Orbán Viktor moszkvai látogatásának időpontja nagyon nem tűnik optimálisnak, különösen annak fényében, hogy Oroszország olyan hadászati lépéseket tett, amelyek komoly fenyegetettséget jelenthetnek Ukrajnára. Keleti szomszédunkkal ugyan nem túl bensőséges a viszonyunk, ezt az utóbbi időszakban Szijjártó Péter többször is felemlegette. Kijev ugyanis az Ukrajnában élő kisebbségek jogait semmibe veszi, amit a Kárpátalján élő magyar kisebbség is megszenved. A magyar külügyminiszter az elmúlt hetekben tett nyilatkozataiban többször utalt arra, hogy amíg ez nem változik, addig nem fogunk segíteni mi sem az ukránoknak.
A helyzet persze ennél azért összetettebb, hiszen Magyarország tagja az Európai Uniónak, amely ugyan a külpolitikáját nem igazán tudja sikeresen összehangolni, ám összességében abban érdekelt, hogy a keleti határainál ne legyen fegyveres konfliktus. Ahogy részesei vagyunk a világ legerősebb katonai szövetségének, a NATO-nak is, amely viszont határozott fellépést mutat a vélt orosz agresszióval szemben. A múlt héten így az is felmerült, hogy amerikai katonák érkezhetnek Magyarországra a NATO oroszellenes lépéseinek eredményeként. Ez már csak azért is igen „pikáns” lenne, mert az elmúlt években mind az EU-t, mind a NATO tagokat tekintve Orbán Viktor lett Vlagyimir Putyin legfontosabb szövetségese. Ennek fényében persze nem túlzás, hogy Szijjártó Péter az orosz-ukrán konfliktus, illetve a magyar kormányfő moszkvai látogatása kapcsán azt hangoztatta, hogy a helyzet nem olyan veszélyes, mint amiről a hírek szólnak.
A gázbiznisznek jót tesz a feszültség
Azt persze nem tudjuk, hogy Szijjártó Péter csak a hazai közvélemény előtt akarta a kormányfői látogatást „tisztázni”, vagy valóban van olyan információja, amely azt támasztja alá, hogy a mostani incidens nem fog katonai cselekménybe, fegyveres összecsapásba torkolni. Ha megnézzük a felek érdekeit, akkor egyébként azt láthatjuk, hogy az ukrán válság által az energiahordozók piacán kialakult helyzet mind Oroszországnak, mind az Egyesült Államoknak kedvező. A Gazprom a korábban lekötött mennyiségeket így is leszállítja, a szabadpiacra szánt gázt és olajat ugyanakkor drágábban tudja eladni. Ez pedig az orosz GDP-t is fellendíti, és a költségvetés egyensúlyba hozásában is segít.
Amerika számára pedig azért kedvező a helyzet, mert a szénhidrogénárak emelkedéséből ők is sokat profitálnak, hiszen a palaolaj és -gáz kitermelése a mostani piaci árak mellett komoly nyereséget hoz az ottani cégeknek. Ez azért is lehet fontos Washington számára, mert a 2010-es években a kitermelési technológia fejlesztésének köszönhetően olajból nettó exportőrökké váltak, és földgázból sem szorulnak importra. A szektor vállalatai közül azonban a 2020-as nagy áresést követően a csőd szélére kerültek, így az utóbbi fél év erőteljes áremelkedése ezeknek a cégeknek is esélyt adott a túlélésre.
A gáz- és olajüzlet mellett arról sem érdemes megfeledkezni, hogy hiába szerepel még mindig sokak tudatában Oroszország valamiféle szuperhatalomként, és próbál Putyin is ennek szellemében fellépni a geopolitikai konfliktusokban, ez valójában legfeljebb katonai értelemben állja meg a helyét. Az orosz hadsereg ugyan egy Ukrajna elleni villámháborúra ugyan a szakértők szerint képes, ám egy elhúzódó konfliktus valószínűleg meghaladná a gazdasági teherbíró képességüket. Az elmúlt hetekben adott jelentős mennyiségű amerikai hadieszköz viszont alkalmassá teheti elhúzódó gerillaháborúra az ukránokat, ami Putyin számára igazi rémálom lenne, hiszen amellett, hogy a büdzsét kimerítené, szinte biztosan érezhető emberveszteséggel is járna, ami az elnök népszerűségére is negatívan hatna. (Arról, hogy ez mennyiben befolyásolja az orosz helyzetértékelést, megoszlanak a szakértők véleményei, a fentivel ellentétes álláspontról egy korábbi cikkünkben írtunk.)
