hitelhez hasonlóan jó feltételeket kínálna.
Ebből azonban nem következik, hogy akkor az orosz hitel lesz a kizárólagos forrása az építkezésnek. Varga nem először utal arra, hogy a magyar költségvetésnek minél nagyobb arányban kellene részt vállalnia a beruházás finanszírozásában. Még március elején fejtette ki egy tájékoztatón a miniszter az mfor kérdésére, hogy a blokkok építésének előkészítésére idén esedékes összeget nem az orosz hitelkeretből szeretné kifizetni, hanem a magyar büdzséből. Olyan tételekről van szó, amelyek a párhuzamosan futó brüsszeli vizsgálatok ideje alatt jelentkeztek, de a kifizetésekkel nem kellett megvárni az eljárás lezárását.
Varga Mihály és Kövér László házelnök a 2018-as büdzsé benyújtásakor
A költségvetésben ilyen munkálatokra eredetileg 100 milliárd forintot terveztek be, de Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter március elején arról tájékoztatta Varga Mihályt, hogy a számlák végösszege elérheti a 200 milliárd forintot idén. Mikor ennek teljesítéséről kérdeztük a minisztert, elmondta, hogy elsősorban a költségvetésből szeretné kiegyenlíteni a számlát.
A Hír Tv-nek adott nyilatkozatában is tett arra egy utalást, hogy amit csak lehet, a nemzeti költségvetésből kell rendezni. Úgy fogalmazott, hogy Magyarország számára az orosz hitel egy jó forrás, de a kérdés mindig az, hogy ebből mennyit kívánunk felhasználni. Mint mondta: "Reményeink szerint majd minél kevesebbet".
Ha tehát a miniszter szerint nincs alternatívája az orosz hitelnek, ugyanakkor abból is minél kisebb összeget szeretne felhasználni, akkor ezeken kívül egyetlen forrás maradt: a költségvetés.
De vajon kibírna-e ekkora kiadást a büdzsé? Tízenkét milliárd euróról van szó, amiből 20 százalék az államközi szerződésben vállalt magyar önrész. Ennyi szabad forrás nyilvánvalóan nem áll rendelkezésre jelen pillanatban, de vegyük figyelembe, hogy a fizetési kötelezettségek nem egyetlen évben jelentkeznek. A mai árfolyamon 3000 milliárd forintnak megfelelő hitel - plusz a 600 milliárd forintos magyar kötelezettségvállalás - a következő 8 évre oszlik el, abból kiindulva, hogy az új blokkoknak 2026-tól kell üzemelniük.
Így éves szinten átlagosan 450 milliárd forint jön ki, ami még mindig horribilis összeg, de arról szó nincs, hogy ennek egy tetemes részét ne lehetne adott év költségvetéséből finanszírozni.
Évi 300 milliárd forint kigazdálkodható, ha a növekedés tartósan 3-4 százalék feletti, a feketegazdaság elleni intézkedések hatékonysága nem gyengül, és természetesen ha az ország elfogadja, hogy ezekben az években megváltoznak a kormányzati gazdaságpolitika prioritásai. Kérdés például, hogy mely társadalmi csoportok kárára történhet átrendeződés a büdzsén belül.
Baka F. Zoltán
mfor.hu
