Brutális volt a fegyelem
A brutális kiadási fegyelemnek köszönhetjük a tavalyi évi rekordalacsony hiányt - közölte Kovács Árpád a Magyar Közgazdasági Társaság és az MKT Óbudai Egyetemi Hallgatói Szervezete által megrendezett „Utak és irányok – merre tovább Magyarország?” konferencián. Kovács szerint - aki a rendezvényen hangsúlyozottan mint magánember, és nem mint a Költségvetési Tanács elnöke fejtette ki véleményét - bár örömteli, hogy a megspórolt kiadásokat felemésztettük, de a jövőbeli növekedési potenciált a most el nem költött összegek lefele húzzák. Ez pedig tovább odázza időben a növekedési fordulatot. Pedig legalább 3 százalékkal kellene nőni évente ahhoz, hogy ki tudjuk nőni az adósságunkat. Kovács szerint banki finanszírozás nélkül egy piacgazdaság nem tud nőni. Így örömteli a tegnapi MNB által bejelentett programja, amely sikerét a belső és a külső piaci körülmények is meg fogják határozni.
Mint magánember és egyetemi tanár az előadásában felidézte, hogy a rendszerváltás idején az osztrák életszínvonalat akartuk elérni. Az azóta eltelt 25 évben ezzel szemben a magyar gazdaság átlagban kisebb mértékben nőtt, mint az osztrák, így gazdasági értelemben távolodtunk nyugati szomszédunktól. Az idei évre vonatkozóan Kovács megismételte korábban már kifejtette véleményét, hogy a magyar GDP 0 és 2 százalék közötti értékben nőhet. De hogy ennél pontosabb prognózist lehessen mondani meg kell várni az első negyedéves eredményeket, illetve a legfrissebb konvergencia programot.
Kovács szerint Magyarországon megtörténtek azok a nagyvonalú, rendszermódosító lépések, amelyeket ki kell várni, hogy beérjenek. Így bizalomra, és kiszámíthatóságra van szükség. Ezért a reflexszerű, az alapos átgondolást mellőző lépésektől tartózkodni kell. Kovács gyakran úgy érzi, hogy a gyógyszer mellékhatásai erősebbek, mint magának a gyógyszernek a fájdalomcsillapítása.
Máskülönben megyünk a fekete lyukba
Botos Katalin, egyetemi tanár (Szegedi Tudományegyetem) szerint háromszor akkora népességet is elbírna az ország, de legalább arra lenne szükség, hogy megőrizzük a mostani szintet. Ha nem állítjuk meg a népesség fogyását, akkor megyünk be a fekete lyukba. „Emberek, próbáljatok meg úgy sétálni, hogy az egyik vállatokon anyátok, a másikon az apátok.” 2050-re ugyanis két ellátott jut majd egy aktívra. Miközben a 60-as években a 15 év alattiak aránya még 25 százalék volt a teljes népességen belül, mára ez 15-re csökkent. Ezzel párhuzamosan az időskoriak száma megduplázódott, így mára az időskoriak túlsúlyba kerültek a fiatalokkal szemben. Ráadásul nem elég, hogy kevesebb gyerek születik, de a munkaerőpiaci szempontból aktívak még kevesebbet is dolgoznak a korábbiaknál, tovább járunk iskolába, és még tovább is élünk. Ez pedig fenntarthatatlan folyamatokat irányába mutat. Botos Katalin szerint az országnak két dologra van szüksége, minél több gyerekre és az aktívaknak munkahelyre. Éppen ezért azoknak a szülőknek, akik gyereket vállalnak nagyobb arányban kell részesülniük a nemzeti jövedelemből.
Bár a csökkenő népesség Európa-szerte komoly problémákat okoz, de leginkább a közép-európai, volt kommunista országokat sújtja, ahol a 80-as éveket követően drasztikusan csökken a születések száma. Botos szerint, aki az Antall-kormány minisztere volt 1992 januárjáig, sok mindent szerettünk volna a rendszerváltással elérni, de ezt bizonyosan nem.
szp
mfor.hu
