Bod Péter Ákos: mi a baj a magyar termelékenységgel?
A termelékenység a gazdasági fejlettség oka, következménye, mércéje. A tervgazdasági időkben az volt az ígéret, hogy tudatos állami gazdaságpolitikával utol lehet érni, majd lehagyni a gazdasági versengésnek és ciklikus mozgásoknak kitett kapitalista országokat ezen a téren is – de az élet nem így alakult. A lomha állami vállalatoknál hosszú munkanapokat ledolgozó emberek teljesítménye messze elmaradt a nyugatitól, így a bérszint és a fogyasztás is. A rendszerváltozás után egy ideig kevés szó esett az élőmunka termelékenységéről, inkább számított a vállalati versenyképesség. Újabban azonban megint központi kérdés lett a termelékenység nálunk, többféle okból.
A mai viták kiváltója az a tény, hogy a gazdaságunk fejlődése – nem meglepő módon – megtorpant 2019 után. Ezt eltérő hangsúlyokkal elmondja az elemzői közösség, leértékelési döntésével kifejezi a magyar állam kockázati besorolását napirendre vevő nemzetközi hitelminősítő. Sőt az ügyet a magyar politikai gyakorlatban ritka módon újabban szóvá teszi a Magyar Nemzeti Bank (MNB) elnöke is.
Az ütemvesztés ténye nem meglepő, mivel a 2008-as nemzetközi pénzügyi válságon túljutva, az európai gazdaságok és közöttük a kelet- és közép-európai térség országai 2010 és 2019 között egy, egészében véve sikeres konjunktúraciklust futottak be, amely során lényegében eljutott Európa a teljes foglalkoztatottság állapotába – ám a „békeidők” 2020-ra elmúltak. A hosszú konjunktúra-ív kiterjedt az európai, nemzetközi értékláncokba integrált magyar gazdaságra is – ezért aztán torzít az a kormányzati, jegybanki beállítás, miszerint a magyar gazdaságpolitika érdeme lett volna az 2019-ig tartó gazdasági növekedés. Már csak azért sem helyénvaló az öndicséret, mert a magyar teljesítménymutatók a térségünkben legfeljebb közepesek voltak, és kulcsfontosságú területeken, így a reálfogyasztást, reálbéreket tekintve ebben a kedvező időszakban több sorstárs ország került elénk. Ugyanez áll a termelékenységre is – és bizony annak alakulása kihat a fogyasztási, jóléti viszonyokra.
A helyzettel való szembenézést sürgetik az újabb sokkok. A 2020-as világjárvány, a 2021-es meglepetés-infláció, a 2022-es orosz támadás mind-mind olyan ügy, amely elégséges a korábbi trendek megtörésére, egyben próbára teszi a gazdaság alkalmazkodási képességét, a kormányzati politikákat. Itteni elemzéseinkben többször elmondtuk, hogy a magyar hatóságok a közpénzek költésével és bizony sokáig a nagyon laza monetáris politikával (amelyen csak a felgyorsuló inflációt észlelve megkésve korrigáltak) szétterítették és ezzel el is húzták a válságot, sőt a 2022-es országgyűlési választásokra koncentrálva extrém módon túlfűtötték a gazdaságot 2021-ben.
Ez a cikk az Mfor és a Privátbankár Prémium tartalma, csak a lap előfizetői olvashatják teljes terjedelmében.
Prémium tartalmainkhoz a következő lépések után férhet hozzá:
- Regisztráljon (adja meg emailcímét és jelszavát)
- Válasszon előfizetői csomagjaink közül
- Fizessen bankkártyájával
Előfizetői csomagjainkról, az előfizetésről részletesen itt olvashat
