Akár száz vállalati bank is megélne Magyarországon?

Ön szerint is túl sok bank van Magyarországon, 5-6 nagybank is elég lenne, ahogy azt a minap Matolcsy György felvetette?

A jegybankelnök úr az univerzális nagybankokról szólt, amelyek a lakossági ügyfeleket is széles szolgáltatási spektrumon szolgálják ki. A lakossági termékek és szolgáltatások jellemzően jól sztenderdizálhatók, így ezek esetében a kiszolgálás költséghatékonyságánál meghatározó tényező a méret. Azaz a széles lakossági ügyfélkört hatékonyan, alacsony önköltség mellett és ennek következtében kedvező áron csak nagy volumenben lehet kiszolgálni. Egy közép-európai, 10 milliós, fejlődőképes országban az említett követelmények számszerű letükrözése az 5-6 univerzális, lakossági fókusszal is rendelkező nagybank, mely a mai létszámnak mintegy fele.

Már a feleződés jegyében foganhatott az az ötlet, hogy a lakossági üzletággal egyaránt rendelkező MKB Bank, Budapest Bank és Takarékbank egyesüléséből létrejöjjön egy „szuperbank”?

Ezt az újságokban én is láttam, azonban most nem kívánom kommentálni. Mindazonáltal kétségtelen, ha néhány évtizedre előretekintünk, lesz olyan bank, amelyik a lakossági üzletágát adja át, másnak esetleg az anyabankjai egyesülnek, találkozhatunk majd szerves növekedéssel, s bizonyára lesz olyan bank is, amelynek megtorpan a fejlődése. A magyar pénzügyi szektor szereplőinek összetétele, a versenyben maradó bankok erősorrendje eddig is rengeteget változott, most is izgalmas időszak elé nézünk. 

S hány, kizárólag vállalati irányultságú bank lehet életképes?

A vállalati bankolásban más a képlet. Itt azt látjuk, hogy a nagy európai vagy globális bankházak homogén módon vannak és lesznek is jelen minden olyan térségben, ahol az ő multinacionális kiterjedtségű ügyfélkörük tevékenykedik. Azaz a globális nagybankoktól a globális cégek elvárják, hogy minden egyes országban megfelelő kiszolgálást biztosítsanak, amihez helyi jelenlétre van szükség. Ez úgy is igaz, hogy egy adott ország befektetői olyan piacra lépnek meg szívesen, ahol a megszokott, megbízható pénzügyi partnerük szolgáltatásaira bizton számíthatnak. Mindez nem véletlen. A vállalati ügyfélkör a középvállalati szinttől kezdve már máshogy működik, azaz egyedi kiszolgálást igényel a növekedéshez, a méretugráshoz, a kiszámítható üzleti tevékenység pénzügyi kereteinek biztosításához. Ebben a nemzeti, a cégcsoporti és a személyes szakértői kötődések meghatározóak. Ezt jó ideje tudjuk mi is, hiszen hozzánk egy tucatnyi országból települt kereskedelmi bank, s ezen országokból érkezett a működőtőke-beruházások 85 százaléka. Azon országok, ahonnan hozzánk jöttek bankok, vagy ahová innen mentek, adják az export-import forgalmunk háromnegyedét. Azaz vállalati oldalon minden olyan országgal, amely kapcsán tőkeberuházásban gondolkozunk, úgy kell számolnunk, hogy Isten hozta az ő vállalati bankjaikat, illetve nekünk is érdemes náluk helyi bankot venni vagy alapítani. Nálunk például még szükség lenne svájci, angol, spanyol, közel-keleti, japán, további kínai, ausztrál, kanadai bankokra, s a külgazdasági „kifektetési” stratégiánkat nekünk is meg kell alapoznunk a helyi pénzügyi jelenléttel. Ahhoz, hogy tevékenyen alakítsuk a jövőnket, idehaza természetesen egy erős, regionálisan verseny- és terjeszkedőképes bankszektorra van szükségünk. Így azt kell, hogy mondjam, eljött a bankszektor további felértékelődésének az ideje, a benne gyűlő tőkeerő és technológiai versenyképesség a nemzet ereje és kompetitív előnye.

El kell törölni a tranzakciós illetéket

Mit szól a jegybank versenyképességi programjában megfogalmazott kritikához, miszerint a hazai bankok nemzetközi összehasonlításban drágák, túl magas költséggel működnek?

