Brexit: ez volt az igazi üzenet Brüsszelnek
Egy évvel ezelőtt kevesen gondolták, hogy két olyan esemény is bekövetkezik 2016-ban, amelyekre előzetesen az elemzők lehetséges, de kis valószínűségű kockázatként tekintettek. A brit népszavazás ugyan már korábban is téma volt időnként, de sokan inkább olyan politikai blöffnek tartották, amivel David Cameron a belpolitikában elszívhatja a levegőt az EU-szkeptikus Egyesült Királyság Függetlenségi Pártja (UKIP) elől, míg a külpolitikában a britek számára fontos deregulációkat harcolhatnak ki.
A népszavazás ígéretét mindenképpen ez motiválta. David Cameron brit miniszterelnök ugyanis 2013. január 23-án jelentette be, hogy amennyiben a Konzervatív Párt marad kormányon a 2015-ös parlamenti választás után is, akkor legkésőbb 2017-ben népszavazást tartanak az ország EU-tagságáról. Addig is a kormányfő újra akarta tárgyalni nemzetközi partnereivel az állam EU-hoz fűződő viszonyrendszerét. Utóbbi tárgyalások eredményeként számos engedményt kaptak a britek, így 4–7 évig az Egyesült Királyságban csökkenthetik az unióból újonnan érkező külföldi munkavállalóknak járó egyes juttatásokat, a családi pótlékot pedig 2020-tól bármely EU-tagországban csökkenthetik a korábban érkezettek gyermekei esetében is.
A britek azonban hiába értek el könnyítéseket, a kampányban a nagyotmondás és a rémületkeltés csúcsra lett járatva. Nem tett jót a maradás párti kampánynak, hogy maga a kormányzó Konzervatív Párt sem volt egységes a kérdésben. A kilépést szorgalmazó oldal az UKIP vezetésével az emberek érzelmeire és félelmeire építő kampányt szerveztek. Ez, az egyesek szerint idegenellenességre és féligazságokra építő kommunikáció termékeny talajra talált a középkorú vagy idősebbek körében, illetve Angliában a vidéki térségben. Az érzelmi túlfűtöttséget egy tragikus esemény is jelezte, ugyanis a szavazás előtt egy héttel egy magányos merénylő megölte Jo Cox munkáspárti képviselőnőt, emiatt rövid ideig szünetelt a kampány.
Az EU-párti oldal arcai a londoni polgármester, a pakisztáni származású, munkáspárti politikus Sadiq Khan és a miniszterelnök David Cameron vezette. Bár ez az oldal igyekezett racionális érveket is felsorakoztatni a maradás mellett, végeredményben itt is az ijesztgetés dominált a kommunikáció során, hiszen kicsit sarkítva arról szólt a kampány, hogy kilépés esetén a brit gazdaság összeomlik majd.
Sokáig úgy tűnt, hogy a június 23-i szavazáson hiába fognak sokan a kilépésre voksolni, a "józan ész" mégis diadalmaskodik, és maradnak a britek. Éppen ezért keltett az eredmény komoly megdöbbenést, hiszen ha csak kis különbséggel is, de a kilépésre, vagyis a brexitre szavazók voltak többen.
A gazdasági hatás egyelőre a font jelentős leértékelődésében nyilvánult meg. Ugyanakkor számos olyan hír is napvilágot látott, hogy több vállalat szeretné áthelyezni európai központját a kontinensre. Az angol fizetőeszköz a nyár elejei szinthez képest 18-20 százalékot veszített az értékéből a főbb devizákkal szemben. Ezzel pedig esetenként az emberek is szembesültek, így például a font gyengülése miatt árvitába keveredett a Tesco és a Unilever, emiatt a brit-holland multi számos ikonikus brandje tűnt el az áruházlánc polcairól. De meglehetősen foghíjas lett a Toblerone csokoládé is, bár ebben az esetben a csokoládét gyártó cég tulajdonosa, a Mondelez konszern azt kommunikálta, hogy nem a brexit miatt lett ilyen a legendás csoki.
Mémeket ihletet a csokoládé változása
Az látszik, hogy az EU igyekszik példát statuálni, és mindent megtesznek azért, hogy tudatosítsák a britekkel, csak akkor férhetnek hozzá az uniós piacokhoz (áru, szolgáltatás, pénz), ha ők nyitva hagyják a munkaerőpiacukat. Ez pedig nehéz választás elé állítja a brit kormányt, nem is lehet tudni, hogy ők mit szeretnének elérni. Az úgynevezett hard brexittel ugyanis teljesítenék a kilépés pártiak kampányban tett ígéretét, viszont szinte biztosan nagyon komoly gazdasági következményei lennének. Ha viszont a gazdaságot szeretnék, amennyire lehet megóvni a brexit következményeitől, akkor éppen a kilépés logikája kap nagy pofont, hiszen a távozásra szavazók által gyűlölt sokszor gyűlöl kelet-európai munkavállalók a nyakukon maradnak.
