Bár az Amerikai Egyesült Államokban a világjárvány a szeptemberi csúcs után épp leszálló ágba ért, és a gyerekeket is elkezdték oltani, új aggasztó tendencia körvonalazódik: egy tanulmány szerint a szarvasok elkaphatják a koronavírust az emberektől, és elsöprő számban adhatják át más szarvasoknak. Ez az első bizonyíték arra, hogy az állatok a vadonban is terjesztik a vírust – írja a Guardian.
A kilenc hónapon keresztül megfigyelt iowai szarvasok egyharmada volt aktív fertőzött, de tavaly november és január között a szarvasokon végzett tesztek 80 százaléka pozitív volt – derül ki az ominózus tanulmányból.
Az elemzés azokon a korábbi eredményeken alapul, amelyeket más amerikai államokban mértek, ezek szerint a szarvasok egyharmada volt kitéve a vírusnak, és az emberekhez hasonlóan antitesteket fejlesztettek ki. Viszont érdekes, hogy az aktív fertőzések magas aránya ellenére sokkal kevesebb ideig tart a fertőzésképes állapot náluk. A tanulmány rámutat, hogy a vírus nagy valószínűséggel több különböző kölcsönhatás révén terjedt át az emberről a szarvasokra, s most már a szarvaspopulációkban fertőz tovább.
A tanulmányt végző tudósokat sokkolták az adatok. Azt már tudták, hogy a szarvasok is megfertőződhetnek a koronavírussal, de a számok különösen megdöbbentették őket: ötből négy szarvas pozitív lett a vizsgált időszak tetőpontján, ám leginkább a magas vírusterhelés, vagyis a fertőzöttek vérében mért kirívó víruskoncentráció az, amely „igazán megrázó” - mondja Suresh Kuchipudi, a Penn State Egyetem Virológiai Klinikájának professzora és a tanulmány társszerzője.
Meglepték őket a genetikai elemzések meglehetősen egyértelmű összefüggései is, amelyek összekapcsolják az emberi átvitelt az állatokkal, majd a gyors átvitelt a szarvasok között.
"Ha a szabadon élő szarvasokba is átterjed a vírus, akkor az futótűzként fog végigszaladni az állományon" – jelentette ki Vivek Kapur, a Penn State Egyetem mikrobiológiai professzora és a tanulmány társszerzője.
Ez az elemzés ugyan Iowára korlátozódott, de a kutatók úgy vélik, hogy a széles körben elterjedt fertőzés ugyanolyan valószínű a szarvasok körében a többi államban is. Az Észak-Amerikában nagy számban előforduló és a vadászok kedvelt célpontjainak számító szarvasok nagyon érzékenyek a SARS-CoV-2-re, és simán megfertőződhetnek, ha vírussal fertőzött szennyvizet isznak, ha kidobott élelmiszert legelnek, vagy olyan aljnövényzetet rágnak, ahová emberi köpés vagy széklet került.
"Ha bármilyen forrásból kapcsolatba kerülnek a vírussal, akkor megfertőződnek. Magas a valószínűsége annak, hogy az állat megkapja a fertőzést, még akkor is, ha személyes találkozó soha nem történik az emberrel" - mondja Kuchipudi.
Szomorú, de ezek az eredmények más vadon élő állatokra is vonatkoznak, ezért minden bizonnyal más állatok is megfertőződnek és terjesztik a koronavírust világszerte, ami megnehezíti a vírus felszámolását és az új változatokhoz vezethető mutációk megelőzését.
A többi állat sem kivétel
- A világ több pontjáról is jelentették a SARS-CoV-2-t macskákban, kutyákban, görényekben, nyércekben, oroszlánokban, tigrisekben, pumákban és gorillákban. A denveri állatkertben élő hiénák nemrégiben pozitívak lettek, ez pedig az első megerősített eset emberek által fenntartott vadállat populációból.
- 2020 augusztusában egy utahi nyércfarmon kitört járvány miatt a nyomozók a közeli vadonban élő nyércekből vettek mintát, és néhánynál közülük aktív fertőzéseket, valamint antitesteket találtak.