Világosan kimutatható, hogy Magyarországon a bankok által felszámított díjak pontosan annyival magasabbak a környező országokénál, amennyivel az összesített adóterhek. Ebből logikusan következik, hogy ha átalakul a tranzakciós illetékek rendszere, és tovább lépünk a teljes kivezetés irányába, akkor a magyar lakosság máris kedvezőbb áron fog bankolni. A Bankszövetség nagy tisztelettel kérte a Pénzügyminisztériumot, hogy abban a pillanatban, amikor az azonnali fizetési rendszer elindul és általánossá válik, töröljék el a tranzakciós illetéket. Tény, hogy a tranzakciós illeték bevezetése óta a készpénz otthon tartása jelentősen növekedett, ami nemcsak önmagában véve drága mulatság, hanem a szürkegazdaság egyik utolsó támasza. Üdvözöljük, hogy a Pénzügyminisztérium odafigyelt az érveinkre, és törvényjavaslata az általunk is javasolt szakmai irányt mutatja. Rövidesen a bankokon lesz a sor, hogy megfelelő lépésekkel egy megújított pénzügyi rendszer alapjait rakjuk le. A továbblépést a lakossági pénzforgalom digitalizálása fogja elhozni. Ahol kártyával vagy más elektronikus úton egyenlítjük ki a számlát, ott nemcsak gyorsak és egyértelműek a folyamatok, hanem az adófizetés is nagy biztonsággal megtörténik. Pont azért kértük, hogy az azonnali fizetések elindulásával töröljék el a tranzakciós illetéket, mert a pénzforgalmunk szinte egyetlen ugrással a világ élmezőnyébe kerülhet, ami a gazdaság gyors fehéredését is magával hozhatja. Hozzáteszem, a magyar bankszektor úgy készül az új fejlődési szakaszra, hogy közben elsődleges szempontként biztosítja a pénzügyi folyamatok már most is elismert, nemzetközileg ma is a legjobbak közé tartozó biztonságát. Elkötelezettek vagyunk e területen is.

A bankszektor száz százalék alatti hitel/betét aránya megerősíteni látszik a jegybankelnök megállapítását, miszerint még az utóbbi idő kihelyezési boomja ellenére is vannak a banki hitelezésben növekedési tartalékok. Egyetért ezzel?

A magyar gazdaság hiteleinek az egyharmadát biztosítja a magyar bankszektor, a kétharmada pedig a vállalatok tulajdonosaitól vagy azok bankjaitól, jellemzően külföldről származik. Az az elsődleges célunk, hogy a hazai bankszektorra pontosan akkora hitelállomány jusson, amennyi az ország gazdasági aktivitása alapján logikus. Ez a jelenlegi 2-3-szorosa. Ez természetesen hatékonysági és árkérdés is. Azt szeretnénk, ha a magyar vállalatok a magyar bankok hiteleiből fejlesztenének, erősebb és terjeszkedésre képes szintre erősödnének. Célunk csak az lehet, hogy a fejlődés szerves módon történjen meg, azaz abban és úgy fejlődjön, amire a leginkább szüksége van az adott vállalkozásnak és az országnak. Az uniós programok jellemző hátránya ugyanis, hogy a vállalkozás nem azt csinálja, ami a szerves fejlődéséhez szükséges, hanem azt, amire pénzt kap. Készülnünk kell arra az időre, amikor a magyar kkv-k hazai bankhitelekből tudnak majd szervesen terjeszkedni, és regionális szerepre törni. Jó hír, hogy ma a magyar bankszektor likvid, van forrás a kihelyezésekhez, van kockázatvállalási hajlandóság is, és van felelős, szakértő, tanácsadó kapacitás is.

Tíz évig is kitarthat a likviditási bőség

De ez a forrás ahhoz is elegendő, hogy a kihelyezések mellett még állampapírt is tudjanak vásárolni?

Megszületett az a gazdaságpolitikai döntés, hogy a magyar gazdaságot középtávon lényegében kizárólag belföldiek finanszírozzák. Ebben a bankszektornak megvan a feladata, hiszen az állampapír-értékesítésben a fióki munkatársak és tanácsadói hálózatok révén mégis csak a pénzügyi intézmények a meghatározó szereplők. S ha kijönnek újabb, a mostaniaknál vonzóbb kamatozású állampapírok, a bankrendszer akkor is el fogja látni az ezek terítésében rá háruló feladatokat. Ha viszont majd arra lesz elsősorban szükség, hogy további forrásokat találjunk a hitelezéshez, akkor a bankok majd erre fognak összpontosítani, s megteremtik hozzá a hazai és a nemzetközi forrásokat. Ma korlátot a likvid piacok miatt nem érzünk. A gazdasági válság utóhatásaként ugyanis az európai és a magyar lakosság is óvatosabb, nagyobb mértékben takarít meg, mint amennyire eladósodik. S mi arra számítunk, hogy ez az állapot nagyjából még egy évtizedig fennmaradhat.

