Bár a Foxconn lépése jól lehet, inkább PR-szempontból erős, mint pénzügyi aspektusból, alaposabban végiggondolva a dolgot, valami új kezdetét is jelentheti a TheMotleyFool amerikai portál szerzője szerint. Az elkövetkezendő 15 évben 1,8 milliárd ember lép majd ugyanis a globális fogyasztói osztályba, ami megduplázódó világszintű fogyasztást jelent - 64 ezer milliárd dollárra emelkedik annak volumene. Mindez több gyáregységet is jelent majd, melynek egy része "természetesen" az Egyesült Államokba kerül.
Amerikában a jelenlegi termelés közel a duplája az 1970-es évinek, és még 2010-ben is az USA volt a világ legnagyobb gyáripari országa (bizonyos kalkulációk szerint tavaly Kína már átvette a vezető szerepet). Ráadásul minden jel arra utal, hogy a növekedés tovább folytatódik. Először is egy energia-bumm korai szakaszában vagyunk, mely a földgáz árát évtizedes mélypontra vitte. Ennek révén az Egyesült Államok alacsony árai versenyelőnyt jelentenek más nemzetekkel szemben. Jelenleg a gáz elszámolóára millió BTU-nként 3,3 dollár Amerikában, ezzel szemben Európában 10,6, Japánban pedig 16,7 dollár. (A BTU a brit hőegység jele, az energia egyik hagyományos mértékegysége, mely nagyjából 1055,05585 joule energiának felel meg).
Az energiaár mellett az átrendeződést segítheti a bérkülönbség az USA és Kína között. A kínai bérek sokkal gyorsabban emelkednek, mint a termelékenység, az Államokban ezzel szemben a termelékenység növekszik nagyobb ütemben. A Boston Consulting Group egyik elemzése szerint öt éven belül a termékek előállítása csak 10-15 százalékkal kerül kevesebbe a kínai tengerparti városokban, mint az USA egyes részein, ha pedig minden egyéb költségtényezőt figyelembe veszünk, akkor kiderülhet egyes USA-beli államokról, mint például Dél-Karolina, Alabama, Tennesse, hogy a legolcsóbb termelői helyek lehetnek az ipari világban.
Az amerikai gyáripar szempontjából ezek nagyon jó hírek, ám problémát jelenthet a foglalkoztatottság aspektusából. Hiszen míg a tényleges termelési érték megduplázódott 1970 óta, a foglalkoztatás ugyanezen időszak alatt több mint 5 millióval csökkent. Ennek oka a termelékenységben rejlik, mivel a mai gyártási folyamatok az automatizálás miatt nem igényelnek akkora munkaerőt, mint hajdanán. A cikk szerzője példaként egy amerikai acélgyárat említ, ahol az 1950-es években 30 ezer munkavállalóval 6 millió tonna acélt állítottak elő, 2010-ben pedig már 7,5 millió tonnát, de mindössze 5000 munkavállalóval. Tehát a mai kor gyáripara nagy teljesítménnyel, de alacsony dolgozói létszámmal működik. Így az esetleges gyáripari-bummtól nem lehet elvárni majd, hogy tömegesen hoz létre új munkahelyeket. Feltehetően mérnökök, könyvelők és tervezők kis csoportja fogja elvégezni a "háttérmunkát", a gépek pedig betöltve a dolgozók helyét, elvégzik a mechanikai feladatokat.
mfor.hu
