A szakminisztérium kiemelt feladatának tartja, hogy a hazai fogyasztók a jövőben is megfizethető áron jussanak az energiához – közölte az mfor megkeresésére a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium. Ahová azzal a kérdéssel fordultunk, hogy napirenden van-e további rezsicsökkentés a 2018-as parlamenti választásig.
A meglehetősen Brüsszel-kritikus válasz szerint a kormány a rezsicsökkentés eredményeinek megőrzésére törekszik, ezért folyamatosan vizsgálja az újabb lépések lehetőségét. Azt azonban nem jelenti ki a szaktárca, hogy ténylegesen sor kerül majd az előttünk álló egy évben a tarifák mérséklésére. Arról viszont bőven értekeznek, hogy Brüsszel energiapolitikája milyen nehézségek elé állítja a kormány.
A Seszták Miklós vezette minisztérium szerint az Európai Bizottság által tavaly november végén közzétett „Tiszta energiát minden európainak” című javaslatcsomagja veszélyezteti a hazai rezsicsökkentés vívmányait. Brüsszel ugyanis a piac támogatására hivatkozva kivezetné a lakossági áram árának tagállami szabályozását, miközben az ellátás felelősségét a tagállamoknál hagyná.
Seszták Miklós nem enged
Az NFM szerint a magyar állam – hasonlóan a franciákhoz, szlovákokhoz – ezzel nem ért egyet, és továbbra is ragaszkodik a lakossági áramárak nemzeti szabályozásához. Felhívták a figyelmet arra, hogy miközben 2010 és 2015 között uniós szinten a villamos energia fogyasztói ára közel 20, a földgázé 25 százalékkal emelkedett, addig mára Magyarországon a harmadik legalacsonyabb az áram ára, és a második legalacsonyabb a földgázé.
A magyar családok 2013. január 1 és 2017. február 28 között összesen 955 milliárd forintot takarítottak meg a rezsicsökkentéssel – számolta ki az mfor-nak az NFM. Ez is egy beszédes adat amellett, hogy miért nem tud engedni a kormány az unortodox energiapolitikájából.
Mindezek alapján pedig azt közölték portálunkkal, hogy a kormány nem enged a brüsszeli nyomásnak. Vagyis Orbán Viktor beleáll a vitába, ami arról szól, hogy milyen tételeket lehet, illetve kell költségként elismerni az energiaszállítás során, valamint, hogy az ármegállapítás milyen hatáskörben történjék.
Mindebből elvileg az következnék, hogy a kormány a jelenlegi szinten fagyasztja be az árakat, s azokhoz addig nem nyúl, amíg nem sikerül tisztázni minden vitás kérdést Brüsszellel. Az eléggé egyértelműnek tűnik, hogy politikai okokból egy esetleges áremelést – amire az uniós energiapolitika adaptálása miatt kerülhetne sor – a Fidesz-kormány elutasítana.
Az árcsökkentés már nyitott kérdés: amennyiben Magyarország nem akar látványosan konfrontálódni az uniós közösséggel, akkor nem piszkálja a tarifákat, de ha a belpolitikai helyzet megkívánja, akkor – ismerve Orbán saját utas gondolkodását – vélhetően Brüsszel rosszallása ellenére is végrehajtanák az újabb rezsicsökkentést.
Erre egyébként szakértői vélemények szerint lenne is tartalék a rendszerben, mert az utóbbi időszakban elmaradtak a tarifacsökkentések, miközben a nemzetközi energiahordozó-árak mélyponton jártak. Az ebből származó nyereség tehát nem jutott el a fogyasztókhoz.
Külső nyomás mindenesetre nincs a kormányon, egyelőre nem kell attól tartani, hogy megfordul a trend az energiahordozók piacán és emelkedni kezdenek az árak. A nagy olajkitermelő országok ebbéli igyekezete – a termelés korlátozásán keresztül – eddig legalábbis nem hozta meg a várt eredményt. Így viszont tényleg csak belpolitikai tényezőkön múlik, hogy miként alakulnak a tarifák a következő hónapokban.
Baka F. Zoltán
mfor.hu
