Számunkra, Magyarországon persze ez nem újdonság, hiszen 2010-ben a Fidesz kormány hatalomrakerülése után is gyakorlatilag csak kétféle vélemény volt a gazdasági ténykedésükkel kapcsolatban (a politikait szándékosan figyelmen kívül hagyom, éppígy Trump esetében is, mert túl messzire vezetne): a "baloldali" közgazdászok nemzethalált, és azonnali gazdasági összeomlást vártak, a "jobboldaliak" pedig azonnali gazdasági fellendülést. Természetesen egyik sem következett be, a magyar gazdaságban számos ballépés mellett, (pl. 2010/11-ben elhittük, hogy lehetséges költségvetési expanzióval, egykulcsos adóval beröffenteni a gazdaságot, majd 2012-ben hatalmas megszorítás jött ennek korrigálására, stb.) főleg az EU-pénzeknek köszönhetően végül 2013-tól stabil növekedés, fellendülés következett be, de csak azok tudták ezt felismerni, akik elvonatkoztattak az oldalaktól, és a politikai környezettől. Hogy jön ez Trumphoz?
Hát úgy, hogy vele hasonló a helyzet, igen erős itt is a magyar párhuzam: az egyik oldal számára ő a patásördög, és bármit mond vagy tesz az egetverő baromság, míg a másik oldal számára maga a megmentő. Természetesen egyik sem igaz, de Trump, mint jelenség feltűnése nem véletlen gazdasági szempontból: a jövedelmi egyenlőtlenségek, a Kínához való viszony, az adórendszer, és számos más dolog valóban átgondolásra szorul, és nem csak USA-ban, hanem világszerte - éppúgy, ahogy a Fidesz-kormány 2010-es hatalomrakerülése válasz volt a korábbi szocialista kormányok gazdasági inkompetenciájára, latin-amerikai szintű költségvetési deficitjeire, de legfőképp arra, hogy a hazai lakosság jelentős része a rendszerváltás vesztesének érezte magát, azt látta, hogy nem kerültünk közelebb Ausztriához, pedig 1990-ben ez lett beígérve, és sokan úgy érezték, hogy jobb volt a Kádár-korban. Ugyanez zajlik USA-ban: a mítikus 70-es évekbe vágyódás, amikor "mindenkinek volt munkája", amikor még zakatolt az ipar, amikor az amerikaiak amerikai termékeket vásároltak, és nem vették el a munkájukat az ázsiaiak. Lehet ezt teljes lázálomnak nevezni, pedig sok valóságelem van benne.
A Kínával való viszony például tényleg teljesen asszimetrikus, és ezt senki sem akarja kimondani: miközben a kínaiak elvárják hogy beengedjük a termékeiket a piacainkra, és azt mondják, hogy ők tisztességes versenyben nyomnak le minket, valójában ez nem igaz: számos esetben államilag megtámogatott, "szteroidon tartott", állami tőkéből, hitelből felpumpált cégekkel kellene versenyezni a valódi, versenypiacon működő európai és amerikai vállalatoknak. Ráadásul az út egyirányú: Kínába nem lehet bemenni, nem engedik be a nyugati technológiát (Facebook, Über, Google), nem lehet leányvállaltokat ott létrehozni, csak helyi tulajdonossal, stb. A kínaiak valóban részben tisztességtelen eszközökkel vették el a fejlett világ egy részének munkáját, és ezt valahogy kezelni kell, mert az ennek áldozatul esett tömegek ezt kikövetelik. Lehet arról vitatkozni, hogy milyen lépés a jó válasz, és ki fog ezzel jól járni, és ki veszít rajta, de a probléma valós.
És most hogy vége a polkorrektségnek, kellene beszélni nem csak az USA, de Európa problémáiról is, mert (lásd Brexit, Le Pen, M5S) ezt fogják kikövetelni az európai tömegek is. Ha az európai elit nem hajlandó ezekkel a kérdésekkel foglalkozni, akkor leváltják őket. Beszélni kell arról, hogy a német fiskális kényszerzubbony Európa széteséséhez vezethet, hogy az ECB rugalmatlansága és ostoba inflációs ortodoxiája milyen káros volt az elmúlt években, hogy minden erőlködés ellenére láthatóan nem hajlandó Európa lakossága mélyebb gazdasági integrációra, hogy a keletről nyugatra áramló dolgozók odahaza (pl. nálunk is) demográfiai katasztrófát fognak okozni, stb, stb.
Összefoglalva: egyszerű elvetni a (gazdasági) populizmust, és lenézni az általuk képviselt eszméket, javaslatokat, de meg kell(ene) érteni, hogy ezek nem a levegőből jönnek, és ezeknek a pártoknak a jelentős támogatottsága arra utal, hogy valós problémafelvetésekről van szó. Ha ezeket lesöpörjük az asztalról, ahelyett, hogy inkább megvizsgálnánk a problémákat, és megpróbálnánk válaszokat adni rájuk, akkor előbb-utóbb a populisták kerülnek hatalomra, és megadják saját válaszaikat, amelyek között lesz jó is és lesz rossz is. Trump egy pojáca, de érdemes meghallgatni, hogy mit mond, mert valós, gyakran nem helyi, hanem globális problémákat vet fel, amelyekre valamikor nekünk is válaszolnunk kell.
