Ha csak a gazdasági mutatókat nézzük, akkor az Orbán Viktor vezette kormányok 2010 és 2019 közötti tíz éve, ha nem is volt fáklyás menet, de egy stabil koncepció mentén építkezett. A kormány gazdaságfilozófiáját ugyan rendszeresen érte kritika, de az eredmények így is önmagukért beszéltek, hiszen az évtized végére felpörgött a gazdasági növekedés, az egyensúlyi mutatók mindegyike – legyen szó a külkereskedelmi-, vagy a folyó fizetési mérlegről, esetleg a finanszírozási képességről – jellemzően stabil többletet mutatott. Eközben a költségvetés helyzete is stabil volt, hiszen a hiány 3 százalék alatt volt, sőt olyan évet is láttunk, amikor ez az érték 1-essel kezdődött. Ezeknek köszönhetően pedig sikerült lefaragni az adósságot is, még ha a maastichti 60 százalékos szint alá nem is sikerült becsúszni.
Megjött a mumus
A járvány azonban megakasztotta ezeket a folyamatokat. Ráadásul itt nem arról van szó, hogy porszem került a gépezetbe, de a pandémia után minden gyorsan helyreáll, hanem strukturálisnak tűnő problémák körvonalazódnak. Ennek hatására a költségvetési deficit elszállt, és a hiányt idén sem sikerült komolyabban korrigálni. Jól látható továbbá, hogy a 2022-es választási év miatt a büdzsé rendbetétele óriási kötéltáncot jelent. A megugró hiány miatt az adósságmutatókban is sikerült hosszú évek munkáját annulálni. Hogy teljes legyen a kép, ezzel párhuzamosan a külső mutatóink is beszakadtak, hiszen a külkereskedelem a korábbi évek masszív többlete után komolyabb hiányt mutat, és a folyó fizetési mérleg is erősebb mínuszba fordult.
Kialakult tehát a közgazdászok által mumusnak tartott ikerdeficit, amikor a külső és belső egyensúlyi mutatók is hiányt mutatnak. Ez komoly kockázatokkal jár, amire nem csak a kormánnyal kritikus szakértők figyelmeztetnek, hanem a közelmúltban az MNB elnöke, Matolcsy György is írt a témáról. Az Magyar Nemzeti Bank elnöke a november közepén megjelent elemzésében foglalkozott ezzel. Mint írta:
„Az egyidejű, a korábbiakhoz, valamint a régióhoz képest magas költségvetési és folyó fizetési hiány együtt azt jelenti, hogy Magyarország újból beleesik az ikerdeficit csapdájába, amiből sikerült kitörnie a 2010 utáni sikeres költségvetési fordulattal. Most egy törésszerű romlás révén alakul ki jelentős ikerdeficit, így a kockázat még nagyobb. A költségvetési hiány egyaránt a GDP 8 százaléka körül, az államadósság-ráta a GDP 80 százaléka körül alakulhat, a cserearányok romlanak, a korábbi évek kedvező folyó fizetési mérleg helyzete megfordul.”
Akkor Matolcsy György a gyors egyensúlyi fordulat szükségességét hangsúlyozta. Mint írta:
„Ehhez meg lehet tartani az összes eddigi életszínvonalat javító lépést, de el kell engedni, vagy át kell ütemezni a hiányt termelő, de versenyképességet nem erősítő állami beruházások egy részét. Ez elég a gyors költségvetési fordulathoz, az államadósság-ráta gyorsabb csökkentéséhez, valamint fékezheti a folyó fizetési mérleg romlását és az inflációs várakozások felépülését.”
A jegybank elnöke és a pénzügyminiszter ugyan finoman szólva sem esznek egymás tenyeréből, ám mégis olybá tűnik, hogy a kormány a fenti receptet követi. A politikailag fontos lépések kapcsán nincs visszalépés, sőt a 13. havi nyugdíjat a korábbi tervekhez képest „erőltetett menetben” vitte keresztül a miniszterelnök, hiszen az idősek még a választás előtt megkapják a teljes juttatást. Hasonló a helyzet a szociálpolitikai intézkedésekkel, de a költségvetésre nyilvánvalóan plusz terhet fog róni a minimálbér és a szakmai minimálbér emelése, ahogy a közmunkásoknak járó juttatás növelése is.
