- A Széll Kálmán Tervet egyelőre pozitívan értékeli a piac, azonban a megvalósításban látnak kockázatokat. Ön szerint a terveket látva hány százalék valósulhat meg és hány százaléknak kellene megvalósulnia legalább?
- Ideális esetben a tervnek akár a háromnegyede is megvalósulhat, reálisan inkább azt feltételezem, hogy a kiigazításnak körülbelül a kétharmada teljesülhet. Ez pedig kedvező külső környezet esetén éppen elég lehet ahhoz, hogy a 3 százalék alatti hiányt biztosítsa jövőre is. Középtávon a 3 százalék alatti deficit tartásához komoly segítség lehet a kamatkiadások csökkenése, ami a befektetői bizalom függvénye.
- Melyik intézkedéseket tartja a legkockázatosabbnak?
- Elég széles rétegeket érintő intézkedésekről van szó, akár a már szerzett nyugdíjjogosultságokra vagy a segélyek munkához kötésére gondolunk. Ezek borítékolhatóan komoly társadalmi feszültségekkel járhatnak, amihez most még van politikai tőke. Szerintem hosszútávon mindenképpen szükség van ezeknek a lépéseknek a megvalósulására, az vinné előre a magyar gazdaságot.
- Elképzelhető, hogy a kormány szándékosan a szükségesnél nagyobbra tervezte a csomagot számolva azzal, hogy bizonyos intézkedések kiesnek?
- Első ránézésre valóban úgy tűnt, hogy kicsit túlméretezett ez a csomag, ugyanakkor az is látszik, hogy a növekedési pálya még nagyobb óvatosságot igényelne. A kormány már visszavett korábbi optimista várakozásaiból és a tervet egy reálisabb, 3 százalék körüli növekedsésre alapozta. A jelenlegi világgazdasági és hazai folyamatok alapján azonban fel kell készülni arra is, hogy a bővülés a 3 százalékot sem fogja elérni, ebben az esetben pedig további intézkedések válhatnak szükségessé.
- A fent említett kockázatoknak tudható be az is, hogy az Európai Bizottság (és az OECD is) 3 százalék feletti deficitet prognosztizál jövőre?
- A Bizottságnak viszonylag rövid ideje volt, hogy értékelje a csomagot, másrészről Brüsszel általában hivatalból óvatos. Ők is számolnak megvalósíthatósági kockázatokkal, emiatt néhány tized százalékponttal magasabb hiányt jósoltak 2012-re. Ugyanakkor a 3,3 százalékos prognózist én nem tartom tragikusnak, amennyiben a kormány eltökélt a strukturális átalakítások ügyében, úgy a 3 százalék alatti deficitre is reális esély lehet.
- Kedden jelentették be, hogy az állam visszavásárolja a Mol 21,2 százalékos tulajdonrészét az orosz Surgutneftegaztól. A kormány szerint ez a tranzakció nem érinti a költségvetési hiányt és az államadósságot, mivel a már lehívott IMF-hitelből finanszírozza az ország. Ez valóban nem érinti a költségvetést?
- Az IMF-től már lehívott, de még fel nem használt pénzről van szó, ami jelenleg a Magyar Nemzeti Bank devizatartalékai között szerepel. Olyan szempontból igaz a kormány megállapítása, hogy nem kell újabb hitelt felvenni ennek a részvénycsomagnak a megvásárlására. A bruttó adósságrátában ez a lehívott összeg már eddig is benne volt. A későbbiekben ezt fel lehetett volna használni más célra is, például adósságtörlesztésre vagy kötvénykibocsátás kiváltására, ezek helyett választotta a kormány azt az utat, hogy megveszi a Mol részvényeit.
- Pontosan mekkora összegről van szó? Marad még valami az 1,88 milliárd eurós tranzakció után?
- A nemzetközi intézményektől lehívott, de fel nem használt devizabetétek összege meghaladta a 3 milliárd eurót, így a tranzakció után is marad még közel másfél milliárd euró. Ugyanakkor a részvényekért fizetett összeggel csökken a jegybank jelenleg 36 milliárd euró körüli szinten álló tartalékszintje.
- A kormány hónapok óta tárgyalt az oroszokkal a részvénycsomagról. Milyen egyéb lehetőségek lettek volna még a finanszírozásra?
- Korábban a piacon voltak olyan pletykák, hogy a nyugdíjpénztárakból átáramló vagyon egy részéből adósságtörlesztés helyett megvennék ezt a részvénycsomagot. A jelek szerint azonban a kormány nem ezt a megoldást választotta.
- A pénz felhasználásába nincs beleszólása az IMF-nek?
- Ezt a pénzt Magyarország már lehívta, annak idején teljesítettük a Valutaalap által támasztott feltételeket. Tavaly nyáron a kormány úgy döntött, hogy elválnak az útjaink. Innen kezdve nekünk az IMF-fel szemben csak kamatfizetési és törlesztési kötelezettségünk van, tehát úgy gondolom, hogy ebbe a kérdésbe nem fognak beleszólni.
- Elképzelhető, hogy a magánnyugdíjpénztárakból átáramló mintegy 2,4 százaléknyi Mol-tulajdonrésszel együtt már 25 százalékos csomagja lesz az államnak az olajtársaságban, akkor pedig kötelezően vételi ajánlatot kell tennie a részvényesek felé. Ez megtörténhet?
- Egyelőre úgy tűnik, hogy az állam részesedése nem fogja elérni a 25 százalékot.
(mfor.hu szerk: Fellegi Tamás szerdai sajtótájékoztatóján azt mondta, a PSZÁF szerint az államnak akkor sem kell kötelező részvényvásárlási ajánlatot tennie, ha 25 százalék fölé kerülne, mivel a Mol alapszabálya szerint egy részvényesnek akkor is csak 10 százalék erejéig szól a szavazati joga, ha ennél nagyobb a tulajdoni hányada.)
- Milyen hatással lehet az állami tulajdonszerzés a Mol üzletpolitikájára, stratégiájára?
- Az nem kérdés, hogy a Mol egy stratégiai cég, az államnak valamilyen módon együtt kell működnie vele bizonyos kérdésekben. Ugyanakkor van annak kockázata, hogy egyes kérdésekben (pl. árképzés) a kormányzati szándék és a többi részvényes érdeke konfliktusba kerülhet.
- Elképzelhető-e, hogy ha a Mol-részvény erősödik, akkor a későbbiekben az állam pénzzé teszi a most megszerzett tulajdonrészt?
- Nem tartom valószínűnek. Az eddigi kommunikáció alapján az a valószínűbb, hogy ezt a csomagot az állam stratégiailag meg szeretné tartani.
Beke Károly
mfor.hu
