- Múlt hét vasárnap hirdetett programot Bajnai Gordon újonnan megválasztott miniszterelnök. Ám furcsa mód a közvélemény alig tud valami biztosat a tervezett „fájdalmas” lépésekről.
- A Bajnai-program inkább egy adótanácsadói ötletrohamnak tűnik, amely jobbára különböző költségvetési nyírások gyűjteménye. Nagyon kevés elemzés olvasható benne, és alig van adat arra vonatkozóan, hogy miként alakulnak a lakosság életkörülményei. Csak a fogyasztásra vannak bizonyos becslések. Én a magam részéről már négy és fél évtizede olvasok párt- és kormányprogramokat, de ilyet még nem láttam. Egyszerűen érthetetlen, miért nincs benne egy táblázat, amelyből a legfőbb makroadatok kiderülnek. Az egész kormányprogram csak arról szól, hogy hol lehet valamennyi pénzt összeszedni.
- Korábban már Simor András jegybankelnök esetében is felvetették, hogy hozzáállása nem makroközgazdász szemléletű. Úgy véli, hogy ez a Simorhoz hasonlóan szintén a Deloitte-tól érkező Oszkó Péter pénzügyminiszter politikáján is meglátszik?
- Míg Simor András mögött vannak közgazdasági elemzők, addig ez Oszkó programjánál nem érhető tetten.
- Egy makroközgazdászokból álló csapat programja mennyiben nézne ki másképp?
- Egyrészt elemeznék, miként alakulnak az általános gazdasági folyamatok. A Bajnai-programban némi elemzés van az exportról, de nincs szó az importról. Ha az ember nagyon akarja, akkor a fizetési mérleg deficitje alapján valamit el lehet képzelni a behozatalról, de azért így nagyon hiányos a program.
Másrészt a makroközdászok pontosan tudják, hogy nálunk azért nem olyan kirívóan magas az állami újraelosztás aránya. Észak-Európában magasabb, Hollandiában mintegy annyi mint nálunk, és elsősorban a balti országokban igazán alacsony. Vagyis ez az alaptétel sem helytálló; persze az újraelosztást csökkenteni kell, de az egy másik kérdés, hogy éppen most jött-e el erre az idő.
- Vagyis, ha jól értem, nem osztja azt a nézetet, hogy a magyar gazdaság versenyhátránya a rossz adórendszerből fakad?
- De, termesztésen az adók túl magasak, csak a pillanatnyi helyzetben ennek nincs túl nagy jelentősége. Exportunk nagy része elektronikai- és autóipari részegység, amelynek a költségei hosszútávon nagyon lényegesek. A mostani válság idején azonban ezekből annyit fognak megvenni tőlünk, amennyit el tudnak adni. Ezért a Bajnai-program azon törekvése, hogy a járulékokat csökkentse, ebben a válságban teljesen felesleges. Nem érdemes most ezért az egész adórendszert felforgatni, a krízis már önmagában is hoz elég felfordulást.
- Az áfa-emeléssel majdnem mindenkit meglepett a kormány, hiszen az új áfakulcs nem a Gyurcsány Ferenc ex-miniszterelnök által februárban előrevetített 23, hanem 25 százalék lesz.
- Szerintem két százaléknál nagyobb mértékben semmiképp sem szabadott volna emelni az áfakulcsot, másrészt a növelés célja pillanatnyilag felesleges. A költségvetés hiányának mérséklése érdekében elképzelhető a forgalmi adó emelése, ám a járulékcsökkenés miatt ezt mégsem kellene meglépni. Az öt százalékos felső kulcs emelésnek pedig komoly inflációs veszélye van.
- A kormány ma úgy számol, hogy 5,5-6 százalékos visszaesés mellett ragaszkodik a három százalékos hiányhoz, másrészt végrehajt egy adóátrendezést.
- A Nemzetköz Valutaalap (IMF) napokban közzétett világgazdasági előrejelzése nagyon pesszimista, és rettentően tart bizonyos kedvezőtlen folyamatoktól. Az IMF most nyilvánvalóan belemenne abba, hogy nálunk nagyobb legyen a hiány, mint a GDP három százaléka. Ilyen dekonjunktúrában öngyilkosság újabb korlátozásokat bevezetni, mert azok csak tovább súlyosbítják a válságot.
- A későbbiekben nem lenne túl nagy probléma, ha hagynánk elszaladni a hiányt 4-5 százalékig?