Mintha azonban az óvatosság észszerűtlenséggel párosulna. Az MNB minap publikált prudenciális jelentése szerint ugyanis az alacsony kamatkörnyezet ellenére évek óta a betétek adják a bankok forrásainak a négyötödét. Ez mivel magyarázható?

A bankbetétek mögött ott áll a hazai bankszektor, amelynek a biztonsága kiszámítható, nemzetközileg is a legkiválóbbak közé tartozó, a kényelmi szolgáltatásai a lakosság rendelkezésére állnak, így tehát sok észszerű előnyével is lehet számolni. Az embereknek az is lényeges, hogy a bankokban elhelyezett forrásuk likvid legyen, azaz azt lényegében azonnal a szükségessé vált célra tudják fordítani. Márpedig a bankbetétek a létező leglikvidebb befektetési eszközök. Továbbá van egy speciális tulajdonságuk: minden kamatforduló napján valamilyen mértékben bizonyosan növekednek. S még ha egy lekötött betétet is kell feltörni, az azon a legutolsó kamatfordulóig összegyűlt növekmény is megmarad és rendelkezésre áll. Ezzel szemben az értékpapír-alapú megtakarítási formáknál futamidő közben kiszámíthatatlan, hogy azok értéke mikor emelkedik, s mikor csökken.

Nem érzi ellentmondásosnak, hogy az MNB szeretné, ha a banki verseny éleződne, ugyanakkor még legalább két évig az NHP Fix torzítja e konkurenciaharcot?

Mi bankárok hagyományosan az együttműködés emberei vagyunk. Nekünk nem az esetleges ellentmondásokat kell keresgélni, hanem a lehetőségekből kihozni a maximumot. Ez így volt száz éve, és így lesz a következő évszázadban is. Vagyis, ha az árazásban van egy külső rásegítő hatás, akkor az a kérdés, hogy tudunk-e versenyezni a vállalatok hatékony fejlesztésében. Nem is csak a hitel összege a kérdés, hanem az, hogy tud-e a vállalkozás olyan reális hitelcélt megfogalmazni, amihez a bank felelősen adhat forrást. Ezt követően azt kell még mérlegelni, hogy milyen áron szabad az adott kockázatú cégnek hitelt adni. Ha ugyanis ezt egy bank drágán teszi, akkor kiszívja a cégből a nyereséget. Ezzel a bank csak látszólagosan és csak rövid távon jár jól, ugyanis visszafogja az ügyfele fejlődését. A jövő a megerősödő cégekben van, ezek révén aztán tisztességes bevételt ér el az a bank, amelyik végig támogatta ezek fejlődésének az útját. Természetesen a kockázattal is számolni kell, ami nagyon komoly szakértői kérdés. Mi, bankárok jellemzően hosszú távon gondolkodunk, a fő banki érték a bővülő, erős ügyfélkör. Márpedig az NHP Fix pont ahhoz járul hozzá, hogy a bankszektor ne kényszerüljön a vállalati nyereség kiszívására, ehelyett inkább a cégek növekedésére helyezze a hangsúlyt.

Feltehetően örül annak a javaslatnak, miszerint a bankok 80 százaléknál nagyobb mértékű garanciát is igénybe vehetnének, hogy a kockázatosabb ügyleteket is képesek legyenek megfinanszírozni.

A garanciáknál az a kérdés, hogy egy bank tud-e a cégek nagyobb fejlesztési terveihez nagyobb összegű hitelt adni. Azokat tartjuk a legjobban segítendő, támogatandó ügyfeleknek, amelyeknél zökkenőmentesen lezajlott a generációváltás, rendben van a tulajdonos és a menedzsment, valamint a cég piaci növekedésre képes. Ők a jövő. Vannak azonban olyan cégek, melyeknél a fejlődést segíteni kell tanácsadással és hitelgaranciával. Örülünk, hogy a magyarországi hitelgarancia-szervezetek Európán belül a legaktívabbak közé tartoznak. Ez azt mutatja, hogy még ha a magyar vállalkozások kockázatosabbak, a fizetőképességük rosszabb is, a hitelgarancia révén mégis képesek olyan fejlesztési hitelekben részesülni, amelyek révén a szerves fejlődésük minősége és gyorsasága egy szintet ugorhat.

