A porított zöld ital hatalmas rajongótáborral rendelkezik Tokióban, ahol minden szombaton hosszú sorok kígyóznak a The Matcha Tokyo kávézójához. A divatos, minimalista kávézóban a személyzet öntöttvas vízforralót és bambuszkanalat használ. Mindkettő a matcha hagyományos japán készítéséhez kell, amelyet „chanoyu”-nak hívnak, ami szó szerint azt jelenti, hogy „forró vizet a teához”, de a világban „teaszertartásnak” fordítják.
Tokión túl a matchakávézók és -bárok a világ más pontjain is látványossággá váltak, Stockholmtól Melbourne-ön át Los Angelesig. A matcha 2019 óta állandó eleme a Starbucks, 2020 óta pedig a Dunkin étlapjának. Pedig ezt a meglehetősen népszerű italt Nyugaton sokáig szkepticizmus övezte.
Zöld arany
A matcha egy zöldtea-fajta, amelyben a fiatal tealeveleket kőmalomban porrá őrlik. Más teákkal ellentétben, amelyeknél a leveleket áztatják, majd fogyasztás előtt eltávolítják, a matchaport forró vízbe keverik.
A matcha valójában Kínából származik, Japánba 1250 körül került be, ahol az 1500-as évektől kezdve kulcsszerepet játszik a teaszertartásokban. Bár a Japánban szolgáló portugál jezsuita misszionáriusok már ekkor felfedezték, de a világ csak a 19. században kezdett el érdeklődni a matcha iránt.
Fotó: Depositphotos
A 19. század végétől kezdődően világkiállításokat és vásárokat kezdtek el rendezni európai és amerikai városokban, ahol a világ minden tájáról érkező közönség előtt a japánok bemutathatták a művészetüket, a találmányaikat és a kultúrájukat. A kiállításokon gyakran tartottak chanoyu bemutatókat, miközben mind a japán kormány, mind a teaipar erőteljesen népszerűsítette a japán zöld tea minden fajtáját, beleértve a matchát is.
A zöld kásától a borsópüréig
Bár az áztatott japán zöld tea a 19. századi Amerikában vált népszerűvé – ahol általában tejjel és cukorral kortyolgatták –, a matcha kezdetben nem nyerte el a nyugati ízlés tetszését – írja a The Conversation cikkírója, aki Japában ösztöndíjasként kutatta a teaszertartásokat.
Megemlíti Eliza Ruhamah Scidmore amerikai újságírót és utazási írót is, aki a XVIII. században évtizedeket élt Japánban, és 1891-es könyvében még „egy tál zöld kásaként” írja le, ami „keserűbb a kininnél”. Mások arról számoltak be azokból az időkből, hogy porított levelekből készül, zöldes színű és sűrű, mint a borsóleves. Illatos, de nem túl ízletes”.
Korabeli újságcikkekben hasonló élményről írtak a világutazók: „Kevés európai tudja meginni anélkül, hogy nagyon boldogtalannak érezné magát”. Anna de Montaigu grófnő is beszámolt egy teázásról, amelyen részt vett az 1904-es St. Louis-i világkiállításon. A matcha ízét „kiválónak” nevezte, de amerikai olvasóit így figyelmeztette: „Cukor és tejszín nélkül isszuk ezt a drága teát... még ha nem is kellemes a beavatatlanok ízlelőbimbóinak.”
A szertartás alapvetése
Ennek ellenére ma ott tartunk, hogy megőrülnek az emberek a matcháért, bár már a legendás teaszertartás nélkül. Az úgynevezett chanoyu ugyanis nem csak egy egyszerű felszolgálás. Egy olyan hagyomány, amely magában foglalja a matcha, valamint az ételek kínálásának és elfogyasztásának módjait. Ezeket pedig különböző iskolák máshogy tanítják.
Fotó: Depositphotos
Az órákon a diákok megfigyelés és gyakorlás útján sajátítják el, hogyan legyenek jó házigazdák, vagy vendégek. Ismereteiket a gyakorlatban is alkalmazzák a hivatalos teázási összejöveteleken, az úgynevezett „chaji” keretében. Ez három-négy órán át is eltarthat, és magában foglal egy többfogásos vacsorát – a „kaisekit” –, több kör szakét, valamint a faszén kezelését is.
A modern őrület: mathca latte
A matcha latte matchaporból, vízből, valamint állati vagy növényi tejből készült habos és krémes állagú ital. Sokan az ízén túl az egészségügyi hatásai miatt szeretik. A matcha teapor ugyanis gazdag antioxidánsokban, vitaminokban és ásványi anyagokban, így a matcha latte fogyasztása vitalizáló hatású, és segíthet a koncentráció javításában. Emellett a benne található L-teanin nevű aminosav enyhe nyugtató hatással rendelkezik, ami hozzájárulhat a stressz csökkentéséhez.
Kétféle matcha van: az egyik sűrű teaként – koichaként –, a másik hígabb teaként, az úgynevezett „usuchaként” készül. Mindkettőhöz édességek járnak – magyarázza a The Coversation írásában Rebecca Corbett, a Dél-kaliforniai egyetem japán ismeretek tanára, aki azt is felkutatta, hogy a századforduló környékén ha ritkán, de nyugati nők is végeztek Japánban teaszertartási tanulmányokat.
Ida Trotzig 1888 és 1921 között élt Japánban, ahol chanoyu órákat vett. Miután visszatért Svédországba, 1911-ben kiadott egy könyvet a teaszertartásról, 1905-ben a kiotói Urasenke Teaiskola pedig három amerikai nővért, Helen-t, Grace-t és Florence Scottfield-et fogadta tanulóként. A lányokról kimonót viselő, japán stílusú hajjal készült fénykép jelent meg az iskola havi magazinjának egyik számában 1908-ban – ami főleg akkoriban ritkaságszámba ment.
Szertartás nélküli matcházás
A tudósok még nem jöttek rá pontosan a matcha közelmúltbeli globális fellendülésének okaira. De érdemes átgondolni néhány dolgot. Először is, egyértelmű, hogy a közösségi média, különösen az Instagram és a TikTok, nagy szerepet játszik benne. Az élénkzöld ital esztétikailag igen vonzó látvány, de számos egészségügyi előnye is lehetővé tette, hogy csatlakozzon más szuperélelmiszerek sorába, mint az acai bogyók vagy a kombucha mögé.
Aztán ott van az is, ahogyan a nyugatiak gyakran mitologizálják Japánt az „ősi bölcsesség” forrásaként. Ehhez társul még egy különös rajongás a hagyományos japán életmód és ételek – beleértve a matchát is – iránt.
Végül az embereket vonzza a chanoyuhoz kapcsolódó minimalista esztétika, amely más japán történetekben, például a sziklakertészetben vagy a kalligráfiában is tapasztalható.
Érdekes módon a mai fogyasztók túlnyomó többsége nem a chanoyu során issza a matchát, még akkor sem, ha a matcha-árusok a hagyomány esztétikájából merítenek. A 19. század végén nem lehetett teaszertartás nélkül matchát inni. Az italt pedig mindig natúr tej, aroma vagy édesítőszer nélkül szolgálták fel. Ma pedig a matcha új életre kelt, és szinte bármilyen módon elkészítik: vaníliával, tejszínhabbal, fahéjjal, bármivel. Így maradnak fenn évszázados hagyományok a modern világba ágyazódva.