- Természetesen minél kisebb az államadósság, annál jobb. De jelenleg túl nagy áldozatot kívánna a hiány három százalékon tartása. Kósza hírek szerint az IMF engedne egy-két százalékpontot. Ez arra lenne elég, hogy kevesebb társadalmi- és politikai feszültség keletkezne.
- Akkor mégis miért ragaszkodik a kormány a három százalékos hiánycélhoz?
- A gazdaságpolitikának az a kimondatlan célja, hogy gyorsan felvegyenek minket az európai árfolyamrendszerbe (ERM II.), illetve azon keresztül az euróövezetbe. Természetesen jó lenne, ha mondjuk 280 forintos euróárfolyamon beléphetnénk az ERM II.-be, de ennek sajnos semmiféle realitása sincs. Az Európai Központi Bank, bármilyen jó tanulók vagyunk is, most nyilvánvalóan nem kér belőlünk, hiszen fél a saját gondjaitól.
- A három százalékos céllal az is a probléma, hogy lassan már most elérjük az egész évre tervezett hiányt.
- Nyilvánvaló, valamilyen mértékű megszorítást lehet csinálni, hogy a deficit ne legyen több 4,5 százaléknál. Viszont egy őrült restrikciónak nincs értelme, ha csak nem akarjuk teljesen szétzilálni az országot.
- Mit ért „őrült restrikció” alatt?
- A kormány úgy állítja be a jelenlegi helyzetet, hogy - feltéve, ha valaki nem éhezik - minden kedvezményt el lehet venni. Például a közalkalmazottak 13. havi járandóságát most különleges kegyként tüntetik fel, holott ezt azért vezették be, mert ezen a területen valóban nagyon alacsonyak a jövedelmek. Elég furcsa eljárás, hogy ezt szó nélkül elveszik, és nem foglalkoznak azzal, miként változnak a társadalmilag elfogadott jövedelemarányok. De most mindent el akarnak venni, ami nem bér, mert az szerintük indokolatlan osztogatás. Ez azonban nem így van, másrészt a társadalmi jövedelemelosztást nem lehet egyik napról a másikra szétverni.
- Olyan sajtóhírek is felröppentek, hogy az októberben felvett 25 milliárd dolláros hitel nem tart ki jövő tavaszig, hanem már idén ősszel elfogy.
- Erre sajnos van tendencia, és elképzelhető, hogy erősen lecsökken a valutatartalék. Ezért is kell ismét tárgyalni a Valutaalappal. Igaz, a múlt héten éppen sikerült eladni a magánpiacon magyar államkötvényeket, még a tízéves futamidejűket is, és a kamatlábuk sem volt olyan borzasztóan magas. De ha nem sikerül ezt a piacot felfuttatni, akkor arra kényszerülünk, hogy sokáig az IMF finanszírozását kell igénybe vennünk.
- Ahogy kiveszem a szavaiból, úgy látja, hogy amilyen nehezen hangolódott rá a válságra a kormány, most annyira pánikol?
- Igen, kicsit pánikolnak, és tele vannak messianisztikus lendülettel. A politikusok általában legszívesebben nem tesznek semmit, mert félnek a vesztesek ricsajától, de a Bajnaiék tényleg nem igazán politikusok: nem akarnak a választásokra kiállni. Ezért előbb vágnak, utána mérnek. De persze kell nekik az MSZP támogatása. Utóbbi nem biztos, és amit június 7-ig nem szavaznak meg, azt később már bizonyosan nem fogják. Abban az esetben ugyanis csúnyán elbukják az EP-választást.
Sajnos, van egy alapvető félreértés. A kormány - a közgazdász kollégák nagy részével együtt - úgy reagál a világválságra, mintha a mi a rossz magatartásunkból fakadó bajokkal állnánk szemben. A megoldást az újraelosztás csökkentésében vélik látni. Pedig az íreknél a legsúlyosabb a recesszió, ahol alacsony az újraelosztás. Ez nem egy olyan típusú válság, amire így kellene reagálni. Most a legfontosabb lenne, hogy tárgyaljunk az IMF-fel. Az ő szakértőik pontosan átlátják a helyzetet, és - az euróövezetet tőlünk óvni kívánó Európai Központi Banktól eltérően - értünk való felelősséggel viselkednek a velünk való kapcsolatokban.
Varga M István
Menedzsment Fórum
