Hogyan lett Önből az egyesült ellenzék nemzetpolitikai kabinetvezetője?
2008 körül léptem be a Jobbikba, és már akkor tagja lettem a párt nemzetpolitikai kabinetjének. Emellett régóta a párt delegáltja vagyok a Magyar Állandó Értekezletben. (Ez a külhoni magyar pártok, a magyar parlamenti pártok és a magyar kormány egyeztető fóruma – a szerk.)
Erdélyben születtem és jártam iskolába, 2000-ben kerültem Székesfehérvárra. Márki-Zay Péter ismerte az elhivatottságomat, tudta, hogy régóta foglalkozom ezzel a területtel, és sok, pártokon felüli kapcsolattal rendelkezem a külhoni magyar közösségeknél, és felkért erre a feladatra.
Egy múlt év végi interjúban azt mondta, hogy a határon túli területeken is kampányolni fognak. Mi valósult meg ebből, és milyen fogadtatásban részesültek?
Március elején voltunk Szabadkán a Magyar Mozgalom meghívására, ahol nagy szeretettel fogadtak minket. Igaz, a fórumot a székházuk udvarában voltunk kénytelenek megtartani, miután négy helyszínt is visszamondtak magyar oldalról, Márki-Zay Péter volt ugyanis a fő meghívott. Szeretnénk Felvidéken és Erdélyben is találkozni fontos politikai, gazdasági és egyházi vezetőkkel, valamint a lehető legszélesebb körben a sajtó képviselőivel és a választókkal.
Erre a kérdésre még visszatérek a végén, de most térjünk rá a programra. Címszavakban összefoglalva melyek a legfontosabb célkitűzései a nemzetpolitikában?
Szemléletváltásra lenne szükség. El szeretnénk érni, hogy a nemzetpolitika pártokon felüli terület legyen:
az összes magyar párt között legyen egy minimális konszenzus a magyar kisebbségek és önrendelkezés kérdésében, amit Európában képviselni tudnánk.
Ezért is szeretnénk egyenlő távolságot tartani az összes külhoni magyar politikai szervezettől. A megválasztott szervezeteket legitimnek és partnernek fogjuk tekinteni attól függetlenül, hogy ideológiailag esetleg nem állnak közel hozzánk.
Nagyon fontosnak tartjuk azt is, hogy igazságos médiatér legyen a külhoni magyar területeken. Ma sajnos – és ez főleg Erdélyre igaz – jóformán száz százalékban a helyi nagy politikai szervezet, illetve a magyar kormánypárt uralja a teret, és a magyar ellenzéknek szinte nincs semmilyen megjelenési felülete. Függőségi rendszer van ugyanis a helyi kis médiavállalatok és a magyar kormány között: a támogatásért cserébe elvárják tőlük a politikai lojalitást.
Azt is szeretnénk, hogy teljesen átlátható legyen a külhoni magyar közösségek jelenleg átláthatatlan támogatási rendszere.
A Bethlen Gábor Alapnak (a határon túli magyarságot támogató alap – a szerk.) vagy egy ilyen típusú finanszírozási központnak kellene átvennie a teljes támogatási rendszert. Így a Magyarországon élő magyarok is láthatnák, hogy mire költik az adójukat a külhonban, milyen területre milyen összegeket fordítanak. Jelenleg sajnos nem így történik, mivel vannak ezen a téren egyedi kormányhatározatok, és minisztériumoknál is vannak külhoni lábak.
Emellett igazságossá tennénk a pályázati rendszert. Tehát például ne egy baráti, két hónapja egyesületet alapító pályázó nyerjen azzal szemben, aki már tíz éve alkot.
Önnek van ilyen tapasztalata?
Sajnos van, ugyanis függőségi viszony van a források elosztásánál. Ezért a magyar kormánypárton kívül nem létezik más az erdélyi vagy a délvidéki magyar médiatérben.
