Ennek következtében a folyó fizetési mérleg többlete elképesztően nagy lett, ami komoly felértékelődési nyomás alá helyezi a forintot. Az elmúlt években azonban a lakosság és a vállalatok devizahitel visszafizetése ellensúlyozta ezt: hiába áramlott sok deviza az országba, a korábbi hitelek törlesztésére azt vissza is fizettük, és így nem történt felértékelődés, sőt az agresszív jegybanki kamatcsökkentés miatt 2012-13-ban még a forint leértékelődése volt jellemző.
Mára azonban fordulni látszik a kocka: a lakossági devizaadósság megszűnt, a vállalati hitelundor is véget érni látszik, és nem nagyon van olyan tényező ami ezek után ellensúlyozhatná a felértékelődési nyomást. A forint egyébként is elég olcsónak tűnik, és így a folyamat majdhogynem elkerülhetetlen. Ez a felértékelődés azonban két módon is bekövetkezhet.
Az egyik lehetőség az, hogy a forint árfolyama nominálisan erősödik, pl. 306-ról pár év alatt mondjuk 260-ig jut el az euróval szemben. Ennélfogva az importcikkek olcsóbbá válnának, és emiatt - a nagyon erős bérnyomás valamint ebből következő belső inflációs nyomás ellenére - összességében nem lesz komoly infláció.
A hazai gazdaságpolitikusok azonban láthatóan inkább a másik utat választották: nem szeretnék, hogy a forint árfolyama nominálisan erősödjön (az okokba most ne menjünk bele, de nagyon úgy tűnik, hogy ezt az irányt preferálják). Ha azonban mindenféle unortodox eszközökkel/verbális vagy valódi intervencióval, úgynevezett "finomhangoló eszközökkel" meggátolják, hogy a forint nominálisan felértékelődjön, azzal azt érik el, hogy az elkerülhetetlennek tűnő REÁLfelértékelődés úgy megy végbe, hogy a hazai infláció magasabb lesz mint az eurozóna inflációja. Ha ez jó pár éven át tart, akkor változatlan nominális árfolyam mellett is meg fog történni a reálfelértékelődés, ennek azonban az ára a tartósan magasabb infláció lesz. Azaz, lehet, hogy a forint-euró árfolyama itt marad 300 környékén, de a hazai árak jelentősen megnőnek közben. A gazdaságpolitikában gyakran - bár nem mindig - vannak választások, a befektetők dolga pedig az, hogy a gazdaság változásaira és a politikusok döntéseire reagáljanak, jobb esetben anticipálják azokat.
Egyelőre nekem nagyon úgy tűnik, hogy a következő években a jegybank a forint nominális erősödését megpróbálja meggátolni, ami a folytatódó, és egyre gyorsuló bérinflációval karöltve elkerülhetetlenné teszi az infláció megjelenését és gyorsulását is. Egyébként infláció már persze most is van: ha a lakásárakat és bérleti díjakat is amerikai metodológia szerint beszámítanánk, akkor simán lenne 4%...