Slágertéma, hogy sok a készpénz, sorra jönnek az ötletek, hogyan lehet elérni ennek a csökkenését. Ön mit mond?

Csakis pozitív ösztönzőkkel. Mindenekelőtt azzal, ha az új fizetési formák annyira kényelmessé és általánossá válnak, hogy ezek miatt a társadalom egyre nagyobb része tér majd át azok használatára. Azt nem hiszem, hogy a nyolcvanéves nagynéném átáll majd a netbankra. Viszont tapasztalataim szerint a társadalomban folyamatosan nő azok aránya, akikhez a digitális megoldások közel állnak, és nyitottak az újításokra. Itt most nemcsak a fiatalabbakra gondolok, az idősebb generáció tagjai közül is egyre többen kezdenek használni digitális eszközöket. A bankszektor pontosan olyan tempóban húzza magával a pénzügyi fejlődést, ahogy a társadalom ezt be tudja fogadni. Azaz nem rohanunk előre, de nem is maradunk le ebben. Ma a legnagyobb banki beruházásokat ezek a fejlesztések jelentik.

Egy tanyáról is elérhetők a globális pénzpiacok

S mikor jön el az az idő, amikor már egyáltalán nem kell bankfiókba menni, még egy hiteligénylés miatt sem?

Már évek óta vannak erre kiváló példák, de mindig az a legnagyobb kérdés, hogy a szabályozás képes-e lépést tartani a jövővel. Ma azt látjuk, hogy az adatvédelmi kérdésekben további lépésekre van még szükség, hogy ezek a megoldások teljes körűen elterjedhessenek. Például arra, hogy ha az ügyfél hozzájárul az adatai banki felhasználásához, akkor azokat a bankszektor azonnal és elektronikus formában meg tudja kapni. Ez ugyanis megnyitja az utat ahhoz, hogy a lakosság a legkorszerűbb szolgáltatásokhoz automatikusan és olcsón hozzáférhessen. Mondok egy érdekes adatbányászati eredményt: ha valaki precízen megadja a bankkártya-költési adatait, abból a rendszer igen nagy pontossággal meg tudja mondani, hogy mekkora a havi rendszeres jövedelme, és milyen a vagyoni háttere. Ezek alapján pedig a mesterséges intelligencia segítségével ideális pénzügyi szolgáltatásokat lehet a számára ajánlani. A múltbeli adózási adatokból pedig például az optimális hitelkeretet lehetne meghatározni, sőt még a hitel árazása is kedvezőbb lenne. A digitális korszakhoz új, előremutató, jövőbelátó szabályrendszerre lesz szükség, ebben a környezetben tudnak villámgyorsan elterjedni az új banki szolgáltatási megoldások. Amelyik ország hamarabb lép, versenyelőnybe kerül.

De mi van azokkal, akiknek esélyük sincs átállni, mert olyan kis településen élnek, ahol nincs internet-hozzáférés, nincs kártyaelfogadás, s bankfiók sincs a közelükben?

Menjünk sorban, és így oldjuk meg a problémákat. Az internet-kiépítéssel igen jól állunk, tehát a globális pénzpiacokhoz akár egy tanyáról is egyre több helyen hozzá lehet férni. A kártyaelfogadás a helyi boltokban lehet, hogy még probléma, nincs is rá azonnali megoldás. Ám rövidesen jön az azonnali átutalás, amely mobilalkalmazásokon keresztül már megoldást fog hozni. Erre már vannak jó példák a világban, és közel sem csak a legfejlettebb régiókban. Nyilvánvalóan, aki erre nem nyitott, az még egy ideig a készpénzt fogja használni, de szerencsére ez a hátrány a társadalom egyre elenyészőbb részét érinti. Bízunk abban, hogy a jelentős fejlesztések mellett a pénzügyikultúra-képzések is sikert hoznak és a fiatal generációk minden tagja értelmesen, s gondosan tudja majd használni a magyar bankrendszer által felkínált, élenjáróan biztonságos, digitális pénzügyi szolgáltatásokat.