Felvidéken még van egy két független portál, amely küzd a fennmaradásért, de ők jóval kevesebb támogatást kapnak a kormánypárti portáloknál, amelyek így jóval nagyobbak és olvasottabbak.
A külhoni pályázatoknál megjelentek a helyi kis Mészáros Lőrincek is, és véletlenül mindig ők nyernek. Ebben is igazságot kell tenni, átláthatóvá kell tenni a rendszert, és el kell kezdeni elszámoltatni, például a túlárazásoknál. Ugyanakkor meg kell hagyni minden olyan projektet, ami jó és előremutató.
Emellett a jelenleginél jóval nagyobb magyar-magyar gazdasági együttműködést szeretnénk. A magyar gazdaság szempontjából ugyanis nem használjuk ki, hogy a környező országokban több millió magyar él.
Ez alatt mit ért? Ottani munkahelyteremtést?
Igen közös vállalatok létrehozását, a határ menti, európai uniós projektek maximális kihasználását. Erősíteném a testvérvárosi kapcsolatokat is, amelyek több esetben névlegessé váltak.
Ellenzéki győzelem esetén a határon túliaknak szánt források nem csökkennének, illetve a jelenlegi támogatási formák megmaradnának?
Igen, teljes mellszélességgel kiállunk a mostani források biztosításáért.
Ugyanakkor szeretnénk elérni, hogy a szomszédos országok vegyenek át egyes, a magyar állam által önként átvállalt feladatokat, tehát a bölcsödétől az egyetemig tartsanak fenn önálló magyar iskolákat, illetve kulturális intézményeket.
A határon túli nemzettestvéreink ugyanis az ottani államok adófizetői, tehát joggal várjuk el, hogy ők is részesüljenek az ottani javakból. Így a magyar állam még több területen tudná hasznosítani a jelenlegi forrásokat. Az európai térben pedig nagyon fontos lenne visszaszerezni Magyarország hitelét, és a határon túli nemzeti közösségek ügyéhez partnereket keresni.
Emellett vannak olyan támogatások – például oktatási-nevelési támogatás a magyar iskolába beíratott gyerekek után –, amelyek már rég nem olyan értékűek, mint régen. Ezeket az összegeket felül kell vizsgálni.
Összegezve: a határon túliakra fordított összeg nem csökkenne, a jelenleg futó programok megmaradnának, viszont az átláthatóság és a felhasználás módja teljesen más alapokra kerülne.
Vannak nagyon jó programok, például a Miniszterelnökség által meghirdetett külhoni magyar óvodák éve képzésekkel, infrastrukturális fejlesztésekkel. Miután azonban letelt az egy év, nem gondoztuk tovább a projektet.
Probléma az is, hogy a jelenlegi magyar nemzetpolitikában nincs megmaradási stratégia. Tehát nincs állapotfelmérés arról, hogyan állnak a nemzeti közösségeink, és mit szeretnénk 10-20-30 éven belül elérni. Pedig erre lehetne egy stratégiát építeni, amivel az Európai Unióból érkező forrásokat célzottan tudnánk felhasználni.
A magyar állami támogatások célja alapvetően az, hogy a külhoni magyarok szülőhelyükön maradjanak. Ugyanakkor számuk továbbra is csökken. Önnek van terve arra, hogyan lehetne ezt a hosszú ideje tartó negatív trendet megállítani?
Példaként szoktam felhozni, hogy 10 év alatt eltűnt Nagybánya, Temesvár és Arad magyar lakosságának harmada.
Szerintünk az a nagy probléma, hogy a jelenlegi támogatási rendszer inkább a tömbben élő közösségeket támogatja.
A szórványvidékeken vagy nagyvárosi szórványban élő, gyengébb magyar identitással rendelkező magyar fiatal tehát nem látja, hogy – csúnyán mondva – miért lenne érdemes magyarnak maradnia. Nem látja az előnyöket, a víziót, az erős anyaországot, míg például Nagyszebenben a román gyerekek is szinte verekednek azért, hogy bejussanak egy német iskolába. Hunyad megyében pedig a bányavidéken élő magyar gyerekeknek közel 100 kilométert kellene utazniuk a minőségi magyar középiskoláért.
