Arra kérem Lantos Csaba energetikai minisztert, hogy „a már megvalósult családi beruházások esetén ne vonjanak el szerzett jogokat, és a kormány döntsön az éves szaldóelszámolás visszaállításáról legalább azon családok esetén, akiket ez korábbi szerződéseik alapján is megilletett!” – posztolta ki délelőtt Kocsis Máté Fidesz frakcióvezető, amit a szakma és a magyar média is úgy értékelt, hogy a szaldóelszámolás korábban belengetett változása nem fog megtörténni. Ez már csak azért is valószínű, mert kedden délután a tárca reagált erre, és azt közölték: az Energiaügyi Minisztérium érdemben vizsgálja a frakció kérését, a brüsszeli elvárásoktól eltérő elszámolási lehetőségeket.
Mielőtt a történteket áttekintenénk, és elemeznénk, azt érdemes leszögezni, hogy
a kormányzati dezinformációval szemben az Európai Unió csupán azt írja elő, hogy a 2024 után kiépített háztartási erőművek esetén nem lehet szaldóelszámolást alkalmazni. A korábban a hálózathoz csatlakozó lakossági erőművek esetén erre nincs semmiféle előírás. Lengyelországban például gond nélkül biztosították a lakosság számára, hogy 10 évig éves szaldóban lehessenek a napelemesek.
Lantos Csaba másfél hete de facto újabb rezsiemelést jelentett be, a miniszter ugyanis azt közölte, hogy 2024-től minden már kiépített háztartási napelemes rendszer esetén havi szaldóelszámolás a mostani éves szaldóval szemben. Aki pedig ezt követően létesít háztartási erőművet, arra bruttó elszámolás lesz érvényes. Korábbi cikkünkben megmutattuk, hogy mindez azzal jár, aki jelenleg az éves elszámolás alapján azonos mennyiségű áramot vételez és táplál vissza a rendszerbe, a havi szaldó esetén nem nullán lesz, hanem fizetni fog a szolgáltatónak.
Emiatt a szakemberek egyértelműsítették, hogy azok, akik a 2024-es határidő előtt szereltetnének napelemes rendszert, jobban teszik, ha lemondanak erről, mert a beruházás soha nem térül meg. Múlt kedden a minisztérium ugyanakkor azt hangoztatta közleményében, hogy még finomhangolás alatt van a rendszer, és azon dolgoznak, hogy olyan megoldás szülessen, amely lehetővé teszi, hogy megtérülő beruházás legyen a napelemek telepítése. Azt ugyanakkor nem közölték, hogy miként lehetséges ez, már csak azért is, mert a jelenlegi rezsicsökkentéses árak mellett nagyon nehéz ezt úgymond kimatekozni.
A megtérülést veszélyezteti a havi szaldó
Ez egyébként könnyen belátható. A rezsicsökkentett fogyasztást fedező (2523 kWh) rendszer jelenlegi ára nagyságrendileg 1,8 millió forint. Ha ezt az összeget valaki 10 éves állampapírba teszi, akkor a futamidő végén lesz 3,6 millió forintja. Ebben az esetben évente nagyjából 91 ezer forint lesz a számlája, tehát 10 év múlva lesz nagyságrendileg 2,5 millió forintja. Ha a pénzből napelemes rendszert vesz, akkor az eltérő havi fogyasztás és termelés miatt lesz villanyszámlája is, miközben 10 év múlva maga a rendszer értéke használtan vélhetőleg minimális lesz. Mivel jelenleg a betáplálásért nevetséges összeget, 5 forint/kWh-t fizetnek a szolgáltatók, ezért nagyobb rendszer esetén abban az esetben lehet belátható időn belüli megtérülést feltételezni, ha valaki a fűtés során jócskán átlépi a rezsicsökkentés határát és a gáz esetén alkalmazott (nagyjából 750 forint/négyzetméter) gigadrága lakossági piaci áras gázt váltja ki.
A kormány korábbi ígéretei és a rezsidíjak alapján a lehetőségeket végigszámolva nem véletlenül döntöttek sokan olyan megoldás mellett, amikor nagyobb befektetéssel, nagyobb teljesítményű rendszert építettek és az éves szinten termelt többletáramot a fűtés (legalább részbeni) kiváltására használták. Csakhogy az ő befektetésüket az éves helyett belengetett havi szaldó hazavágta volna.
Nem véletlenül volt komoly felháborodás a napelemesek körében, ami tekintve, hogy jelenleg 200 ezernél több háztartást érintő intézkedésről van szó, akár 500-600 ezer potenciális szavazatot is jelenhet. A közhangulat rezdüléseit folyamatosan mérő kormánypolitika elsősorban erre reagálva gondolhatta meg magát, és várhatóan tartja meg korábbi ígéretét.