Orbán embere lett Amerikában a befutó
Eleinte talán még a brexitnél is kisebb volt a valószínűsége, hogy Donald Trump, egy milliárdos, aki az elitellenességre épít, elnök lehet az Egyesült Államokban. Nem azért, mert a tömegek egyemberként támogatják az országban kialakult politikai, gazdasági és társadalmi elitet, hanem mert már a Republikánus pártban is több, a szervezet vezetőinek bizalmát élvező jelölttel szemben kellett kivívnia a jelöltséget is. Hiába indult számos olyan jelölt a Republikánus pártban, akik mögött komoly politikai múlt volt, köztük az egyik legbefolyásosabb amerikai politikus dinasztia, a Bush család tagja Jeb Bush. A jelöltségért folyó harc elején simán belefér, hogy a politikusok radikális nyilatkozatokkal, egymás froclizásával próbálnak kitűnni a tucatnyi többi induló közül, Trump azonban gyorsan túlment a megengedhetőn, és végletekig megosztó nyilatkozatokat tett. Ezekben mindazonáltal közös volt, hogy az átlagemberek számára megfogható témákkal rukkolt elő, még ha a fröcsögései megoldást nem is kínáltak ezekre a kérdésekre, ám azt jelezték a szavazók felé, hogy Trump figyel rájuk, ő nem a hagyományos elit tagja, sőt ezekkel folyamatosan konfrontálódott, hanem "egy a sok közül".
Noha rendkívül kétélű volt a módszer, amit használt, hiszen a megosztó megnyilvánulásai miatt (mint amilyen a mexikói bevándorlókat, vagy éppen a nőket minősítők voltak) sokan megrettentek tőle. Így aztán hiába alakult ki masszív támogató tábora, még a republikánusok körében sem sorakoztak föl mögötte tömegesen. Sőt a vállalhatatlansága miatt több olyan szervezet is elutasítottaTrumpot, melyek amúgy rendíthetetlen republikánus-szimpatizánsok. Sokan vélték úgy, hogy az elnökjelölti versenyben megszerzett médiafigyelmet sem fogja tudni folyamatosan fenntartani, és amint elveszti azt az előnyét, hogy ő tematizálja a közvéleményt, rohamosan fognak kihátrálni mögüle a támogatói.
Köszönhetően a republikánus oldalon felsorakozó nagyszámú jelöltnek, akik közül kevés komoly formátumú ellenlábasa akadt Trumpnak, végül sikerült elnökjelöltként révbe érnie. Érdekesség, hogy a demokraták esetében is egy ideig hasonló volt a helyzet, hiszen volt olyan pillanat, amikor a pártelittel szemben álló Bernie Sanders tűnt befutónak, végül azonban Hillary Clinton lett a másik oldal jelöltje.
Ez lesz Obama új otthona
A személyeskedésektől, és durva támadásoktól sem mentes választási kampányban az internet szerepe a korábbiaknál is jobban felértékelődött. Egyrészt Trump igazi "Twitter-huszárnak" bizonyult, nagyon komoly tömegeket mozgatott meg a rövidebb üzenetekkel operáló közösségi térben. Másrészt a Facebook-on, a sajtóhírek szerint a kamu hírekből pénzt szerző oldalak tulajdonosai, saját támogatói, de még a destabilitásban érdekelt országok is mellé álltak, így óriási trollhadsereg támogatta Trumpot. Mellékszál, hogy a Facebook felé sokan és sokszor jelezték azt, hogy rengeteg olyan kamuhír lát napvilágot, amely óriási elérésekkel rendelkezik, és akár a választás végkimentelére is hatással lehet. A Facebook és a Google azonban csak a választások után reagált, illetve jelentette be, hogy új módszerekkel szűrik, illetve kategorizálják a tartalmi elemeket.
Az elnökválasztási kampányban mindenesetre Trump ott folytatta, ahol a jelölti versenyben abbahagyta. Nagy hangon hívta fel a problémákra a figyelmet, támadta meg Clintont a külügyminisztersége idején elkövetett hibák miatt. Az egyik ilyen eset volt, amikor elvileg államtitkoknak számító adatokat tartalmazó leveleket küldött a privát emailfiókjából. Így aztán a közvéleménykutatások alapján hiába tűnt meggyőzőbbnek szakmai kérdésekben Hillary Clinton, és kapott több szavazatot a novemberi szavazáson, a választói rendszer sajátossága miatt sokkal több "támogató szavazót", úgynevezett elektort szerzett Trump, így ő lett az új elnök. Így a Bush család után az ország másik nagy politikai klánjának Clintonéknak is kapitulálnia kellett Trumppal szemben.
Noha hivatalosan még Barack Obama az elnök, Donald Trump stábja kezd felállni. Az elmúlt két év performansza után naivitás lett volna azt várni, hogy csupa, az eddigi establishmentbe illő szakemberrel képzeli el az adminisztrációt, a gazdasági ügyekben legfontosabbnak tekintett pozíciókba olyan emberek kerülnek, akik aligha fognak radikális változásokat levezetni.
Donald Trump kapcsán érdemes megjegyezni, hogy az EU-ban Orbán Viktor azon kevés miniszterelnök egyike volt, aki nyíltan a republikánus jelölt mellé állt. Más kérdés, hogy ha az új amerikai elnök a kampányában hangoztatottakat megvalósítja, akkor az Magyarország számára is komoly érvágást jelentene. A következő amerikai elnök többször jelezte, hogy nem tűr potyautasokat a NATO-ban, ezért a jövőben jelentős összegeket kellhet majd az országnak hadászati célokra költeni. Az sem tenne jót, ha tömegével költöztetnének haza munkahelyeket az amerikai cégek, ahogy azt az új elnök szeretné, hiszen ez Magyarország számára számos fontos makromutatóban jelentkezne.
mfor.hu