A szórványvidékeken sajnos nagyon sokan többségi iskolába kényszerülnek egy idő után. Márpedig minden felmérés azt mutatja, hogy a nem magyar középiskolába járók nemzeti öntudata jóval gyengébb lesz. Innen csak egy lépés, hogy a többségi nemzetből lesz párja, a vegyes házasságokból születő gyerekek döntő többsége pedig sajnos már elveszíti a magyar szálat.
A folyamat megállítását szakemberekre bíznánk, másrészt azt szeretnénk, hogy a helyben élők tapasztalatai legyenek az alapjai egy konszenzusos nemzetpolitikának.
A már említett interjúban azt is mondta, hogy teljes mellszélességgel kiállnak az autonómia mellett, és hosszú távon elvárják a megvalósulását a szomszédos országokban. Mit ért autonómia alatt, és melyik országokban tartja reális lehetőségnek? Nekem úgy tűnik, hogy ennek realitása továbbra is minimum kétséges.
Soha nem voltunk olyan messze az autonómiától, mint 2022-ben. Sajnos maga a szó is le lett járatva abban az értelemben, hogy román vagy szlovák közegben szitokszóvá vált.
Nem sikerült ugyanis megmagyarázni, hogy az önrendelkezés az ottani többségi nemzetnek is célja lehetne, mivel így a nemzetiségi kérdés nagyjából megoldódna.
Az autonómiára vannak nagyon jó példák Európában: a dél-tiroli autonómia egy működő, kiegyensúlyozott, egymás mellett élést biztosító jogi státusz. Mi, mint közös ellenzék a helyi közösségekre bíznánk az önrendelkezés típusát, és azt támogatnánk teljes mellszélességgel.
Nagyon nagy hibának tartom amúgy, hogy Magyarország uniós elnöksége idején (2011 első félévében – a szerk.), a magyar és általában az európai nemzeti közösségek ügye nem került napirendre. Pedig megismertethettük volna Európával, hogy milyen gondjaink vannak a két világháború után kialakult helyzetben, és ezt hogyan szeretnénk békében, barátságban, a környező népekkel együtt megoldani, hogy túlléphessünk a XX. század sérelmein.
Visszatérve a kérdés második felére: melyik határon túli területen lát leginkább lehetőséget az autonómiára?
Ha nemzetiségi térképet nézünk, akkor Székelyföldön, valamint egyes partiumi és felvidéki területen lenne ennek realitása. De ennek feltételeit a helyi közösségnek kellene kidolgoznia, Magyarország pedig politikai támogatást adna, partnereket keresne és tárgyalna a szomszédos országokkal. Ez persze évek, évtizedek kérdése is lehet, de utóbbiaknak is be kell látniuk, hogy ezt így lehet békésen, a többségi nemzet és az ott élő kisebbség számára is jól megoldani.
És mi lesz a kárpátaljai magyarokkal? Az elmúlt években feszültnek tűnt a viszony az ottani magyarok és az ukrán hatalom között, gondoljunk csak a nyelvtörvényre. (A törvény kötelezővé teszi az ukrán nyelv használatát a közösségi érintkezés csaknem minden szférájában - a szerk.) Nekik mit üzen az ellenzék?
Mindenféle magyar kisebbségellenes törvényt vagy lépést teljes mellszélességgel elutasítunk.
Bár sejtjük, hogy Ukrajnában nem a magyarság ellen hozták ezeket a törvényeket, hanem az orosz kisebbséget próbálták visszaszorítani, ennek nem lehet az áldozata a magyar közösség.
Tehát ki kell harcolni ezeknek a kérdéseknek a rendezését.
