Van olyan időszak, amikor a liberálisabb, megengedőbb irányba mozdulnak el, majd éles váltással - általában egy krízis hatására - ismét egyre erősebbé válik az állam szabályozó ereje, egyre szorosabb gúzsba fonja a magánvállalkozásokat, különösen a bankokat. Az 1929-es válság után az Egyesült Államokban a korábban szinte mindent megengedő banki működéssel szemben egyre újabb és újabb szabályokat fogadtak el, amelyek végül pontosan megmondták a bankoknak, hogy mekkora kamatot fizethetnek, mennyin hitelezhetnek, kinek adhatnak hitelt, mekkora fedezetet kérhetnek. Gyakorlatilag minden pontosan elő volt írva, és a bankárok szakmája kiszámíthatóan unalmassá vált. A kreatív emberek semmiképpen nem választották ezt az irányvonalat, ahol a legendás 3-6-3 uralkodott: 3%-on beszedjük a betéteket, 6%-on kihitelezzük, és 3-kor elmegyünk golfozni.
A 2008-as válság után (nem meglepő módon) pont olyan regulációs-antiliberalizációs-államosító hullám indult el, mint 1929 után - erről már 2009-ben többször írtam. Ebbe a hullámba a magyar kormányzat és az MNB politikája is tökéletesen beleilleszkedik. Elég ha tanulmányozzuk a 40-50-60-as évek amerikai banki szabályozását, hogy képet kapjunk arról, hogy mi vár ránk, és így nagy meglepetésekben nem lesz részünk.
Mivel a jelenlegi válság nagymértékben a felelőtlen és nyakló nélküli hitelezésnek köszönhető világszerte, így a jegybankok/szabályozók - valószínűleg joggal - szeretnének úgy beavatkozni, hogy a hitelkiáramlás ne legyen még egyszer ennyire gyors, és meggondolatlan. A brit pénzügyi felügyelet volt vezetője is hasonlóan érvel:
//www.theguardian.com/business/2014/feb/10/lord-turner-mortgage-curbs-payday-loans
"Lord Turner, who chaired the Financial Services Authority during the near-collapse of the UK banking system, will call for a return to 1950s-style controls on credit. He will argue that current reforms are inadequate and that reliance on ultra-low interest rates, quantitative easing and mortgage subsidies are recreating the conditions that "got us into this mess in the first place"
"...Policy in the buildup to the crash had been based on the belief that control of inflation by central banks and light-touch regulation were all that was needed for economic success.That was a major intellectual mistake. What I am suggesting takes us back to before those assumptions were in place, and what's wrong with that? The 1950s and 1960s were a golden age of steady growth without crises."
Az USA-ban sem ért véget a pénzügyi szektor leszabályozása közvetlen a 29-es válság után, hanem sok-sok éven át tartott, és folyamatosan jöttek az újabb és újabb meghallgatások és ötletek. Ebbe az irányvonalba tökéletesen beleilleszkedik az MNB új hozzáállása. A jegybankok a korábbi szűk inflációs fókusz helyett egyre inkább bele kívánnak szólni a hitelezésbe, megpróbálván azt mikormenedzselni, szigorú kritériumokat felállítva: mekkora lehet a hitel aránya a fedezethez képest (LTV), a törlesztőrészlet a jövedelemhez képest (PTI), stb.
Mindez azzal jár, hogy az új világban valószínűleg a bankrendszer sokkal stabilabb lesz, kevesebb kockázatot jelent a gazdaság többi részére, de növekedési lehetőségeik és egyben jövedelmezőségük permanens módon lecsökken, és sokkal inkább a közmű-szektorhoz fog közel állni megítélésben, hasonlóan mint a II.Világháború után az jellemző is volt.
