Bár a hazai forgalomban lévő készpénzállomány az idén január és április között hónapról hónapra gyarapodott, azt követően némileg csökkent, júliusban ismét meghaladta az egy hónappal korábbi értéket – derül ki a Magyar Nemzeti Bank (MNB) legfrissebb adataiból. Így ismét megvan az esélye annak, az hogy összértéke hamarosan átlépjen egy elképesztő lélektani határt, a 10 ezer milliárd forintosat.
Csak érzékeltetésül: a készpénzállomány július végi 9794,6 milliárd forintos értéke a 2025 végi bruttó hazai termék (GDP) több mint 11 százaléka, amely arányon az idei első félévi 1,7 százalékos gazdasági növekedés sem igen változtatott.
A készpénzállomány GDP-hez viszonyított aránya azért fontos mutató, mert egy ország fizetési infrastruktúrájának a fejlettségét tükrözi. Az jó hír, hogy a magyar ráta a korábbi 14 százalék feletti csúcsról reálértékben csökkent és stabilizálódott.
Ám a mostani, 11 százalékos érték magasabb az eurózóna 9,5 százalékos átlagánál. Ugyanakkor például ha hajszállal is, de alacsonyabb az EU legnagyobb gazdasága, Németország 11,5 százalékos viszonyszámánál, míg Ausztriában még magasabb, 13 százalék körüli a készpénzállomány GDP-hez viszonyított aránya. Ezek oka, hogy a németajkú lakosok hagyományosan bizalmatlanok a digitális rendszerekkel szemben, és előszeretettel tartanak otthon fizikai eurót.
A másik végletet a skandináv országok jelentik, amelyek továbbra is a világ leginkább készpénzmentes államai, a fizikai fizetőeszközök szinte teljesen eltűntek a mindennapi tranzakciókból – számos helyen a „No cash accepted” figyelmeztetés olvasható, vagyis az, hogy fizetésként nem fogadnak el készpénzt, csak elektronikusan (bankkártyával, az azt tartalmazó mobillal – NFC –, vagy okoseszközökkel, esetleg QR-kóddal, netén azonnali átutalással) lehet rendezni a számlát.
Fotó: DepositPhotos.com
Bár az MNB forgalomban lévő készpénzként tünteti fel a már említett, július végén a 9800 milliárd forintot megközelítő összeget, ez nem azt jelenti, hogy ennyi is van úgymond kint a gazdaságban, vagyis pörög a boltokban, piacokon, ebből adnak vissza a kasszánál, ennyi mozog a bankautomaták és a zsebek között. Ennek a 9800 milliárdnak a nagyobbik hányada, a legfrissebb jegybanki adatok szerint mintegy 7000 milliárd ugyanis egyértelműen megtakarítási, felhalmozási keresletet elégít ki. Magyarán inaktív, azaz nem kerül forgalomba, otthon – párnacihákban, befőttesüvegekben, illetve egyéb „dugi” helyeken – tartja azokat a lakosság.
Csak a készpénzállomány kisebb, jelenleg tehát 30 százalékot el nem érő része szolgál a hétköznapi vásárlások alkalmával tranzakciós célokat. Vagyis ennyi generál többletkeresletet, így a potenciális inflációs nyomás nem tűnik vészesnek. Amiből az is következik, hogy a készpénzállománynak kevésbé volt szerepe abban, hogy a hazai éves infláció az utóbbi években kétszer is – 2023 elején és 2025 elején – uniós rekordszintre ugrott, amiből a több mint három és fél évvel ezelőtti volt a durvább, amikor az éves szintű hazai fogyasztóiár-index megközelítette a 26 százalékot.
Bővebben lásd a Privátbankár Európai Inflációs Körkép cikkeit.
A készpénzállomány növekedésében több tényező is szerepet játszott: a 2013-ban bevezetett pénzügyi tranzakciós illeték, majd az egy évvel később, 2014-ben ingyenessé tett készpénzfelvétel (amelynek havi felső határát – két tranzakció erejéig – még a távozása előtt a duplájára, 300 ezer forintra srófolta az Orbán-kormány), valamint a bizalomhiány.
A készpénzhez való ragaszkodás motívumairól az MNB szakértői nemrég készítettek egy kutatást, amelyről laptársunk, a szintén a Klasszis Médiához tartozó Privátbankár számolt be:
Más kérdés, hogy nagyon sok készpénz parlagon hagyása a magánszemélyek számára nem túl bölcs dolog. Elsősorban az infláció miatt, ami folyamatosan rontja a forint értékét – mint már említettük, 2022 és 2023 eleje között közel 26 százalékkal –, ami egy az egyben veszteség, lévén, hogy az otthon tartott pénzekre értelemszerűen nem jár kamat.
De az állam sem jár jól azzal, ha sok a készpénz, ennek költségei – a gyártásukhoz és a logisztikához kapcsolódó kiadások – ugyanis évente az óvatos becslések szerint is legalább 300-400 milliárd forintra rúgnak.
Ilyen körülmények között az, hogy tavaly Orbán Viktor beadta a derekát és a Mi Hazánk szorgalmazására beépítette az alaptörvénybe a készpénzhasználathoz való állampolgári jogot, mindenfajta gazdasági észszerűséget nélkülözött, kizárólag politikai gesztusként minősíthető – aminek viszonzását a Tisza több mint kétharmados idén áprilisi választási győzelme következtében Toroczkai Lászlóék részéről okafogyottá tette.
(Csabai Károly szerzői oldala itt érhető el.)