Sajnos van esély arra, hogy a mostani háború miatt rengeteg kárpátaljai magyar el fog menekülni. Ez már folyamatban van, itt, Székesfehérváron is egyre többen vannak. Kárpátalja kiürülése sajnos ezáltal is fokozódik. De az ott maradottakért mindent meg kell tenni, hogy minél könnyebben átvészeljék a háborút, utána pedig ki kell harcolni, hogy teljes jogú állampolgárai legyenek Ukrajnának, és minden, kisebbséget megillető jogot érvényesíthessenek.
Ugyanakkor félő, hogy a háború tovább erősíti majd a nacionalista hangokat Ukrajnában, és még nehezebb lesz kiállni az ottani magyarok jogaiért.
Ez jogos feltevés, de nem segít a helyzeten az sem, hogy az Orbán-kormány ennyire orosz-, illetve Putyin-barát politikát folytatott.
Ugyanakkor a háború után majd látni fogják, hogy a magyar ellenzék által alakított kormány nyugati irányt fog venni, és a túlzott oroszbarátságot meg fogja szüntetni.
Ahogy Márki-Zay Péter szokta mondani: április 3-án arról döntünk, hogy Kelet vagy Nyugat. Mi a Nyugatot képviseljük.
Egy másik fontos nemzetpolitikai kérdés a határon túli magyarok szavazati joga. Ezzel mit kezdene az ellenzék?
A kettős állampolgárság intézményét és a szavazati jogot természetesen fenntartjuk, de egyúttal szeretnénk előrelépni. A végső cél, hogy lezárjuk a magyarországi politikai exportot:
a külhoni magyarok ne magyarországi pártokra szavazzanak, hanem önálló képviselőjük legyen.
De ezt a döntést a külhoni magyar szervezetekkel együtt kell tető alá hozni.
Tehát például Székelyföldnek legyen 2-3 képviselője a parlamentben?
Ennek a rendszerét még ki kell dolgozni, hogy az minél igazságosabb legyen, és ne exportáljuk a gyűlöletet. Ha most kimegy az ember ide vagy oda, és nem egyik vagy másik párt képviselője, akkor jóformán idegenként, hazaárulóként tekintenek rá. Ez a gyűlöletpolitika sajnos begyűrűzött a határon túli vidékekre is.
Igazságtalannak tartjuk azt is, hogy a külhoni területeken – mivel 10 éves a névjegyzék – egy halott ember barátja, hozzátartozója vagy szomszédja is le tud szavazni levélben az elhunyt nevében, miközben Nyugat-Európában dolgozó honfitársaink nem szavazhatnak levélben, hanem országonként egy-két helyszínen kell sorban állniuk.
Ezzel nagyon sok ember jóformán ki van rekesztve a választásból. Ezt is mindenképp szeretnénk rendezni. (A magyarországi lakóhellyel rendelkező, de külföldön élő és ott szavazó választópolgárok levélben nem, csak személyesen, Magyarország külképviseletein szavazhatnak, a magyarországi lakóhely nélküliek viszont levélben is megtehetik ezt. Ugyanakkor előbbiek egyéni jelöltre és pártlistára, utóbbiak csak pártlistára voksolhatnak – a szerk.)
Visszatérve még az eredeti kérdésre: a román állam mit szólna ahhoz, ha mondjuk Székelyföldnek a magyar parlamentben lenne képviselője?
Jelenleg a román állam részéről a kettős állampolgárság intézménye nem akadály, szemben Felvidékkel, ahol csak titokban lehet valaki magyar állampolgár. Tehát én ezt nem érzékelném problémának. Ha saját képviselőjük lenne, a külhoni magyar állampolgárok magukénak éreznék a szavazást, és a részvétel is nőhetne, mivel érintettek lennének, és nem egy távoli valamire szavaznának. De ez egy távlati terv.
Jelenleg sokadrangú kérdésnek tűnhet a világ távolabbi részein élő magyar származásúak, az úgynevezett a nyugati szórványok helyzete, de egy kérdést ők is megérdemelnek. Csak két példa: Dél-Amerikában – a Kőrösi Program támogatásával – nagyon aktívak a magyar néptánccsoportok, és magyar nyelvtanárok tanítják a magyar nyelvet. Az ilyen típusú támogatások is megmaradnak ellenzéki győzelem esetén?
