Japán tavaly decemberben jelentette be, hogy kilép a Nemzetközi Bálnavadászati Bizottságból (IWC), mely a tengeri emlősök szisztematikus pusztításának szabályozására jött létre, és mely 1986 óta tiltja a kereskedelmi célú bálnavadászatot. A szigetország kormánya akkor közölte, hogy Japán parti vizein és kizárólagos gazdasági övezetében megkötések nélkül lehet majd bálnákat ejteni.
A kilépés időpontja 2019. június 30., vagyis most vasárnap, a vadászok pedig nem is teketóriáznak: hétfőn egy hokkaidói kikötőből máris megindul öt hajó, a '80-as évek óta folytatott "tudományos" célú vadászat helyszíne, a Déli-óceán helyett az ország partvonalához képest 200 tengeri mérföldes távolságon belül lévő vizek felé.
A G20 árnyékában
A vadászat újraindulása heves rosszallást váltott ki állatvédő csoportokból és hírességekből egyaránt. Egy pénteken nyilvánosságra hozott nyílt levélben mások mellett Stephen Fry és Ricky Gervais brit színészek is arra kérik a ma Oszakában kezdődött G20 résztvevőit, hogy próbáljanak hatni a tengeri emlősök elejtését támogató japán elnökre, Abe Sindzóra, és nyilvánosan ítéljék el a kereskedelmi bálnavadászatot.
A japán kormány egyébként spórolósan adagolja az információkat a visszaállított vadászat szabályozásáról. A bálnakvótát például csak a G20 lezárása után fedik fel, állítólag azért, hogy elejét vegyék a borítékolható felháborodásnak legalább addig, amíg a gazdasági csúcs miatt megkülönböztetett médiafigyelem irányul az országra.
Az állatvédők gyűlölik, a halászok Messiásként várják
Elmarasztaló jelzőkből nincs hiány, amikor a vadászat ellenzőit kérdezik. A Guardiannek nyilatkozó Kitty Block, a Humane Society International elnöke szerint Japán lépése renegát, retrográd és rövidlátó, és még jobban aláássa egy olyan iparág hírnevét, melynek a napjai amúgy is meg vannak számlálva, mivel a termékei iránti kereslet visszazuhant.
Az IWC jó okkal tartja fent a kereskedelmi bálnavadászat tiltását, és a világ vezetői nem hunyhatnak szemet a kegyetlen támadás felett, amit a Csendes-óceán bálnái ellen terveznek.
- mondta Block.
A japán hajósok erről mást gondolnak. A brit lap megszólaltatott egy halászt az óceánparti Ayukawa településről, ahol a múlt század eleje óta óriási szerepet játszott a helyi gazdaságban a bálnavadászat. Maszaki Szató, aki húsz évvel ezelőtt kezdett tudományos célú bálnavadász hajókon dolgozni, meg van győződve arról, hogy a kereskedelmi vadászat tiltásának eltörlése ismét fel fogja virágoztatni a faluját.
Az itteniek nagyon rég óta vadászták a bálnákat, így azt gondoltuk, teljesen természetes, hogy Japán kilép az IWC-ből, és ismét elkezdi a kereskedelmi vadászatot.
Ennek megfelelően egy ayukawai hajó is csatlakozni fog a hétfőn, Kusiró kikötőjéből elinduló flottához.
Sinecu Oikawa helyi hivatalnok egyenesen arról beszélt, hogy a tiltás eltörlése turistákat hoz majd a faluba, melyben óriási pusztítást okozott a 2011. márciusi cunami.
Ayukawa nagyon elszigetelt, közúton kevéssé megközelíthető, nincs hely az ipari fejlesztésekre, így a bálnavadászat a legjobb lehetőség, hogy a legtöbbet kihozzuk a város természeti kincseiből. Most azt szeretnénk, ha elkezdenének jönni a turisták, ennék a bálnahúst, költenék a pénzt, és segítenének minket igazán talpra állni a katasztrófa után.
Semmit sem bíznak a véletlenre: szeptemberben nagy turistaközpont nyílik a településen, ahol bálnahúst kínáló éttermek is lesznek.
Sindzsi Szató, aki már 35 éve vezeti éttermét a közeli Ishinomakiban, szintén üdvözli a bálnavadászat visszatérését. A 65 éves Szató 20 évesen kóstolt először bálnahúst, és bár elsőre nem igazán ízlett neki, idővel ráállt a gusztusa, és megszerette a textúráját. Szerinte a bálnaevés a japánság része, ezen keresztül teremthetnek kapcsolatot az emberek a nemzeti múlttal.
Ez a bálnavadász hajó már elment?
A bálnahús iránti belföldi kereslet azonban valóban óriásit zuhant az elmúlt évtizedekben. A '60-as években még évi 200 ezer tonna fogyott belőle, manapság viszont már csak 5 ezer. A korábbi óriási népszerűség oka az volt, hogy a bálnahús volt a japánok első számú fehérjeforrása. Ez ma már nincs így.
Az elmúlt harminc évben mindenféle ételek érkeztek Japánba - annyi mindent lehet már enni! Már nem az a helyzet, hogy ha nagyon sok bálnahúst állítasz elő, akkor nagyon sok pénzt tudsz csinálni belőle
- mondta a Reutersnek Kazuó Yamamura, a Japan Whaling Association elnöke.
Egyes vélemények szerint a part menti vizeken folytatott vadászatok sokkal kisebb horderejűek lesznek, mint a régi, távolabbi vizekre vezető utak. Így bálnák százai menekülnek meg, és maguk az expedíciók is olcsóbbak lesznek, hiszen a hajók most már nem mehetnek el a déli sarkvidékre sem zsákmányért. Ez ugyanis bevett gyakorlat volt az utóbbi évtizedekben: Japán - az IWC 1986-os bálnavadászati moratóriumának záradékát kihasználva - a tudomány nevében rendszeresen vadászott az Antarktisz vizein.
A szigetország folyamatosan igyekezett megpuhítani az IWC-t, hogy visszatérhessen a kereskedelmi bálnavadászathoz, csakhogy sohasem jártak sikerrel - ezért döntöttek végül a kilépés mellett. Patrick Ramage, az International Fund for Animal Welfare állatvédő szervezet tengeri megőrzésért felelős igazgatója szerint a kilépés pusztán egy arcmentő akció volt Japán részéről, mivel expedícióik semmiféle tudományos eredményt nem tudtak felmutatni, ellenben óriási feszültséget szültek a bálnavadászat-ellenes országokkal szemben.
Az iparág bezuhant kereslete miatt Ramage is úgy látja, hogy ez a japán bálnavadászat végének a kezdete.
Csak a legmeggyőződésesebb halászati bürokrata mondana olyasmit, hogy még mindig lehetséges feléleszteni a fogyasztói keresletet, és elindítani a partmenti kereskedelmi bálnavadászat és a belföldi bálnahús-éhség dicsőséges, új korszakát.
(Guardian)
