A közelmúltban publikált adatok azt mutatták, hogy 2023-ban a magyarországi energiafogyasztás nagyon durván visszaesett, ezen belül a földgáz használatán spórolt a lakosság és az intézményi szféra is erősebben. Ez persze nem csoda, hiszen a rezsicsökkentésben érintett kör esetén azoknak, akik túllépték az átlagfogyasztást, a lakossági piaci árnál nagyon kemény „büntetés” járt, a két tarifa között ugyanis 7,5-szeres a szorzó. (Arról korábban írtunk többször, hogy ez indokolatlan és utóbbi kategórián az MVM-nek, illetve a cégen keresztül az államnak óriási extraprofitja van.)
Ha megnézzük, hogy 2021-ben még évi 11,1 milliárd köbméter gázt fogyasztott az ország, akkor a 2023-as 8,5 milliárd köbméteres mennyiség óriási visszaesés. Mindez úgy történt meg, hogy a gazdaság közben nem omlott össze, sőt a két év összességében kisebb növekedést hozott és pozitív értelemben – a brutális drágulás értelemszerűen nem az – az állami ösztönzők sem voltak ebben az időszakban. Egészen egyszerűen a magas árak és a vágtató infláció miatti elszegényedés következtében mind a lakosság, mind a közszféra nagyon odafigyelt a fogyasztására.
Természetesen a takarékoskodásnak van egy racionális gátja. Anélkül, hogy a vállalkozások tömegesen zárnának be és emberek fagynának halálra, nem lehet a fogyasztást a végtelenségig csökkenteni. Az idei fűtési szezonban ez látszik is, hiszen a tavalyinál hidegebb időben az emberek elkezdtek több energiát fogyasztani. Figyelmeztető jel, hogy hétfő délután történelmi szintet ért el a magyarországi villamosenergia-rendszer terhelése, aminek a MAVIR szerint a nagy hideg az oka.
Lenne mód a takarékoskodásra
De nemcsak egyes napszakokat érint a magasabb fogyasztás, hanem általában véve is több energiát használunk. Az Energiaügyi Minisztérium keddi közleménye szerint az október közepén kezdődött, és április közepéig tartó, így félidején túl járó fűtési szezonban nőtt az energiafogyasztás. A tárca szerint a fűtési szezon első három hónapjában a megelőző év azonos időszakához képest 5,4 százalékkal több földgáz és 4,4 százalékkal több áram fogyott Magyarországon.
Ha csak a lakossági fogyasztást nézzük, akkor nagyon komoly megtakarítási lehetőségről beszélnek hosszú évek óta a szakemberek. Egyes vélemények szerint a hazai lakásállomány döntő többsége energiapazarló.
A szakértők szerint a 2,7 millió családi háznak csak 5-10 százaléka mondható energetikailag korszerűnek, ráadásul az épületek 5-8 százaléka bontásra érett, vagyis rentábilisan már nem felújítható.
Ugyanakkor az érintettek többsége nem rendelkezik akkora forrással, ami lehetővé tenné a felújítást, miközben állami támogatás nem igazán érhető el, és az elmúlt években a kormány az uniós forrásokat sem igazán ebbe az irányba terelte. Ami volt, egy 100 százalékos intenzitású napelem telepítési program, az a sajtóban, így az Mfor oldalán is arról vált hírhedtté, hogy végtelenül átgondolatlan volt a kiírás is (ezt igazolja, hogy a pályázati időszak alatt is számos alkalommal módosították azt), és az elbírálást követően a kifizetésekkel is komoly gondok akadtak. Így az elmúlt évek magas inflációja miatt a nyertesek egy része a támogatás összegéből nem tudja a vállalt beruházást megvalósítani.
Érdemes azt is megemlíteni, hogy az időnként ellentmondásos kormányzat intézkedések, elég csak a napelemesek visszatáplálása vagy a bruttó elszámolás rendszere körüli anomáliákra gondolni, nem segítenek abban, hogy a magyar polgárok önerős beruházást hajtsanak végre. Egy ilyen képlékeny jogi környezetben ugyanis kevesen akarnak úgy sokmillió forintot költeni, hogy annak megtérülése egy-egy szabályváltozás miatt kétségessé váljon.