Mindent meg szeretnénk adni, hogy megtartsák a nyelvüket és kultúrájukat. Szeretnénk, hogy azoknak a fiataloknak, akik megtartanák magyarságukat, még ha második- vagy harmadgenerációsak is, legyen lehetőségük magyart tanulni. Még ilyen generációknál is lehet kötődés – egyes amerikai üzletemberek vagy politikusok például büszkék arra, hogy nagyapjuk magyar, és még lobbiztak is Magyarországért.
Tehát a kötödés- és nyelv megmaradása mellett a kapcsolatoknak is jót tesz a nyugati szórványok támogatása.
Térjünk vissza Európába: az Európai Bizottság idén januárban elutasította az őshonos nemzeti közösségek jogait védő nemzeti kisebbségvédelmi akciót, és nem kezdeményez jogalkotást a nemzeti kisebbségek jogairól. Erről mi a véleménye? Lát-e előrelépési lehetőséget ebben az ügyben?
Nagyon fontosnak tartom ezt a kezdeményezést, anno még Facebook-hirdetéseket is tettem fel erről, és mindenkit támogatásra biztattam. Tehát teljes mellszélességgel támogatjuk az ilyen típusú kezdeményezéseket.
De nagyon hiányoznak Európában a régi barátaink, akik mellénk állnának egy ilyen ügyben. Akkor könnyebb lenne ennek az átvitele.
Azok az országok ugyanis, ahol nemzeti közösségek vannak, összezárnak és elutasítóak.
Az uniós politikában is fontos lenne ezt témává tenni, hogy lehessen róla vitatkozni. Sajnos ez jelenleg nem téma az Unióban. Ennek megváltoztatásához minden magyarországi politikai szereplőre szükség lesz, ellenzékire és kormánypártira is.
Vannak ugyanis területek, ahol tényleg a 24. órában vagyunk – 10-20 év múlva egyes városokból teljesen el fog tűnni a magyar közösség.
A korfát nézve pedig a folyamat gyorsulni fog: a határon túli magyar fiatalok jobb esetben Magyarországon, rosszabb esetben Nyugat-Európában kötnek ki.
A határon túliak túlnyomó többsége hagyományosan a Fideszhez húz. Az interjúban ugyanakkor azt mondta: még a külhoni magyarságnak is jobb lesz, ha leváltják Orbán Viktort. Mivel tudja őket átcsábítani az ellenzékhez, és miért kellene nekik Önökre szavazni?
Az átlagos külhoni magyar állampolgár a helyi médiából tájékozódik, amely nem fogja megkeresni az ellenzéket. Ott olyan függőségi rendszer van, hogy az ellenzék nem kap megjelenési lehetőséget sem a hírportálokon, sem a televíziókban. Tehát sokkal nehezebb a helyzetünk.
Viszont, ahogy Márki-Zay Péter szokta mondani, mi akkor is szeretjük a külhoni magyar testvéreinket, ha nem ránk szavaznak. Alternatívát szeretnénk felmutatni, tisztességgel, becsülettel.
Aki vágyik arra, hogy kipróbáljon más politikai szervezetet, annak itt vagyunk.
Vissza kell tekinteni, hogy a sok tusnádfürdői ígéret közül mi valósult meg – rengetegszer elhangzott például az önrendelkezés, mégis távolabb vagyunk ettől, mint bármikor. Meg fogyunk is.
És egy erősebb, az Európai Unióban tisztelt anyaország teljesen máshogy tud kiállni a külhoni magyar nemzetrészekért. Néha a lengyelek mellettünk vannak, de ezenkívül jelenleg nem nagyon van barátunk. Magyarország a nemzetpolitikában is egyedül maradt.
(Ez a cikk az egységes ellenzék programját bemutató interjúsorozatunk része. A többi interjú itt érhető el.)
