2016. június 17. 03:25

A kormány az elmúlt néhány évben rendre hatalmas sikerként mutatta meg a foglalkoztatotti statisztikákat vagy a GDP alakulását. A számok mögé nézve azonban kirajzolódik a keserű valóság. Az uniótól való leszakadásunk ijesztő méreteket ölt.

A kormány drasztikus változásokat hajtott végre a gazdaságpolitika terén, melynek köszönhetően több, jól kommunikálható sikert könyvelt el, kezdve a költségvetési hiány megzabolásától az államadósság csökkentésén át egészen az uniós szinten olykor rekordmértékű foglalkoztatottság- és GDP-növekedésig. Noha az eredmények igazán látványosak az autóipari gyárak idecsábításának, az uniós szinten olcsó munkaerőnek (és alacsony béreknek) megvan a maga árnyoldala is. Persze amellett, hogy egyre több területen egyre nagyobb veszélyt jelent a munkaerőhiány az országból kivándorló magyarok miatt is.

Miközben tavaly 2,8 százalékkal tovább növekedett a foglalkoztatottak száma, és egyre közelebb kerülünk a kormány által áhított teljes foglalkoztatottsághoz, addig a magyar dolgozók hatékonysága érdemben nem halad előre.

Az Eurostat adatai szerint tavaly az egy dolgozóra eső termelékenység (vagyis az előállított termékek és szolgáltatások értéke) minössze 0,2 százalékkal növekedett 2015-ben. Vagyis a foglalkoztatottság növekedése valójában javarészt alacsony hozzáadott értékű munkákban történő elhelyezkedést jelentett. A háttérben alapvetően két fő indok rejlik:

  • egyrészt az idecsábított és termelést beindító gyárak zöme kvázi összeszerelő üzemként funkcionál, melyek hozzáadott értéke meglehetősen alacsony,
  • másrészt pedig a közfoglalkoztatásban résztvevők számának növekedése. Ők ugyanis szinte minimális hozzáadott értékű munkát végeznek.

Ez pedig a nyugathoz való felzárkózásunkat is jócskán lelassítja: érdekes tény egyébként, hogy a válság előtti években még rendre 4-5 százalék környékén emelkedett az egy dolgozóra jutó termelékenység, amivel az uniós országok rangsorában a középmezőnybe tartoztunk. Most azonban a szerény 0,2 százalékos plusz az ötödik legalacsonyabb. Nálunk kisebb mértékben nőtt a termelékenység Dániában, Portugáliában, Horvátországban stagnált, Észtországban és a görögöknél pedig 1,1 és 2,1 százalékkal csökkent.

Az, hogy a magyar termelékenység mennyire elmarad a többi uniós országétól, jól mutatja, hogy 2010-hez képest szemernyit nem növekedett a magyar mutató. A 2015-ös adat ugyanis kereken 100 százalékon áll, mindeközben pedig a régiós versenytársaink öles léptekkel robognak előre:

  • a román termelékenység 20,3,
  • a lengyel 11,4,
  • a szlovák 7,6,
  • a cseh pedig 4,5 százalékkal növekedett 5 év alatt.

Azok után, hogy Magyarország kvázi egy helyben toporog, egyáltalán nem meglepő a hatalmas - és egyre inkább növekvő - lemaradásunk az EU-átlaghoz képest. Az uniós statisztika ugyanis az EU-tagállamok átlagához is viszonyítja az egyes országok termelékenységét. Hazánk 70,4 százalékon állt 2014-ben (2015-ös adat még nem elérhető) az egy évvel korábbi 71,8 százalék után. Ezzel pedig az ötödik legnagyobb lemaradást tudhatjuk magunkének Horvátország, Lettország, Románia és Bulgária előtt.

A különbség azonban annyi, hogy míg az imént felsorolt országok 2010-hez képest 10 százaléknál is nagyobb mértékben növelték a termelékenységüket, addig Magyarország csak egy helyben toporog. Így pedig még fokozatosan halad el az ország mellett Európa és a régió, mi pedig a kontinens alacsony hozzáadott értéket előállító összeszerelőüzeme és közmunkás országa leszünk.

Székely Sarolta
mfor.hu