A felmérés szerint csak Magyarországon, Csehországban, Észtországban. Finnországban, Dániában, Németországban, Hollandiában, Svédországban és Nagy-Britanniában készültek el a szükséges nemzeti jogszabályok, és ültették át azokat elfogadható mértékben a gyakorlatba. Ausztriában, Belgiumban, Cipruson, Franciaországban, Luxemburgban, Máltán, Portugáliában, Romániában és Spanyolországban részleges az átültetés és/vagy gyakorlati alkalmazás, a többi tagországban pedig egyáltalán nem elégséges.
Arnaldo Abruzzini, a Eurochambers főtitkára emlékeztetett arra, hogy a tagállamoknak az irányelv életbe lépésétől három évük volt arra, hogy nemzetközi törvénykezésükbe ültessék, és előkészítsék a végrehajtását. Hozzátette, a késlekedések miatt sok tagországban a máshonnan érkező szolgáltatók számára még mindig nem optimális a helyzet.
Abruzzini azt kérte az Európai Bizottságtól, hogy az elmaradást mutató országoknál hasson oda az átültetés befejezése érdekében.
Az európai uniós szolgáltatási irányelv értelmében a tagállamoknak tiszteletben kell tartaniuk a szolgáltatók jogát, hogy más tagországban tevékenykedjenek, és saját területükön biztosítaniuk kell ennek szabad gyakorlását. A fogadó ország is jogosult ugyanakkor arra, hogy meghatározott esetekben - fogyasztóvédelmi, környezetvédelmi, egészségügyi, munkavédelmi okok miatt - kivételeket alkalmazzon, jóllehet azok nem lehetnek diszkriminatívak. Az irányelv számos egyéb terület mellett kiterjed például a reklámtevékenységre, a kereskedelemre, az ingatlan- és építőipari szolgáltatásokra, a létesítmények üzemeltetésére, az utazási ügynökségekre, a turizmusra, a sportlétesítményekre, az autókölcsönzésre és bizonyos idősápolási, illetve háztartási szolgáltatásokra - az uniós össztermék több mint felét adó ágazatokról van szó.
MTI
