Március 2-án tette közzé első olyan Twitter bejegyzését Donald Trump, az Egyesült Államok elnöke, amelyben azt hangoztatta: "Ha egy országnak akkora sokmiliárd dolláros külkereskedelmi hiánya van gyakorlatilag minden fontos partnerével szemben, akkor a kereskedelmi háború jó, és könnyen nyerhető". Ezt követően vetette fel, hogy pótlólagos vámot vetnek ki acél- és alumínium-behozatalra.
Mindez azonban csak a nyitány volt, és azóta több másik frontot is nyitott Trump. Így előbb csak a kínai termékek egy kisebb, majd egyre nagyobb köre kapott külön vámot. De Európa sem úszta meg, mindennaposak az elnök fenyegetései, a célkeresztben leginkább a német autógyárak termékei vannak, amelyeket szeretne valamennyire visszaszorítani az amerikai piacon. Eddig 85 milliárd dollárnyi árutömeg az, amire valóban vámot vetettek ki, ami ugyan nem kevés, ám a teljes külkereskedelmi forgalomhoz képest nem olyan veszélyes - írja cikkében a Business Insider.
Jellemző egyébként, hogy a valós vámoknál sokkal nagyobb jelentősége van egyelőre a kommunikációs hadviselésnek, ebben pedig Trump elég határozott vonalat visz. Hogy után a gyakorlati megvalósítás és a következmények milyenek, mennyire hatásos mindez arra számos jel utal. A kereskedelmi partnerek a már életbe lépett termékkörökné visszavágtak, és ők is számos termékre vetettek ki vámot. Egyelőre ugyanakkor az amerikai részről kivetett acél és vámtermékek, illetve az európaiak által sújtott motorok, és élelmiszeripari termékek amelyek drágulhatnak. Jellemző egyébként, hogy a terméklista többször olyan termékekkel is fel van turbózva, amelyekben nincs mérhető külkereskedelmi forgalom, így például Kína vámot vet ki az amcsi import kitömött állatokra, körhintákra, pipákra, írógépekre és élő csirkékre. Míg az USA vámot vet ki a kínából érkező alaszkai tőkehalra, a nukleáris erőművekre, űrhajókra, aksiról menő vonatokra és a rambutánra.
Aki először csak 2016-ban, az elnöki kampányban szembesült Trump elveivel, annak meglepő (és talán érthetetlen is) a külkereskedelem kapcsán mutatott harciassága. Pedig számára ez nagyon régi vesszőparipa. Még milliárdos celeb sem volt, amikor 1990-ben a Playboy amerikai kiadásában megjelent interjúban protekcionista húrokat pengetett. Már akkor azt mondta, hogy a külkereskedelmi partnerek kifosztják az USA-t. Közel harminc év telt el a nyilatkozt óta, amikor azt mondta, hogyha rajta múlna minden Mercedesre vámot vetne ki, ahogy a Japánból érkező elektronikai termékekre is.
Trump viselkedése tehát visszavezethető a korábban képviselt álláspontjára, ám így is sokakat meglepett, hiszen az elmúlt évtizedekben az Egyesült Államok a szabadkereskedelem élharcosa volt, az ő tevékenységüknek köszönhető a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) létrehozása és annak szabályainak elfogadtatása. Más kérdés, hogy Kína kapcsán még az amerikai állásponttal nem feltétlen szimpatizáló szakértők is megjegyzik, ők elsősorban a WTO előnyeit, a vámok lebontását élvezik, miközben a piacaikat nem nyitják meg a nyugati vállalatok előtt. Emellett az is valós panasz, hogy Peking hallgatólagos támogatásával élnek vissza mások szellemi termékeivel a kínai vállalatok.
Részben a fentiekkel, részben a felhalmozott legnagyobb külkereskedelmi többlet miatt támadja Trump legélesebben Kínát. Az esetükben 74 milliárd értékben vetettek ki eddig vámokat, 400 milliárd dollárnyi kínai importot pedig megfenyegettek az amerikaiak. KAnada, Mexikó és az EU ehhez képest sokkal kényelmesebb helyzetben van. 26, 6 illetve 11 milliárd értékű árura vonatkoznak csupán a vámok, és a fenyegetett import mennyiségi is 200 milliárd, tehát jóval kisebb, mint Kína esetében.
Az eddig amerikai oldalról kivetett vámok, illetve a viszonossági alapon bevezetett európai és kínai büntető intézkedések már éreztetik a hatásukat több termék esetében is. Az acél (US midwest hot-rolled coil steel) ára például hozzávetőleg 40 százalékkal ugrott meg. Az éve elején még 669 dollár volt egy tonna ára, míg az utóbbi napokban 900 felett forgott. Ez pedig számos más termék árára is kihat, leginkább egyébként az építőipar szenvedi meg a drágulást. Fordított a helyzet azoknál a termékeknél, amelyet Amerika értékesített a nemzetközi piacokon. Ilyen például a szója, amelynek legnagyobb exportőre az USA, legfontosabb piaca pedig Kína volt. A vámok miatt dráguló termék iránt ugyanis csökkent a kereslet, emiatt pedig eladatlan készletek lettek. Mindezek következménye a szója árának csökkenése, a májusban még 1000 dollár felett forgó árucikk júliusban már csak 878 dollárt ért tonnánként.
A fentiek tehát egyértelműen jelzik, hogy a kereskedelmi háború messze nem olyan egyszerű dolog, mint ahogy azt Donalt Trump sugallja. A mára globálisan kontinenseket átszövő értékláncok ráadásul még ezen a helyzeten is csavarnak egyet, hiszen az sem ritka, hogy adott nemzethez tartozó vállalat egy másik kontinensen készíti a termékeit, így esetleg a vámok egészen más hatást eredményeznek, mint azt az ameriai adminisztrábió szereznté. Ettől függetlenül könnyen lehet, hogy Trump végül eredménnyel jár , és javulni fog az USA külkereskedelmi egyenlege, ám ahogy minden háborúnak a kereskedelminek is lesznek áldozatai.
