Historikus mélypont
Ugyan a kormány gazdaságpolitikájának egyik fő eleme a 2010-es kormányváltáskor a belső fogyasztás felpörgetése volt, a statisztika szerint soha ilyen kis arányt nem képviselt a GDP-ből a háztartások tényleges fogyasztása - legalábbis 1995 óta biztosan nem, hiszen a KSH adatsora eddig az évig nyúlik vissza.
A háztartások évesített gördülő tényleges fogyasztása, mely a fizetésből élelmiszerre, szórakozásra, lakhatásra stb. elköltött összegek mellett az állami transzfereket is (például gázártámogatás, gyógyszerár-támogatások, vasúti tarifakiegészítések, stb.) tartalmazza, 2012 második negyedévében 13 708 milliárd forintot tett ki, ami a 2005-ös összehasonlító áron számolt 22 060 milliárdos GDP 62,1 százaléka. Ennél alacsonyabbra 1995 óta nem volt példa, pedig az elmúlt 17 évben számos jelentős esemény hatott drasztikus mértékben a háztartások fogyasztására. 1995-ben a Bokros-csomag megszorításainak eredményeként a háztartások fogyasztása 67,4-os GDP-hozzájárulásról 64,1 százalékig esett vissza. Ám még ez is nagyobb arányt képvisel, mint a jelenlegi 62,1 százalék.
Majd, ahogy az a fenti grafikonon is látható, beindult a fogyasztásnövelés, és a Medgyessy-kormány jóléti gazdaságpolitikája a GDP arányában 70 százalék felé vitte a lakosság költéseit. 2006-tól viszont a kormányzati megszorítások eredményeként a háztartások fogyasztása elkezdett egyre kisebb arányt képviselni a gazdasági teljesítményből, majd a folyamatra rásegített a 2008 év végén kitört gazdasági válság. Ám még ekkor is a fogyasztás évesített gördülő összege a GDP-arányában a 2000-es évek szintjén volt, vagyis közel 65 százalék. 2009 második negyedévétől kezdve azonban a mai napig folyamatosan csökken a háztartások fogyasztása: az akkori - 2005-ös átlagáron számolt - 22 254 milliárd forintos évesített GDP-ből a 14 607 milliárdos fogyasztás 65,6 százalékot jelentett, tehát az eltelt három év alatt 3,5 százalékpontos visszaesés történt.
Elméletileg voltak fogyasztást generáló lépések
Bár a 2010-ben hatalomra került Orbán-kormány szándéka a fogyasztás felpörgetése volt a kezdetekben, mégis 2010 második negyedéve óta 1,8 százalékponttal csökkent a háztartások fogyasztásának GDP-hez viszonyított aránya. Pedig a kormány számos olyan intézkedést tett, melytől a csökkenő trend megfordulását várták - végül annak legfeljebb csak az ütemét tudták befolyásolni.
Először is a 2011-től életbe lépő egykulcsos személyi jövedelemadó gyakorlatilag 400 milliárd forintot hagyott a lakosságnál, ám annak is elsősorban a magasabb keresettel rendelkező rétegénél, ők azonban ezt az összeget nem költik el, hanem megtakarítják. Az alacsony keresetűeknél viszont az adójóváírás kivezetése a nettó bér csökkenését eredményezte, így kevesebbet tudtak elkölteni. Ennek ellensúlyozására bevezették ugyan az elvárt béremelés és a bérkompenzáció rendszerét, ám ez csak a bérek szinten tartására volt elegendő az esetükben.
Másik kiemelkedő intézkedése a kormánynak a minimálbér jelentős emelése, mely akár szintén eredményezhette volna a fogyasztás növelését, csakhogy az előző bekezdésben már említett adójóváírás kivezetése a minimálbérért dolgozóknál csak pár száz forint pluszt hagyott a bruttó bérből.
Harmadik kiemelendő tényező a magánnyugdíjpénztári reálhozamok kifizetése, melytől a fogyasztás felpörgését remélte a kormány. A lakosság azonban inkább megtakarítási céllal, vagy pedig a végtörlesztésnél használta fel a megkapott összeget.
Természetesen mindezek mellett meg kell említeni a svájci frank tavaly nyár végén elszálló árfolyamát is, mely a fogyasztás felpörgetése ellen hatott. 2012-től a kormány már nem tudott nagyobb forrásokat átcsoportosítani a lakosság számára, mint tette azt az egykulcsos adó révén, sőt a költségvetési hiány 3 százalék alatt tartása érdekében megszorításokra is szükség volt. Így a bevezetett áfaemelés, valamint az új adónemek, meglévő szektorális különadók, melyek valamilyen formában a végfogyasztót terhelik, szintén visszafogják a költéseket.
5 éve egyre kevesebbet költenek a háztartások
A tényleges fogyasztás 12 havi összegének éves változását tökéletesen szemlélteti az alábbi grafikonunk is. Látható, hogy gyakorlatilag a tavalyi utolsó negyedévet (talán itt érezhető a reálhozamok kifizetésének hatása), és 2008 második, harmadik negyedéveit leszámítva már 2007 április-júniusa óta, vagyis 5 éve folyamatosan egyre kevesebbet költenek a háztartások. Persze, a legnagyobb visszaesés a válságot követő időszakhoz köthető, ám a lassuló ütemű visszaesés nem tudott nemhogy fokozódó, de stabil, kismértékű növekedésbe sem átfordulni az eltelt egy évben. 2012 első negyedévében a fogyasztás gördülő évesített értéke 0,1 százalékkal, második negyedévben pedig 0,2 százalékkal volt kevesebb mint 2011 azonos időszakában.
Székely Sarolta
mfor.hu
