A hétvégén tette közzé a hazai energiafogyasztásra vonatkozó adatokat az Energiaügyi Minisztérium. A számok arról tanúskodnak, hogy a rezsicsökkentés 2022. nyári részleges kivezetése megtette a hatását. A kezdetben piaci, illetve az azóta bekövetkezett árcsökkenés miatt ma annál jóval drágább úgynevezett lakossági piaci árak takarékosságra kezdték ösztönözni a magyar lakosságot. Sőt, a tárca közleménye alapján nemcsak a magyar családok, de az itt működő cégek is drasztikusan visszafogták az energiahasználatukat.
Ez természetesen örvendetes. Például azért, mint amire a napokban Varga Mihály egy másik adatsort kommentálva is rámutatott: "A beszakadt fogyasztás a lakosság alkalmazkodóképességét jelzi". Az alkalmazkodóképesség azonban az energiafogyasztás esetén aligha a környezettudatosságra vezethető vissza, sokkal inkább az elmúlt két év vágtató inflációja melletti elszegényedésre. Így
az alkalmazkodás a lakosság szempontjából korántsem valamiféle előremutató cselekedet, sokkal inkább kényszerpálya.
A magyar fogyasztók egyébként már 2022 őszén érezhetően spórolni kezdtek az energiával, majd ezt tavaly is folytatták. Ahogy az Európai Unió számos országában, az energiaárak robbanása a hazai inflációban is éreztette a hatását. Le kell szögezni azonban, hogy hazánkban még ennél is nagyobb probléma volt az élelmiszerek drágulása. A populista, ám gazdasági szempontból sokszor káros kormányzati intézkedések miatt pedig 2023-ban végig uniós rekorder volt a magyar infláció - ahogy arról a szintén a Klasszis Média Lapcsoporthoz tartozó laptársunk Privátbankár Európai Inflációs Körképe hónapról hónapra beszámolt.
Cikkünknek nem célja a statisztikai módszerek vizsgálata, de mindenképpen érdekes momentum volt, hogy a KSH a háztartási energiát a korábbiaktól eltérően kezdte az inflációnál figyelembe venni. Az új metódusnál a legfontosabb változás az volt, hogy a fogyasztás mennyiségével is elkezdtek számolni. Ennek kapcsán a hivatal érve az volt, hogy ez alapján lehet megmondani, a háztartások nagyjából mennyit költenek energiára, hiszen ez a fent említett új ársávok miatt korántsem mindegy. Akik az új módszert vitatták, és azt mondták, hogy erre csak azért van szükség, mert így a valós folyamatok változása nélkül, csupán „a számítás módosításával” lehet csökkenteni az inflációt, azzal érveltek, hogy ilyen forgalomarányos kitételt semmilyen más termék esetén nem alkalmazott a KSH, pedig például az ársapkás termékekre anno minden üzletlánc mennyiségi korlátokat vezetett be.
A kormány elképesztő összegeket költött propagandára, hogy a vágtató infláció kapcsán letolja magáról a felelősséget (vö. elhibázott brüsszeli szankciók), majd, amikor a pénzromlás csökkenni kezdett, akkor a ennek a „sikernek” már hirtelen ők lettek a gazdái. A siker szóval már csak azért is érdemes csínján bánni, mert ugyan Orbán Viktor vagy éppen Nagy Márton többször elmondta, hogy az inflációt tulajdonképpen a „két kezükkel gyűrték le”, az még mindig jóval magasabb, mint az euróövezetben, ahol sem a politikusok, sem az Európai Központi Bank vezetői nem mertek még tort ülni az infláció felett.
Az infláció lefutása elemzésének könyvtárnyi irodalma van, így jelen írás keretein ez is túlmutat. De azért annyit érdemes itt is megjegyezni, hogy nem ritka, egy erős csökkenést követően egy, a korábbinál kisebb fellendülő szakasz jön, majd az inflációs célsávba csak ezt követően esik vissza az érték. A viszonylag magas inflációs várakozások, vagy éppen a kormányzati intézkedések és „nem intézkedések” (mint például a kiskereskedelmi különadó megtartása) pedig érdemben növelik az utóbbi forgatókönyv bekövetkeztének esélyét. Ráadásul az infláció növekedésének lassulásában (legalábbis amit a KSH kimutatott) az energiaárak számításának módszertani változása is érdemi hatással volt.
Úgy tűnik, hogy most jön majd a feketeleves, hiszen a cikk elején citált minisztériumi közleményből az derül ki, hogy 2023 egészében drasztikusan csökkent a magyarországi energiafogyasztás, ám az utolsó negyedévben a bázisnak számító 2022-höz képest már nőtt. Mindez azért érdekes, mert a KSH még a novemberi inflációs érték megállapításánál is komolyabb fogyasztáscsökkenést vett alapul, így a háztartásienergia-árak akkor is estek. Feltételezve, hogy sem a minisztérium, sem a KSH nem tévedett, mindez azt jelenti, hogy decemberben egy komolyabb fogyasztásnövekedésnek kellett bekövetkeznie, hiszen matematikailag két csökkenő hónappal együtt csak úgy jöhet ki negyedéves szinten növekedés. Amennyiben pedig ez visszaköszön a pénteken megjelenő számokban, az önmagában elegendő lehetett ahhoz, hogy az év utolsó hónapjára a csökkenés lendülete megtorpanjon.
Igaz, ha már az infláció és fontos termékcsoportok árváltozását elemezzük, akkor a statisztikát érdemben javíthatja, hogy az üzemanyagok esetén a hatósági árat 2022. december 6-án megszüntették, ami akkor hatalmas áremelkedéssel járt. Tavaly decemberben viszont az egy évvel korábbinál jóval olcsóbban lehetett tankolni, ami érdemlegesen fogja lehúzni a fogyasztóiár-indexet. Így a decemberi infláció értéke biztosan alacsonyabb lesz, mint a novemberi 7,9 százalékos szint, ám korántsem lehet biztosra venni, hogy a Nagy Márton által megjósolt módon, 6-ossal fog kezdődni az érték.
