Hiába lett viszonylag kedvező, egy éve nem látott alacsony az éves infláció novemberben, azért még cseppet sincs okunk fellélegezni – írja Bod Péter Ákos a Privátbankáron megjelent cikkében.
Ennek egyik oka a Klasszis Média állandó szerzője, a közgazdász, egyetemi tanár, volt jegybankelnök szerint hogy a 3,8 százalék ugyan már messze van a 4-es határértéktől, de az is tudható, hogy a megelőző év végének árai, amelyek az év/év összehasonlítás bázisát adják, csak átmeneti mutató-csökkenéshez szolgálnak alapul. Ez az úgynevezett bázishatás, amely következtében minden bizonnyal ismét a négy százalékos szint fölé emelkedik az év/év index a következő hónapokban.
A másik, ami miatt még korai lenne – ahogy Bod Péter Ákos fogalmazott – elhunytnak nyilvánítani az inflációt, az a maginfláció alakulása: ennek az év/év mutatója 4,1 százalékon áll. Márpedig a jegybank ugyan a jobban ismert, sűrűn idézett fogyasztóiár-indexen méri az inflációt, a folyamatelemzésekben figyeli a változékony tételektől és a hatósági áraktól megtisztított maginflációs mutatót.
És akkor még ott vannak azok az áradatok, amelyeket nem a hatóság állapít meg, hanem formailag a piaci szereplők, ám az árképzésbe beleszól a kormány. Ilyen az „árrésstop”, vagy az, ha a választásokig átmeneti ármérséklést kérnek a gazdasági szereplőktől. Itt nyilvánvalóan az elfojtott, késleltetett infláció esetével van dolgunk. Emiatt pedig a hivatalos áremelési mutatóhoz hozzá lehetne adni egy becsült értéket. A Magyar Nemzeti Bank munkatársai szóbeli közléseikben mintegy másfél százalékpontos inflációs többletről szólnak, ezzel pedig inkább 5 százalék lenne a pénzromlási ütem – hívja fel a figyelmet a volt jegybankelnök.
További részletek a Privátbankár cikkében.