Megszorítani úgy, hogy mégse fájjon
Ilyen helyzetben kellene a pénzügyminisztériumnak látványos hiánycsökkentést végrehajtania. Ennek érdekében néhány hete meg is tették az első lépést, amikor 350 milliárd forint értékben döntöttek állami beruházások elhalasztásáról. Ugyanakkor már akkor is látszódott, hogy az aligha lesz elegendő, hiszen csak novemberben ennél sokkal nagyobb 1000 milliárdos volt a hiány.
Egy hete Varga Mihály ambiciózus bejelentést tett, hiszen azt mondta, hogy jövőre 5 százalék alatti lesz a hiány. A megvalósítás kapcsán akkor konkrétum kevés volt, de tett arra utalást, hogy az erős 5 százalékos gazdasági növekedés önmagában is komoly támaszt jelent. (Már csak azért is mert a hiány nem egy nominális mutató, hanem a GDP arányában számított, így egyszerű matematika, ha a tört nevezője növekszik, akkor a tört végösszege, vagyis a mutató értéke kedvezőbb lesz – szerk.) Sőt a pénzügyminiszter azt is jelezte, hogy már az megoldást jelentene, ha az ország nem költené el a plusz bevételeket. Azt már mi tesszük hozzá, hogy ez aligha lehetséges, hiszen a kormány a fent említett 13. havi nyugdíjjal, az szja visszatérítéssel, és más a szavazók különböző csoportjainak adott transzferekkel már idejekorán vágott egy 1000 milliárdos rést.
Egyfajta megszorításnak tűnik az is, hogy míg a közelmúltban még arról szóltak a hírek, hogy az idei évben hazai kézbe kerülhet ismét a Liszt Ferenc repülőtér, addig egy hete Orbán Viktor már azt említette, hogy a választások előtt erre nincs esély. De némi plusz bevételt jelent például a kiskereskedelmi láncokat terhelő adó emelése is.
Csak a szamárpadról kerülünk le
A legfrissebb hírek szerint a kormány újabb megszorító intézkedésekről döntött, amelyet ők költségvetési átcsoportosításnak hívnak, amelynek örvendetes eredménye lesz, hiszen a Pénzügyminisztérium szerint Magyarország a tervezettnél hamarabb térhet vissza az egyensúlyi pályára. A szerda este kiadott közleményben azt írják: „A kormány egyes állami beruházások átütemezésével 755 milliárd forint megtakarítást ér el a jövő évi költségvetésben, így a GDP-arányos hiánycélt 5,9 százalékról 4,9 százalékra javítja. Mindez az államadósság-ráta gyorsabb csökkentését is lehetővé teszi”. (Hogy honnan vonnak el pénzt, azt ebben a cikkben elolvashatja.)
A deficit kapcsán érdemes megjegyezni, hogy az eredetileg tervezett mutató amellett, hogy a finanszírozási kérdéseket vethetett volna fel, az EU-n belül a három legnagyobb hiányt felmutató országa közé tette volna hazánkat. Érdemes hangsúlyozni, hogy a 100 bázisponttal alacsonyabb érték sem kiemelkedő, hiszen az EU-s átlagot még ez is meghaladja, de így legalább nem a sereghajtók között leszünk.
Egy csapásra nem kerülünk ki a vízből, hiszen nem csak a belső, de a külső mutatóknál továbbra is hiány lesz, ezt nem mi állítjuk, hanem az MNB Inflációs jelentésében is ezt írt. A magas energiaárak miatt Magyarország szempontjából a cserearányok romlottak, amit tetézett, hogy az értékláncok megszakadása miatt a hazai gyáripar rég nem látott gondokkal küzd. A jegybank abban bízik, hogy az év végére javulni fog a helyzet, de sem a külkereskedelmi mérleg, sem a folyó fizetési nem fog a hiányból átfordulni.
Összefoglalva tehát a folyamatokat, azt kell mondani, hogy a magyar gazdaság tempósan közeledett egy komolyabb összeomlás felé, amelyet a kormány tetézett azzal, hogy erőltetett és elhibázott fiskális politikát folytatott. Ellenben úgy tűnik, a kormány még az előtt kezdett a helyzet konszolidálásába, mielőtt teljes kényszerpályára nem került. Így meghagyta magának a lehetőséget, hogy a jövő évi választások előtt a „szavazatszerző” intézkedések megmaradhassanak, ám más területeken komoly nadrágszíj meghúzás elé nézünk.
