A hosszú ideje a minél szorosabb és szélesebb gazdasági együttműködést hirdető Európai Unió bajban van, amely azonban nem keletről ered - állapította meg Anne Applebaum, a mértékadó, liberális hangvételű lap szerkesztőségi bizottságának tagja.
A valóságban a válság nem egy Nyugat és Kelet közötti régi törésvonalat tárt fel, és pláne nincs szó új vasfüggönyről, - írja Applebaum -"ahogy az ingerült és eredménytelen magyar miniszterelnök fogalmazott". Inkább egy még régebbi és nyilvánvalóbb igazságra derült fény: a legtöbb ember másokat hibáztat a saját hibái miatt, még azokért a hibákért is, amelyeket egyértelműen saját maga idézett elő - írta a Pulitzer-díjas szerző.
A legelső és legmélyebb gazdasági válság Európában nem Keleten, hanem Izlandon tört ki. A legmélyebb recesszió pedig nem a lassabb Délen, hanem Írországban, a dinamikus Északon következett be. Lettországban, Európa új tagjában, ahol a kormány csődöt jelentett, valóban voltak erőszakos tüntetések, de sokkal erőszakosabb demonstrációkra került sor Görögországban, amely régebbi tagja Európának, sőt a közös európai valutaövezet tagja. Igaz, hogy a magyarok 240 milliárd dolláros különleges segélyt kértek Kelet-Európának, és a kérést elutasították, de egyetlen brit bank, a Royal Bank of Scotland 425 milliárd dolláros segélyt kért, amelyet meg is fog kapni a kormánytól. Csak a brit pénzintézetek több rossz adósságot halmoztak fel, mint a lengyel és cseh államadósság együttvéve, s e két országban még nem volt bankcsőd - fejtegeti az elemző.
A francia elnök azt sugallta, hogy országa gyenge ipari teljesítményéért részben a csehek okolhatók, akik olcsóbb Renault-kat gyártanak. A magyarok dühösek, hogy gazdagabb szomszédaik nem segítik ki őket több évi felelőtlen költekezés után. A brit munkások tiltakoznak a külföldi munkavállalók miatt, akik többnyire olyan állásokban dolgoznak, amelyeket a britek régóta nem vállalnak el. Az Egyesült Államokban is hasonló jelenség figyelhető meg: azok, akiknek nem kellett volna hiteleket felvenni, azokat hibáztatják, akiknek nem kellett volna hitelezni. Európában azonban a szenvedélyeket elkerülhetetlenül nemzeti felhangok kísérik.
A The Washington Post elemzője szerint ezek az ellentétek valóban szétfeszíthetik az Európai Uniót, de nem a Nyugat-Kelet tengely mentén. Az európai intézményeket évek, évtizedek óta képmutatás hatotta át: az európai vezetők miközben a nyilvánosság előtt a nemzetközi együttműködést hirdették, a színfalak mögött dédelgetett nemzeti ügyeket támogattak. Miközben Európa nagyobb nemzetközi szerepéről esett szó, vezetői nem tudtak valódi európai kül-, vagy energiapolitikát teremteni - írta Anne Applebaum a The Washington Postban.