Uniós pénzek segíthetnek
Reményre adhat okot, hogy a hosszas huzavona után folyósítani kezdett uniós helyreállítási és ellenállóképességi forrásokat döntően energiatakarékossági és megújuló energiás projektekre kell fordítani. Az úgynevezett REPowerEU terv keretében megvalósuló beruházások végre a magyar lakosságot is érinthetik, és a szakértők szerint akár már az idei évben jöhetnek energiatakarékossági pályázatok. Ráadásul ezekre összességében igen komoly forrás lesz, hiszen csak a REPowerEU fejezet 1,3 milliárd eurós forrást biztosít a kormány által vállalt energiahatékonysági intézkedésekre.
A kormányzati anyagokból, így a helyreállítási alap kapcsán az EU-nak készített tervekből az derül ki, hogy az uniós pénzekből finanszírozott fejlesztéseknek legalább 30 százalékos energiafogyasztás-csökkentést kell eredményezniük az érintett lakó-, vállalati és középületekben. Ez egyébként egyes szakértők szerint a lakásállomány jelentős részénél már egy komolyabb szigeteléssel megvalósítható. Ha ehhez a nyílászárók cseréje, esetleg hőszivattyú beszerelése is párosul, amely beruházások együttesen már tetemes összeget emészthetnek fel, akkor jó eséllyel a cikkünkben említett 5-10 százaléknyi korszerű épületet kivéve gyakorlatilag bármely lakóépületnél.
A kormány által készített tervek szerint a lakossági energiatakarékossági programra nagyjából 200 milliárd forint áll majd rendelkezésre. Érdekesség, hogy sem gázkazánok korszerűbbre cserélése, sem háztartási naperőművek (napelem) telepítése nem lesz lehetséges a forrásokból, persze csak ha mindez kézzelfogható, pályázati formát ölt.
A többletfogyasztásnak az inflációban is látszódnia kell
Érdekesség, hogy míg a minisztériumnak ugyan vannak adatai az idei fűtési szezonról, addig a Központi Statisztikai Hivatalnak (KSH), annak a szervezetnek, amelyről azt gondolnánk, hogy náluk futnak össze a különböző számadatok, amelyeket azután feldolgozva közölnek, nincs. Más magyarázat ugyanis aligha képzelhető el arra, hogy a fűtési szezon tavalyi hónapjaira esően miért számoltak folyamatosan csökkenő fogyasztással az infláció esetén. (Az adatok szándékos manipulálását nem feltételezzük a KSH-ról.)
A szervezet ugyanis minden más, az inflációs kosárban szereplő termékkel szemben a háztartási energia, és azon belül a földgázfogyasztásnál ugyanis nemcsak az árváltozásokat, de a fogyasztás volumenét is vizsgálja. (Erre a hivatalos magyarázat az, hogy így tudják megállapítani, mennyi háztartás csúszik a jóval drágább ársávba.)
Maga a módszer kapcsán is szakmai polémia folyik egy ideje, sőt a magyar szervezet az Eurostattal is régóta egyeztet emiatt. Magától a számítási metodikától függetlenül kijelenthető, hogy a KSH-nak a fogyasztási adatok tükrében szinte biztosan módosítani kell majd a novemberi és decemberi inflációs adatokat. Azok esetén ugyanis a hivatal csökkenő fogyasztással számolhatott és így azt kalkulálták, hogy az energiaárak csökkentek (ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy kevesebb fogyasztó csúszott a megemelt, lakossági piaci tarifával sújtott sávba). Ez vélhetőleg a kormány számára is sokkal kényelmesebb lenne, hiszen utólag jóval kisebb figyelem irányul ezekre az adatokra, még ha relatív komolyabb korrekció lesz is. Ha ez nem történik meg és nem lesz a következő hónapokban jelentős fogyasztáscsökkenés, akkor a fűtési szezon végével korrigált fogyasztás miatti „áremelkedés” sokkal rosszabb, hiszen az már a 2024-es inflációt dobná meg, amit politikailag is jóval nehezebb lehet kommunikálni.