Így is sok pénz megy el katonai célokra az oroszoknál
Azt ugyanis az elmúlt néhány évtized konfliktusai is bebizonyították, hogy még a világ legerősebb hadserege, az amerikai számára is kihívásokat okoznak azok a fegyveres összecsapások, ahol a fejlett harci eszközeiket, és légifölényüket csak korlátozva tudják használni, és inkább a kézifegyverekre vannak utalva. Valószínű, hogy az orosz hadsereg esetén hasonló a helyzet, ez pedig az összecsapások elhúzódásával járhatna. A háborúskodáshoz pedig. ahogy a híres mondás tartja, három dolog kell, pénz, pénz és pénz. Ez azonban Oroszország esetében csak korlátozottan áll rendelkezésre.
Az orosz gazdaság ugyanis messze nem olyan erős, mint amilyen szerepet az ország a világpolitikában betölt. Oroszország dollárban számolt GDP-t tekintve nincs a világelitben, hiszen 11-12. helyen áll ebben a rangsorban. Arról nem beszélve, hogy a gazdaság szerkezete sem nevezhető optimálisnak, hiszen a nyersanyagok kitermelése sokkal nagyobb arányt tesz ki a gazdaság teljesítményében, mint bármely fejlett országnál. Az előrejelzések szerint 2021-ben 1650 milliárd dollárt tett ki az orosz GDP, így olyan országok is megelőzik őket, mint Olaszország, Kanada vagy éppen Dél-Korea. Az orosz gazdaság a spanyolnál nagyjából 10 százalékkal nagyobb, ha pedig Hollandiához mérjük, akkor megállapítható, hogy az orosz GDP az óriási területi, lakosságszámbeli különbség ellenére csupán 60 százalékkal nagyobb. Ha már orosz-ukrán konfliktus, akkor érdemes megjegyezni, hogy az orosz gazdaság háromszor akkora, mint az ukrán.
Ha nem a nominális GDP-t, hanem az egy főre jutót nézzük, akkor még érdekesebb képet kapunk. Oroszország polgáraira ugyanis fejenként 11 ezer dollárnyi kibocsátás jut, aminél a hasonló magyar adat 50 százalékkal magasabb. Ebben a mutatóban az oroszok nincsenek benne a világ 60 leggazdagabb országában.
Ugyanakkor a GDP arányában relatív magas a hadászati kiadások aránya, hiszen 2020-ban például 4,3 százalékos volt ez az arány. Ennél a nagyobb gazdasági potenciállal rendelkező országok közül pedig csak Izrael és Szaúd-Arábia fordított többet katonai-védelmi célokra. Ez ugyanakkor a fent részletezett okok miatt dollárban számolva már nem számít kiugrónak. Éppen amiatt viszont, hogy így is az orosz költségvetés jelentékeny részét fordítják hadi célokra, ennek részaránya nehezen növelhető már tovább.
Érdemes itt is képbe helyezni, hogy az oroszok által katonai célokra fordított nagyjából 61 milliárd dollárnyi összeghez hasonló mértékű pénzt fordít az Egyesült Királyság (59 milliárd) és Németország (63 milliárd) is ilyen célokra. Ugyanakkor az Egyesült Államok hadászati kiadásai az orosznak a 11-szeresével érnek fel. Tekintve, hogy Boris Johnson és Joe Biden is elég eltökéltnek tűnik abban, hogy az ukrajnai inváziót megakadályozzanak, a gazdasági erőforrások alapján Putyin részéről nem sok értelme lenne felvállalni a nyílt konfliktust.
