Az elmúlt években, miután a bankok maradéktalanul áthárították a tranzakciós illetéket az ügyfelekre, sokan elkezdték keresni a lehetőségeket a banki költségek csökkentésére. Az MNB adataiból tudjuk, hogy a hazai forintszámlák száma a 2013 decemberi 9,62 millióról tavaly év végére 9,36 millióra esett. Ezzel szemben a fizetési kártyák állománya 8,97-ről 8,87 millióra csökkent. Vagyis míg előbbi 255 ezerrel, utóbbi 91 ezerrel lett kevesebb.
Ennek bár számos oka lehet, elképzelhető, hogy sok család „összeköltöztette” bankszámláját, vagyis egy helyre kapják a fizetésüket és a számlához több kártyát váltottak ki.
Ezért megkérdeztük a hazai nagybankokat, hogy egy kétkeresős családban, ahol mind a ketten a hazai átlagbér körül keresnek, az elektronikus fizetést részesítik előnyben, havi 4-5 utalást és 10-15 vásárlást hajtanak végre, és SMS szolgáltatást is igényelnek, mi éri meg jobban? A két különálló számla vagy egy közös?
A kérdésekre nem mindenhonnan érkezett érdemi válasz, de négy bank ajánlatai alapján úgy tűnik, hogy általában nem éri meg „összeköltöztetni” a számlákat, mert a társkártya költségei elviszik azt az előnyt, amelyet esetleg egy számlavezetési díjon lehetne nyerni, ráadásul lemondanak a számlához tartózó kedvezményekről, illetve az ingyenes készpénzfelvételi lehetőségről is, amely két számla esetében kétszer vehető igénybe. Az mondjuk hozzátartozik az igazsághoz, hogy a példánkban szereplő család, amely inkább elektronikusan intézi a fizetéseit és a boltokban is zömmel kártyával vásárol, nem, hogy 300 ezret nem fog kivenni havonta, de 150 ezret sem, amely közel fele a teljes jövedelmüknek.
A bankok közül a Raiffeisen, az OTP és az UniCredit egyértelműen úgy nyilatkozott, hogy példában szereplő családnál nem éri meg a közös számla.
A Raiffeisennél a példánkban szereplő keresőnek a DíjNullázó Plusz számlát javasolták, amelyhez StartOKOS betéti kártyát igényelhetnek. A havi költségre a bank 884 forintot kalkulált. A Raiffeisennél a lakossági számlák esetében nincs társtulajdonosi jogviszony, vagyis az ügyfél a számlájához meghatalmazottat jelölhet meg, akinek a jogai korlátozottak. A költségek viszont – ha ugyanilyen paraméterekkel számolunk - akkor megduplázódnak, így ebben az esetben érdemes két külön számlát fenntartaniuk.
Hasonló a helyzet az OTP-nél is, ahol az OTP Simple Kártya szolgáltatáscsomagot javasolták kérdésünkre. Ennél a csomagnál sem éri meg „összeköltözni”, hiszen a társkártya hónapra lebontott költsége meghaladja az adott ügyfélviselkedéshez tartozó havi számlavezetési díjak összegét.
Az UniCreditnél a példa szerinti család számára a Bónusz számlacsomagot ajánlották, amelynek költsége az első évben 1205 forint, a második évtől számítva pedig 1376. A társkártyás használat esetében azonban ezek az összegek megduplázódnak, így ebben az esetben sem éri meg a közös számla.
A CIB azonban az előbbiektől eltérően egy olyan számlát javasolt, amelynél a havi számlavezetés díj a használat függvényében változik. Havi 10 kártyás vásárlás esetén 25 százalék, havi 20 kártyás vásárlás esetén 50 százalék, napi egy, azaz havi 30 kártyás vásárlás esetén pedig 75 százalék díjvisszatérítés jár. Ez vonatkozik a társkártyás vásárlásokra is. Így annak használatával ezek a számok hamarabb elérhetők.
Fontos megjegyezni, hogy ezek a kondíciók csak a példánkban szereplő felhasználási szokások esetén érvényesek, a bankok más csomagjai nyilván más kedvezményeket tartalmaznak.
A példából ugyanakkor az tűnik ki, hogy a bankok nem érdekeltek az ügyfelek „összeköltöztetésében”. Ebben azonban benne rejlik annak veszélye, hogy a családok valóban megszüntetik egyik számlájukat, mindkét fizetést ugyan oda utaltatják, élnek a havi 150 ezres kivétel lehetőségével és vásárlásaik egy részét készpénzben bonyolítják, holott erre nem lenne szükség, nem beszélve ennek egyértelmű veszélyeiről.
mfor.hu