Szakmai érvek is lehetnek
Bár sokan gondolják azt, hogy a kormány kizárólag a közhangulat alapján hoz döntéseket, vélhetőleg ez nem igaz. Márpedig a napelemes rendszerek ösztönzése kapcsán több szakmai érv is felmerülhet. Érdemes azzal kezdeni, hogy szénhidrogénekben nem áll jól Magyarország, így minden olyan beruházás a magyar gazdaság versenyképességét erősíti, amely függetlenít minket ettől. Már csak azért is, mert az elmúlt időszakban maga Orbán Viktor és a gázügyek hazai felelőse, Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter is többször jelezte, hogy az olcsó energia korszakának vége. 2022-ben az ország gazdaságát az elszálló földgázárak kis híján megroppantották, az egyensúlyi mutatóink felborultak, miközben a politikai vezetés a szent tehénnek számító rezsicsökkentést is kénytelen volt részben feladni. Az tehát a kormány számára is egyfajta biztosítékot jelent, ha egyre nagyobb mértékben gondoskodik valamilyen szinten a lakosság a saját energiabiztonságáról.
Az is egy fontos szempont, hogy a lakosság által termelt áramot nevetségesen olcsón, 5 forint/kWh áron veszik át a szolgáltatók. Figyelemre méltó, hogy a magyar politikai vezetés által a rezsicsökkentés alapjául szolgáló Paksi Atomerőmű ennek 2,5-szereséért, 12 forint körüli önköltségi áron állít elő egy kW energiát. A korábban létező kötelező átvételi rendszer (kát) keretében szerződött naperőművek 40 forint körüli áron adják a zöldenerigát, tehát a lakosság által termeltnél 8-szor magasabb áron. Slusszpoén, hogy a mostani nyomott tőzsdei gázárak mellett a kormány által preferált gázos erőművek is hasonló költséggel termelnek.
Ha a fentieket figyelembe vesszük, akkor talán nem túlzás azt állítani, hogy az éves szaldó esetén ugyan a lakosság képletesen akkumulátorként használja az elektromos rendszert, ugyanakkor ennek árát a másik oldalon megfizeti, hiszen - ahogy fent jeleztük - a piaci árakhoz képest sokkal olcsóbban veszik meg tőle az elektromos áramot. Miután adott mennyiségig mindenkire vonatkozik a rezsicsökkentett ár, azt logikailag nem érdemes beemelni, hiszen éves 2523 kWh mennyiségig azok is olcsóbban kapják az áramot, akiknek nincs napelemes rendszere. Ugyanakkor éppen az olcsón megvett napenergia is hozzájárul ahhoz, hogy az MVM, közvetve pedig az állam és a finanszírozást végső soron biztosító adófizetők minél kevesebbet bukjanak a rezsicsökkentési rendszeren.
Ráadásul ez még nem minden, az állam energiapolitikája ugyanis nemcsak a rezsicsökkentés foglya, hanem immár az iparfejlesztésé is. Az újonnan idetelepülő üzemek, melyek többségében az akkumulátorgyártáshoz kapcsolódnak, óriási mennyiségű energiát igényelnek. Az utóbbi időben a beruházások kapcsán ugyan nem a transzparencia volt a jellemző, ezért is volt örömteli, hogy az ácsi katódgyár kapcsán a beruházók szóba álltak a magyar sajtóval. Érdemes hangsúlyozni, hogy a Huayou csoporthoz tartozó BAMO Technology beruházása ugyan a nagyok közé tartozik, de lesz ennél jóval jelentősebb is (például a debreceni vagy a nyíregyházi beruházás). Márpedig az Ácsra tervezett üzem energiaigénye is a Paksi Atomerőmű kapacitásának megfelelő lesz, igaz, ezt a vállalat részben maga állítaná elő egy 100 hektáros naperőműpark révén.
Fontos tehát látni, hogy a jövőben az ipar energiaigénye exponenciális növekedés előtt áll, ráadásul a vállalatok egyre inkább zöldenergiát szeretnének használni. Ennek hátterében két ok áll. Az egyik, hogy az uniós előírások miatt mindenki igyekszik zöldülni, hogy 2050-re képes legyen elérni a karbonsemlegességet. Ezt persze nem csak úgymond jófejségből teszik, hanem azért is - s ez a másik ok -, mert a szennyezés egyre drágább lesz, az úgynevezett kibocsátási kvóták ára folyamatosan növekszik. Mindez a szakértők szerint azt jelenti, hogy minden kW előállított zöldenergiára lesz vevő a jövőben. Tehát a magyar kormány is érdekelt, hogy az ide csábított jellemzően kínai befektetőket el tudják látni megújuló energiából származó elektromos árammal. Persze lehet olyan forgatókönyv is, amelyben a hatalomhoz közeli üzletemberek létesítenek erőműveket, ám az így előállított energia ára megint csak jóval drágább lesz, mint amit a lakosságnak fizetnek.
Összességében tehát nemcsak a választási logika alapján lehet megmagyarázni a kormányzati hátraarcot, hanem gazdasági, energiapolitikai szempontból is alá lehet mindez támasztani.
