Immár tíz éve annak, hogy gyökeresen átalakult a nyugdíjrendszer. Az akkor alig másfél éve regnáló Orbán-kormány a magánnyugdíjpénztárak csaknem 3 ezer milliárd forintos megtakarításának államosítása után egy évvel a rokkantságinyugdíj-szisztémát szabta át. Arra hivatkozva, hogy az „fenntarthatatlan, pazarló, átláthatatlan és folyamatosan államadósságot generál”, megszüntette a rokkantsági nyugdíjat, a rendszeres szociális és az átmeneti járadékot.
Ezek helyett a megváltozott munkaképességűek számára két új ellátást, a rokkantságit és a rehabilitációst vezettek be. Ezzel párhuzamosan megszűnt a rokkantsági nyugdíj, a baleseti rokkantsági nyugdíj, a rendszeres szociális járadék, valamint az átmeneti járadék. Ugyanakkor 2012. január 1-jétől már rehabilitációs járadék sem állapítható meg, a korábban megállapított járadékok fokozatosan futnak ki a rendszerből.
E változás a rokkantsági nyugdíjasok mezőnyét jelentősen megkurtította. Például míg 2011-ben a KSH 721 973 rokkantsági nyugdíjast tartott számon, addig 2012-ben 473 360 fő sorolódott be a megváltozott munkaképességűeknek járó ellátásban részesülők táborába – ez durván egyharmaddal alacsonyabb szám. Amely ráadásul azóta évről évre tovább szűkült, s 2021-ben már csak 281 840 fő számított ilyennek.
Ők azok, akik jogosultak egyösszegű, 500 ezer forintos kompenzációra – tegyük hozzá: nem kis huzavonát követően.
De ne szaladjunk ennyire előre, először még idézzük fel az új szabályokat. Azok rokkantsági nyugdíját, akik 2012 előtt betöltötték az 57. életévüket, 2012-től öregségi nyugdíjként folyósítják. 2012. január 1-jével az átmeneti járadékból rokkantsági ellátás lett, míg az 57 éves korhatár alatti rokkantsági nyugdíjak és a rendszeres szociális járadékok a rokkantsági csoporttól, illetve az életkortól függően alakultak át rokkantsági ellátássá, illetve rehabilitációs ellátássá.
Az ő számuk körülbelül 180 ezerre tehető, nekik felülvizsgálatra kellett jelentkezniük a rehabilitációs hatóság orvosainál. E felülvizsgálatokról az idő tájt horrorszerű történetek terjedtek el, ezek szerint több, önmagát ellátni alig képes embert is munkára alkalmasnak minősítettek, köztük olyat is, aki azért kapott korábban rokkant minősítést, mert mindkét lábát amputálták.
Az őt ért méltánytalanság miatt egy férfi indított pert, miután a korábbi 91 ezer forintos járandóságát 42 ezerre csökkentették. A bíróság a javára ítélt, a Kúria pedig kezdeményezte, hogy az Alkotmánybíróság (Ab) semmisítse meg a rokkantak felülvizsgálatának szabályait.
A taláros testület 2018-ban mondta ki, hogy az Országgyűlés mulasztott, amikor nem alkotott olyan szabályokat, melyek alapján figyelembe vehetnék, hogy a rokkantellátásra jogosult élethelyzetét érdemben meghatározó tényleges fizikai állapota mennyire javult, illetve a számára megállapított összeg hogyan viszonyul a 2012. január 1. előttihez. Az Ab egyúttal azt is kijelentette, hogy állapotjavulásról csak azok esetében lehet beszélni, „akiknek nem csak a jogszabályok szerinti kategóriák és értékek alapján meghatározott jogi értelemben vett állapota, hanem az élethelyzetét érdemben meghatározó tényleges fizikai állapota is kedvezően változott”.
Bár az Ab az Országgyűlés feladatául szabta, hogy 2019. március 31-éig hozzon létre jogszabályt, erre csak több mint kétéves csúszással került sor. A 2021. július 1-jén hatályba lépett törvény előírta, hogy az a rokkantsági vagy rehabilitációs ellátásban részesülő személy, aki a felülvizsgálatát követően rokkantsági ellátásra vált jogosulttá, és azt a 2011. decemberre járó ellátás időközi emelésekkel növelt összegénél alacsonyabb mértékben határozták meg, 2022. február 28-áig 500 ezer forint kompenzációt kap, méghozzá egy összegben. De csak akkor, ha előtte nyilatkozik arról, hogy az ellátási összeg csökkenésével összefüggésben lemond a további igényéről.
Aki ezt a félmilliót nem fogadja el, annál a rehabilitációs hatóság állapotvizsgálatot végez, ezt 2022. június 30-áig lehet kérni. Ez a vizsgálat azt hivatott megállapítani, hogy a rokkantsági ellátást megalapozó felülvizsgálat időpontjában a 2012. január 1-jét közvetlenül megelőző fizikai állapothoz képest tényleges javulás következett-e be. Az állapotvizsgálatot legkésőbb 2023. június 30-áig végzik el.
Ebből az következik, hogy az a rokkant személy, akinek a juttatását esetleg jogellenesen csökkentették, még több mint két évig várhat – már ha még akkor él.
Ha ez a vizsgálat azt állapítja meg, hogy az érintett fizikai állapotában tényleges javulás nem következett be vagy az nem bizonyítható, akkor az új juttatás nem lehet kevesebb a 2011. decemberre kifizetett összeg időközi emelésekkel növelt összegénél. Ennek és a ténylegesen folyósított rokkantsági ellátás összegének a különbözete legfeljebb 2012. január 1-jéig visszamenőleg is jár.
Tudni kell, hogy az intézkedés azokra is kiterjed, akiknek az ellátásra való jogosultsága időközben megszűnt, és azokra is, akik a rokkantsági vagy rehabilitációs ellátás folyósítását követően már öregségi nyugdíjat kapnak.
A Magyar Államkincstár Nyugdíjfolyósító Igazgatósága 2021. december 31-éig volt köteles elküldeni az érintetteknek a nyilatkozat megtételéhez szükséges nyomtatványt, és tájékoztatót a kompenzáció nyilatkozattal történő elfogadásának, illetve az állapotváltozás visszamenőleges vizsgálatára irányuló kérelem benyújtásának a lehetőségéről és módjáról. Aki ezt az értesítést nem kapta meg, az még közvetlenül fordulhat a lakóhelye szerint illetékes rehabilitációs hatósághoz a kompenzáció elfogadására vonatkozó nyilatkozatával, vagy az állapotváltozás visszamenőleges vizsgálatára irányuló kérelmével.
Szakértők szerint az új szabályozás azok számára hátrányos, akik ugyan a feltételként szabott időben is betegek voltak, de rehabilitációs járadékra voltak jogosultak, vagy a törvénymódosítás után egészségessé, munkaképessé nyilvánította őket a felülvizsgáló orvos. Ők ugyanis egyetlen fillérre sem számíthatnak.
S hogy mégis hány személyt is érint ez a jogszabály, s közülük eddig hányan kérelmezték a kártérítést? Megpróbáltunk ennek utánajárni, ám erre vonatkozó hivatalos adatot nem sikerült szereznünk. Mintha államtitokról lenne szó.
