A hitelesek terheinek csökkentésére irányuló kormányzati szándék, illetve az ezzel kapcsolatos kommunikáció egyik alappillére volt az elmúlt időszakban, hogy a forinthitelesek nem járhatnak rosszabbul azoknál, akik hasonló paraméterek mentén devizában adósodtak el. Mivel a sajtóban a múlt heti elszámoltatási törvény elfogadása után felmerültek ezzel ellentétes híresztelések, megnéztük az MNB útmutatása alapján készült kalkulátorunkkal, hogy mi az igazság.
Természetesen a kalkulátor csak hozzávetőleges értékek meghatározására való, ahogy azt korábbi cikkünkben már leírtuk, mégis körülbelül megmutatja, hogy milyen nagyságrendű összeggel csökken egy hitel tőketartozása, ha az árfolyamréssel és a fixált kamatfelárral az MNB-nek az árfolyamrés elszámolására kiadott irányelve szerint kalkulálunk. A jegybank a tisztességtelen kamat-, és díjemelések elszámolására még nem adott meg képletet, így a kalkulátor az árfolyamréssel kapcsolatban kiadott irányelveket vetíti ki a teljes átszámításra.
Hogyan számoltunk?
A számolás során megnéztük, hogy eddig mennyi pénzt fizetett be az adós, ehhez pedig hozzáadtuk azt a tőketartozást, amelyet a kalkulátorunk számol az iránymutatás szerint. Egy tipikus 7 millió forintos lakáshitel esetében, melyet 2007 januárjában vettek fel 20 évre svájci frank alapon, az eddig befizetett összeg 6,56 millió forint, míg a kalkulátorunk alapján számolt korrigált tőketartozás 5,81 millió. A két számot összeadva 12,37 millió jön ki, amely természetesen csak egy irányszám, hiszen a jövőbeli kamatokat nem tartalmazza. Ha ugyanezen kondíciókkal, de forinthitellel számolunk, akkor az eddigi 6,89 milliós befizetésre még 4,61 millió tőketartozás jut, a kettő összege pedig 11,5 millió, vagyis ebben a konkrét esetben a forinthitelesek jártak jobban.
A példánknál maradva, bár a forinthiteles eddig több mint 300 ezer forinttal többet fizetett ki törlesztés gyanánt, mint egy CHF-ben eladósodott ember, az alacsonyabb módosított tőketartozás miatt még mindig jobban jár, mint a frankadós. Ugyanakkor az is tény, hogy a különbség szépen leapadt ahhoz képest, amely állapot a múlt heti törvény előtt fennállt.
Az eurósok örülhetnek, hiszen ők nagyságrendekkel beljebb vannak, mint akár a forint-, akár a frankhitelesek, bár ez rájuk még korábban is igaz volt.
Más a helyzet, ha nem lakás, hanem szabad felhasználású jelzáloghiteleket nézzük. Az átlagos felvett hitelösszeg ebben az esetben 6,1 millió volt, így mi is ezzel számoltunk. A futamidőt 15 évben határoztuk meg, a felvétel dátumán nem változtattunk.
Ebben az esetben a forinthiteleknél az a furcsa helyzet áll elő – amelyről már korábbi cikkünkben is írtunk a kalkulátorral kapcsolatban –, hogy fixált kamatfelárat használva még a hiteles tartozna a bankjának, nem pedig fordítva. Ennek a „jelenségnek” az oka, hogy korábban, mikor a bankok között még élesebb volt a verseny, a kamatfelárak fokozatosan csökkentek, majd később, a válság beköszöntével emelkedni kezdtek. Mivel nem gondoljuk, hogy ezeket a pénzeket az ügyfeleknek ki kellene fizetniük, így mi az adós szempontjából kedvezőbb összeggel számoltunk.
Visszatérve a hitelekre, a példánkban szereplő kondíciók esetében a frankhitelesek olyan tetemes összeget kapnak vissza, hogy majdnem 1 millióval beljebb lesznek az eddig befizetett összeg és a fennmaradó tőketartozás összegét illetően, mint a forintosok. Az euróban eladósodottak most is a legkedvezőbb helyzetben vannak.
A már lejárt hitelek esetében, például egy gépjárműhitelnél szintén a frankhitelesek jártak rosszabbul, bár ezekben az esetekben olyan minimális a differencia, hogy komoly hatása az adós életére egészen biztosan nem lesz.
Ha arra kíváncsi, hogy az egyes bankok milyen árfolyamrést alkalmaztak az évek során, olvassa ez ez erről szóló cikkünket - Árfolyamrés: megnézheti, melyik bank mennyit kért.
mfor.hu
