A járulékcsökkentés elsősorban a vállalatok számára jelent megtakarítást, nem feltétlenül jelent pótlólagos foglalkoztatást, hiszen semmi nem kötelezi a munkáltatókat erre – mondta Adler Judit, a GKI foglalkoztatáspolitikai kutatója lapunknak. Hozzátette: a 2000-es évek elején már történt egy ilyen lépés, aminek végül semmilyen hatása nem lett a foglalkozatásra.
Bár a távirati iroda által megkérdezett szakszervezetek az adó- és járulékcsökkentés irányait részben elfogadják, azonban a Reformszövetség által megjelölt mértékkel (22 százalék) nem értenek egyet. Másrészről szerintük a javaslatcsomag elviselhetetlen súlyt rakna a bérből és fizetésből élőkre.
Mint ismeretes, a kormány a munkáltatói járulékterheket 32 százalékpontról 27-re csökkentené (3 százalékponttal az egészségbiztosítási, 2-vel a munkaadói járulékot). Július 1-jétől a minimálbér kétszereséig lehetne csökkenteni a járulékokat, jövő januártól pedig a teljes jövedelemre vonatkozólag. A Reformszövetség drasztikusabb csökkentést javasolt, 22 százalékpontra mérsékelné a járulékokat, igaz, ezt három éven belül kellene végrehajtani elképzelésük szerint.
Adler Judit szerint ráadásul hiába olcsóbb a munkaerő, ha nem áll rendelkezésre megfelelő kereslet – ennek hiányában így sem fognak tudni több embert foglalkoztatni. Az előnyök tehát rövidtávon biztosan nem realizálhatók, legfeljebb hosszabb távon lehet pozitív hatásuk.
Pótolnák a költségvetésből kiesett összegeket
A munkaadói járulékok csökkentése a Pénzügyminisztérium számítása szerint idén 81 milliárd forinttal kurtítaná meg a költségvetést, 2010-ben pedig 302 milliárd forinttal. Természetesen pótolnák az összeget más forrásokból: az áfakulcs emelése 248 milliárd forinttal gazdagíthatja a költségvetést, míg kisebb összegek folynának be egyebek között a rehabilitációs hozzájárulás emeléséből, a családi pótlék és más anyasági terhek járandósággá alakításából és a társaságiadókulcs-emelésből.
Kétséges, hogy ha megvalósulna a Reformszövetség azon terve, miszerint rászorultsági alapon megszüntetnék a családi pótlékot, a gyest és a gyedet, abból lehet-e nagyobb mértékű megtakarítás. Ez ugyanis attól függ, hogy hol húzzák meg a jövedelemhatárt. Csak akkor folyhatna ebből be több pénz, ha már az átlagos fizetésűek sem jutnának ezekhez a jövedelmekhez hozzá – vélte Adler Judit.
Ráadásul a jogosultság szerinti juttatások újabb problémát vetnek fel, a hivatalosan keresetek gyakran jelentősen eltérnek a ténylegesen kapott bérektől. A rászorultsághoz való kötés így nagymértékű igazságtalanságokhoz vezethet például a költségvetési szférával szemben, ahol csak annyi pénzhez juthatnak a dolgozók, ami a papíron is szerepel, de sok más a majdani határ fölött kereső emberrel szemben is, akik rendesen be vannak jelentve.
A feketefoglalkoztatás régóta a magyar gazdaság rákfenéje, aminek kapcsán még mindig nem sikerült igazán jelentős eredményeket elérni. A szakszervezetek a Reformszövetség javaslatcsomagjából is hiányolják az ez elleni harcot, amivel jelentős többletbevételeket lehetne biztosítani a költségvetés számára.
Elbírná-e a társadalom a terheket?
A Reformszövetség javaslatait illetően már most több szakértő megfogalmazta azon aggályát, hogy nem veszi figyelembe a társadalom teherbíró képességét. Adler Judit is így gondolja, szerinte a kormány tervezett intézkedései kevésbé veszélyeztetnék az emberek életszínvonalát. A 13. havi nyugdíj eltörlésével például nagy tétellel bővülne a költségvetés, azonban azt is figyelembe kell venni, hogy ez egy igen nagy érvágás lenne ennek a rétegnek – hangsúlyozta.
Adler Judit szerint valójában egyik csomag sem megoldás a válságra, főként nem a keresletcsökkenésre. Kétséges, hogy ezek az intézkedések hozzájárulhatnak-e a versenyképesség növekedéséhez, a szakértő szerint inkább csak kármentésre jók. Hozzátette: elméleti síkon a mostani krízis csak úgy oldódhat meg, ha az Egyesült Államokban beindul a gazdaság, ami az európai fejlett országokra kedvező hatással lesz, és ez majd tovább szivárog Kelet-Európára, így Magyarországra is.
Kovács Zita