- Tavaly novemberben Dánia 17 millió nyérc leöléséről döntött, miután a vírus az emberekről a tenyésztett állatokra, majd újra az emberekre ugrott vissza. Az állatállomány leölésével idén februárban végeztek. Ez az egyetlen dokumentált eset, amikor az állatok a koronavírust visszaadták az embereknek. Bár a vírus többször mutálódott, egyik sem volt veszélyes.
Már a Covid-19 világjárvány előtt is köztudott volt, hogy a koronavírusok megfertőzik az állatokat, és az Egyesült Államokban az általános koronavírusok elleni védőoltások szabványosak a háziállatok számára is. Egy másik, mára enyhe megfázásos tüneteket okozó koronavírus okozhatta az 1889-es világjárványt, amely 1 millió emberéletet követelt – és úgy tűnik, a szarvasmarhákra is átterjedt, amelyek szintén átadták a koronavírust a szarvasoknak. Ami aggodalomra ad okot, az az, hogy a SARS-CoV-2 hasonló módon mozoghat a szarvasok, a szarvasmarhák és az emberek között, és esetleg katasztrofális következményekkel járhat. Az állatok és az emberek között is terjedő vírusokat pedig sokkal nehezebb kiirtani.
"Sokkal nehezebb megszabadulni a vírustól, ha létezik egy kórokozó-hordozó, azaz bacilusgazda" - mondja Stanley Perlman, az Iowai Egyetem mikrobiológiai és immunológiai professzora.
Ugyanis attól még, hogy az emberek immunitást építenek ki a vírusokkal szemben, és a halálos áldozatok száma csökkenni kezd, a vírusok még nem tűnnek el. Az 1918-as világjárvány mögött meghúzódó influenzavírus még ma is itt kering. Perlman hozzáfűzi, hogy a koronavírus is mindig velünk lesz. Hogy milyen formában, nem tudja, de remélhetőleg egy legyengített változat lesz majd.
A fajokon átívelő fertőzés viszont újabb mutációkat eredményezhet, és nehéz megmondani, hogy ezek a változatok enyhébbek vagy súlyosabbak lesznek-e.
„Eddig még nem volt bizonyíték arra, hogy az állatokból az emberbe került volna, de minél több vírus kering és mozog, annál több lehetősége van a mutációra" – magyarázza Ellen Carlin, a Georgetown Egyetem Globális Egészségtudományi és Biztonsági Központjának kutatási adjunktusa.
Azt is kifejti, hogy állatokban rejtőzködő bacilusgazdára vonatkozó bizonyítékok egyre inkább rámutatnak arra, hogy több hosszútávú erőfeszítésre van szükség a vírus terjedésének megfékezése érdekében. Az embereknek szánt vakcinák például csak olyan messzire mennek, hogy megelőzzék azokat az eseteket, amikor egy vírus az állatok között kering.
„Jobb munkát kell végeznünk, hogy észleljük ezeket a vírusokat az állatokban, mielőtt azok eljutnának az emberekhez, és jobban meg kell akadályoznunk a tovább terjedést, mielőtt az megtörténne. Ez pedig olyan nagyon kemény kihívások kezelését igénylik, mint a földhasználati gyakorlatok megváltoztatása, az erdőirtás, az éghajlatváltozás vagy az urbanizáció kezelése” – mondja Carlin.
A szakértők szerint ehhez az egészségügyi ellátásba és a monitorozási rendszerekbe is be kell fektetni. A szarvasokon végzett vizsgálat nagyon kemény figyelmeztetés arra nézve, hogy sokkal jobban kell finanszírozni a vadon élő állatokkal kapcsolatos kutatásokat, nemcsak a SARS-CoV-2, hanem más fertőző betegségek esetében is. További kutatások azt is feltárhatnák, hogy az állatok terjesztik-e a vírust más fajok között, beleértve az embereket is, és hogyan.
Ha nem végeztek volna ehhez hasonló elemzéseket, Kuchipudi szerint az iowai szarvasok körében kitört járványok észrevétlenek maradtak volna.
„Ha úgy tetszik, csendes járvány zajlott a szarvasok között. És a tesztelésre vett minták nélkül ezt soha nem tudtuk volna meg” – teszi hozzá.
