Az elmúlt közel 5 évben számos drasztikus változást eszközölt az Orbán-kormány. A meglepő és olykor abszurd módon végrehajtott lépések egyedül a termelőcégeket hagyta érintetlenül, amire jó példát jelentenek a stratégiai megállapodások is. Ezeket ugyanis szinte kivétel nélkül ilyen vállalatokkal kötötte meg a kormány. A sportági szövetségeket, néhány egyházat leszámítva mindössze 3 cég van, amely a szolgáltatói szektorba tartozik: a Tesco, a Telenor és a Deutsche Telekom. Mi a közös bennük? Mindhárommal összeakasztotta már a bajszát a kormány.
Rogán Antal kijelentése alapján pedig úgy tűnik, hogy még több szolgáltatói, kereskedelmi szektorba tartozó vállalat készülhet csatározásra Orbánékkal. Ha minden igaz, lesz nekünk egy úgynevezett országvédelmi akciótervünk, mellyel a hazánkat érő támadásoktól védhetnénk meg országunkat, gazdaságunkat. Ennek Rogán Antal hétfői nyilatkozata alapján része lesz az is, hogy a nálunk megtermelt nyereséget az országhatárokon belül tartsuk.
Rogán indoklása szerint ugyanis ha már működnek Magyarországon multinacionális vállalatok, amelyek képesek arra, hogy a magyar emberek pénzén előállított nyereséget kivigyék az országból, meg kell vizsgálni, hogy azt miként lehet az országon belül tartani. Hangsúlyozta azonban, hogy nem a termelő, hanem a szolgáltatást végző vagy kereskedelmi cégekre gondol.
Mit is jelenthet mindez?
Véleményünk szerint az országvédelmi akcióterv háromféle intézkedési forma közül választhatja ki azt a kormányzat által megfelelőnek vélt lépést, mellyel itthon tarthatja a szolgálatást végző vagy kereskedelmi cégek által megtermelt nyereséget.
1) Adóztatás
Az Orbán-kormány elmúlt években mutatott magatartása alapján kijelenthetjük, egyáltalán nem fél sem az adóemelésektől, sem pedig az új adók kivetésétől, ha az a társadalom számára elfogadható köntösben prezentálható. Itt tökéletes példaként említhetem a tranzakciós illetéket, mellyel kapcsolatban számtalanszor hangsúlyozták: a bankokat érinti, a bankokat terheli, ők az adó alanyai, áthárítani az adót a piaci verseny miatt nem fogják tudni. A magyar ember azonban nem buta, már első percben tudta azt, amit a Magyar Nemzeti Bank tavaly márciusban mutatott ki: teljes mértékben áthárították a bankok a tranzakciós illetéket.
Témánkhoz visszatérve a megtermelt nyereség itthon tartásának egyik formája az adóztatás, az államkasszába terelve az összeget, azt újra lehet osztani, miközben az államháztartás (és a külföldre nem utalt osztalék miatt a külső egyensúlyi) pozícióit is javítja. Másik példa erre a reklámadó, mellyel lényegében a hazai médiapiacon egyetlen, évek óta nyereséges működésre képes, külföldi tulajdonú kereskedelmi tévére írtak és szabtak egy új adónemet.
2) Átmenetileg piacra lép az állam
A nyereség itthon tartásának másik alternatívája az, amit az állam a Budapest Bankkal és az MKB-val hajtott végre vagy pontosabban tervez végrehajtani. A külföldi tulajdonos, mely a - nem az elmúlt években jellemző - nyereséget kiutalja magának osztalék formájában úgy dönt, hogy eladja a magyar leányvállalatot. Az állam pedig a társaság megvásárlásával ideiglenesen belép a pénzpiacra, majd miután az elképzeléseinek megfelelő módon átalakította a társaságot, rendbe tette, azt magyar tulajdonosnak adja tovább, így tartva a határokon belül a megtermelt nyereséget.
A történt "mellékzöngéje", hogy a megvásárolt cég átalakítása folyamán pedig átmenetileg a piacba is be tud avatkozni az árak alacsonyan tartásával, esetleg a versenytársakénál kedvezőbb konstrukciók kialakításával. Arról nem is beszélve, hogy ha úgy akarja, akkor a közszféra dolgozóit, állami cégeket, önkormányzatokat az adott társaság szolgáltatásainak igényebevételére ösztönzi. Ezzel a piaci egyéb szereplői veszítenek részesedésükből.
3) Folyamatos állami jelenlét
A harmadik opció arra, hogy a kormány elérje a nyereség itthon tartását az, ha folyamatos szereplőként belép a kiszemelt piacra. Erre pár hónap múlva a gyakorlatban is láthatjuk a példát az állami közműszolgáltatóval. A közműpiac ellen a rezsicsökkentésekkel indult a harc, melyben törvény által kötelezte alacsonyabb árakra a "jövedelmet kilapátoló" szolgáltatókat. Miután megjött a kormány étvágya, újabb és újabb szolgáltatások kerültek a törvény hatálya alá, a Főgáz és az E.On megvásárlása pedig arra is megteremtette a lehetőséget, hogy konstans szereplőként a piac részévé váljon az állam.
Korábban egyébként valami hasonlót szeretettek volna megvalósítani Orbánék az állami mobilcég létrehozásával is, ám ez lényegében hamvában holt ötlet lett. Ha azonban a kormány a jelenlegi elszántságából és az országvédelmi akciótervből indulunk ki, akkor távolról sem annyira biztos, hogy nem kerül ismét asztalra az állami mobilcég terve kicsit más köntösben.
Mindenesetre állandó piaci szereplőként az állam által kínált olcsóbb szolgáltatások árleszorító hatást kezdeményeznek, melyhez - ha nem a kivonulás mellett döntenek - alkalmazodniuk kell a cégeknek. Így a versenytársak által megtermelt jövedelem nem adó formájában fogja az államkasszát gyarapítani, hanem megtakarításként a háztartások pénztárcáját. Tehát a cél ismét teljesítve: a jövedelem maradt Magyarországon.
Székely Sarolta
mfor.hu
