Pénteken tette közzé a KSH a legfrissebb, márciusi inflációs adatot. Ahogy lapunk is beszámolt róla, az élelmiszerek esetén annak ellenére igen fájó drágulást mért a KSH, hogy itt van a legtöbb hatósági áras termék, ráadásul a hivatalos mérések és a boltban tapasztalt áremelkedés nem minden esetben fedik egymást.
Ráadásul a drágulás egy politikailag nagy becsben tartott szavazócsoportot, a nyugdíjasokat különösen erősen sújtja. Immár sorozatban nyolcadik hónapja, hogy nagy mértékben drágul a nyugdíjasok élete. Esély a helyzet megváltozására egyelőre nem látszik, sőt. Az orosz-ukrán háború következményeként ugyanis újabb lendületet vett az élelmiszerek áremelkedése, ami a társadalom legidősebb rétegét különösen érzékenyen érinti. Az ő fogyasztásukban ugyanis az aktívakénál sokkal nagyobb súllyal szerepel ez a termékkör.
Pedig hat termék(csoport) esetén a választások előtt egy adminisztratív döntéssel, az árstoppal a kormány gátat szabott bizonyos élelmiszerek drágulásának. Ez az intézkedés jelen formájában viszont csak május elejéig van érvényben. Nem véletlen, hogy Orbán Viktor szerdán tartott nemzetközi sajtótájékoztatóján is felmerült a téma, ahol a miniszterelnök úgy nyilatkozott, hogy mindenképpen meg szeretné tartani a lakosságot "védő" intézkedéseket (élelmiszerárstop, üzemanyagárstop, kamatstop), igaz, a korábbiakhoz képest annyival megengedőbb volt, hogy jelezte, egyeztetni kell a kérdésben az érintettekkel. Más kérdés, ha a miniszterelnök politikai érdekei úgy kívánják, akkor a hazai gazdasági szereplőkkel szemben bármikor szemrebbenés nélkül érvényesíti az akaratát.
Figyelemelterelésnek is jó lenne
Éppen ezért érdekes lenne, ha a vágtató infláció és az Európai Unióval való küzdelem közepette az árstopon még egyet csavarna a kormány, és eltörlés vagy meghosszabbítás helyett kiterjesztené azt. Például azért, hogy a korábbi álláspontját feladva megegyezzen Brüsszellel, ám az újabb gazdasági intézkedéssel elterelje az átlagemberek figyelmét a diplomáciai vereségről. Persze fordítva is értelmezhető lenne egy ilyen lépés, az árcsökkentéssel a szavazóbázisát stabilizálhatná a kormány, miközben az uniós források hiánya miatt egyébként a gazdaság egye nehezebb helyzetbe kerülne.
Átnéztük tehát a KSH pénteki adatai alapján, hogy mely termékek esetében mért extrém áremelkedést a hivatal, és mennyit kellene ezekért fizetni, ha az árstop szabályait alkalmazva az októberi szintre kellene a kiskereskedőknek mérsékelnie ezek árait.
Jó, hogy olcsó a liszt, de nem a pékeknek
A lakosság szintjén ugyan értelmezhető az árstop és a rezsicsökkentés, ám sok vállalkozás nem tud ezekkel élni. Ahogy az a napokban megjelent vendéglátópiaci körképünkből kiderült, ha egy étterem úgymond kereskedelmi mennyiséget akar egy-egy alapanyagból vásárolni, akkor piaci árat kell fizetniük. A pékségeknek még ennél is rosszabb a helyzetük, mert az „olcsó bolti liszt” nem alkalmas arra, hogy jó minőségű kenyeret süssenek belőle. Így a pékáruk legfőbb alapanyaga ugyan a kiskereskedelemben rögzített áron kapható, ám ez a kenyér esetében már nem érvényesül.
Nem véletlen, hogy mind a fehér, mind a félbarna kenyér ára 30 százalék feletti mértékben szállt el. A zsemle pedig a nagyjából 34 százalékos éves drágulással pedig még ezeken is túltesz. Amennyiben ezekre is kiterjesztenék az árstopot, az a kenyerek esetén 100 forintos árcsökkenést jelentene, és a fehér kenyér kilónkénti ára a KSH által mért 518 forintos szinthez képest 417 forintra csökkenne. A zsemle esetében pedig 25 százalékos lenne az áresés, ha az októberi szintre kellene visszavinni.
Más kérdés, hogy egy ilyen lépésnek felmérhetetlen következményei lennének. Ekkor ugyanis vagy az alapanyagokra is árstopot kellene hirdetni, vagy a pékségek zárnának be tömegesen, mert aligha tudnák a 20-25 százalékos árcsökkentést kigazdálkodni.
Jelzésértékű egyébként, hogy a finomliszttel ellentétben a rétesliszt nem árstopos termék. Ez egy év alatt 40 százalékkal drágult.
Luxus lett a tejtermék
A liszt és kenyér kombinációhoz hasonló a tej és a tejtermékek kapcsolata is. Amíg az alaptermék az árstop hatálya alá tartozik, addig a feldolgozott termékek vígan száguldanak a megfizethetetlen kategória irányába. Különösen azok a cikkek, amelyeket nem üzemszerűen, hanem nagyobb munkaerőigény mellett állítanak elő.
A KSH nem számszerűsíti a kézműves sajtokat vagy más különleges tejtermékeket, ám a legolcsóbb változat, a trappista is jelentősen drágult. A hivatalos kimutatás szerint éves szinten itt is 30 százalékos a drágulás, egy esetleges árstop pedig 25 százalékos kedvezményt adna a vásárlóknak, hiszen ismét 2000 forint körüli szinten lenne kapható egy kiló trappista.
Gyakorlatilag majdnem ugyanez a helyzet a tejföllel és a vajjal is. Egy kis dobozos tejföl a statisztikák szerint 220 forintba kerül, míg tavaly októberben 180 forintot kellett érte adni. Egy 10 dekás vaj márciusban átlagosan 412 forint volt, éves összevetésben 20 százalék feletti a drágulás, ráadásul ennek nagy része az utóbbi fél évben realizálódott, hiszen tavaly novemberben még 353 forint volt az átlagár.
A zöldségek is nagyot drágultak
A napi fogyasztási cikkek közül a zöldségek is nagyot drágultak, ami abból a szempontból nem meglepetés, hogy a minimálbérek 20 százalékkal ugrottak meg, míg az energia- vagy a műtrágyaárak még ennél is nagyobb mértékben nőttek. Így a burgonya 23, a káposzta és a paprika 27, az uborka 23 vagy a paradicsom árának 42 százalékos megugrása ezzel magyarázható.
Egy esetleges árstop itt is nagyon nehezen lenne végrehajtható. Azon túl, hogy az agráriumban több kormánybarát nagyvállalkozó tevékenykedik, az ágazatban nagyon sok kevésbé hatékony kisvállalkozási is található. Ők már most is nagyon ki vannak feszítve, alacsony a profitabilitásuk. Egy 20-25 százalékos árcsökkentés pedig tömeges csődöket idézne elő, ami politikailag megint ingoványos terület lenne, már csak azért is, mert feltehetően döntően Fidesz-szavazók vállalkozása dőlne be.
